berendel ts ige 1b

1. ’〈illetékes (felettes) szerv v. személy〉 rendsz. vmely feladat (el)végzésére (hivatalos úton) behív v. beküld vki(ke)t vhova’ ❖ minden bé-rendelt Sergeinknek Oláh-országban kelletik lenni (1789 Magyar Kurír C0315, 1331) | Pihési ’s Czinkotai urakat is berendelém törvényes bizonyságokul (1837 Kovács Pál² C2771, 262) | [Gvadányit] 1755-ben a hadi kormány Galicziába második ezredesnek rendelte be a Kálnoky-ezredhez (1894 Magyar írók élete CD27) | a földesúr [némely] jobbágyát saját kúriájába, belső, házi szolgálatra rendelte be (1929 Szekfű Gyula CD42) | 111 nyilvántartott futballhuligánt az angolok a mérkőzés idejére berendeltek a lakóhelyük szerinti rendőrőrsre (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈illetékes (felettes) szerv v. személy〉 betekintésre v. ellenőrzésre, ill. használatra v. beszolgáltatásként magához kér vmit’ ❖ [az állam szabott árat fizetett azért a terményért, amelyet] Róma vagy a helytartó különös szükségleteire […] adótól ment kerületektől rendelt be (1902 ÓkoriLex. CD28) | [a] szerelvények közül háromnak esedékessé vált a szerviz felülvizsgálata. Berendeltük a kocsikat (1995 Magyar Hírlap CD09) | A városi ügyész csütörtökön berendelte az iratokat, és kiemelten felügyeli a nyomozást (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (közvetítő által) felszólít vkit, hogy menjen be vhova, ill. oda, ahol ő van’ ❖ [Ibrahim basa] berendeli a feleségeit s tánczot járat velük Török uram előtt (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Kedves fiát berendelte az udvarról (1865 A vén harangozó naptára C4407, 34) | Kiválasztotta a tíz legmegbízhatóbbat az aranyásók közül, berendelte őket bódéjába (1963 Magyar Nemzet jan. 15. C0356, 7).

2a. (ritk) ’kéri, hogy vmit vigyenek be neki’ ❖ [Széchenyi] észre vevé, hogy nincsenek székeink. Kiszaladt, s berendele széket (1841 Slachta Etelka CD52) | [A kórházban] sikáltam a saját eszcájgot, berendeltem a klotyópapírt (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég, ritk) ’rendeletbe hoz, elrendel vmit’ ❖ [az ótestamentumi ígéreteket] valósággal bé-tellyesítvén az új Teſtamentomot bé-rendeléd (1774 Molnár János C3194, 134) | [Ulrich Obrecht úgy beszélt] minden törvényrl; mintha maga rendelte volna bé mindeniket (1796 Molnár János 7445012, 152).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

berendel tárgyas ige 1b
1.
〈illetékes (felettes) szerv v. személy〉 rendsz. vmely feladat (el)végzésére (hivatalos úton) behív v. beküld vki(ke)t vhova
minden bé-rendelt Sergeinknek Oláh-országban kelletik lenni
(1789 Magyar Kurír)
Pihési ’s Czinkotai urakat is berendelém törvényes bizonyságokul
(1837 Kovács Pál²)
[Gvadányit] 1755-ben a hadi kormány Galicziába második ezredesnek rendelte be a Kálnoky-ezredhez
(1894 Magyar írók élete)
a földesúr [némely] jobbágyát saját kúriájába, belső, házi szolgálatra rendelte be
(1929 Szekfű Gyula)
111 nyilvántartott futballhuligánt az angolok a mérkőzés idejére berendeltek a lakóhelyük szerinti rendőrőrsre
(1999 Magyar Hírlap)
1a.
〈illetékes (felettes) szerv v. személy〉 betekintésre v. ellenőrzésre, ill. használatra v. beszolgáltatásként magához kér vmit
[az állam szabott árat fizetett azért a terményért, amelyet] Róma vagy a helytartó különös szükségleteire […] adótól ment kerületektől rendelt be
(1902 ÓkoriLex.)
[a] szerelvények közül háromnak esedékessé vált a szerviz felülvizsgálata. Berendeltük a kocsikat
(1995 Magyar Hírlap)
A városi ügyész csütörtökön berendelte az iratokat, és kiemelten felügyeli a nyomozást
(2000 Magyar Hírlap)
2.
(közvetítő által) felszólít vkit, hogy menjen be vhova, ill. oda, ahol ő van
[Ibrahim basa] berendeli a feleségeit s tánczot járat velük Török uram előtt
(1858 Vasárnapi Újság)
Kedves fiát berendelte az udvarról
(1865 A vén harangozó naptára)
Kiválasztotta a tíz legmegbízhatóbbat az aranyásók közül, berendelte őket bódéjába
(1963 Magyar Nemzet jan. 15.)
2a. (ritk)
kéri, hogy vmit vigyenek be neki
[Széchenyi] észre vevé, hogy nincsenek székeink. Kiszaladt, s berendele széket
(1841 Slachta Etelka)
[A kórházban] sikáltam a saját eszcájgot, berendeltem a klotyópapírt
(1997 Magyar Hírlap)
3. (rég, ritk)
rendeletbe hoz, elrendel vmit
[az ótestamentumi ígéreteket] valósággal bé-tellyesítvén az új Teſtamentomot bé-rendeléd
(1774 Molnár János)
[Ulrich Obrecht úgy beszélt] minden törvényrl; mintha maga rendelte volna bé mindeniket
(1796 Molnár János)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások