beszédmód fn 3A1
1. ’beszédmodor, beszédstílus’ ❖ ? Redart, die, beſzédmód (1799 Német–magyar és magyar–német lexikon C3049, 115) | észre ne vegye a’ háromféle Beszéd-módnak (Stilusnak) külömbségét (1812 e. Rájnis József ford.–Vergilius C3580, 281) | „Hát aztán?” folytatja Németh a megszokott beszédmódot (1857 Vas Gereben 8514017, 84) | szimbolikus beszédmód (1937 Schöpflin Aladár 9590002, 145) | A mozgalmi zsargon igen kényelmes – veszedelmesen kényelmes – beszédmódnak bizonyul. Elkerülhetjük üres általánosságokban mozgó sablonokkal, hogy egy kérdésben világosan állást foglaljunk (1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin 1054001, 57) | politikai beszédmódok (1998 Új Könyvek CD29) | A női képviselők beszédmódjukban is elmaradnak a férfiaktól: a politikában oly fontos rövid, lényegre törő és éles megfogalmazás helyett precíz, de túl részletező stílusban beszélnek (2000 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’élőbeszéd hangzásbeli megformáltsága, ill. annak jellege, milyensége’ ❖ beszéd módjában mindenik szótaghoz különféle nyelvtöredéki csatangokat ne kötőfékezett volna (1851 Bernát Gáspár C1062, 69) | szerfölött lármás beszédmódja (1858 Vajda János 8503078, 183) | [Kornél báró is] megtanulta azon nyafogó beszédmódot, amivel az elegáns körök megkülönböztették magokat; ami úgy hangzik, mintha mindig valami panasz rína ki az emberből (1880 Jókai Mór CD18) | Nem tetszett neki Krisztina édeskés beszédmódja, szüntelen kacagása (1979 Hajnóczy Péter 9215001, 26) | A beszédhibások tanítása, beszédmódjuk javítása a gyógypedagógia területén dolgozó logopédus-szakemberek feladata (logopédia) (1998 Tények könyve CD37).
1b. (rég) ’vmely nyelv területi változata, ill. az e szerinti beszéd, az erre jellemző kiejtés; beszédejtés’ ❖ A göcseji vidéknek beszédmódja iránt is kérsz tőlem némely tudosításokat (1827 Deák Ferenc C1367, 344) | [ez a jelenség] a népnyelvben is előfordul; nevezetesen jellemző sajátsága a mátyusföldi beszédmódnak (1892 Magyar Nyelvőr C0359, 130) | minden iró a saját vidékének beszédmódjával él (1898 Széchy Károly CD55) | Kis János nyelvében tehát nem lehet annak nyomára akadni, hogy saját vidéke beszédmódját akarta volna más vidéken használatos formák rovására előtérbe állítani (1956 Terestyéni Ferenc CD52).
2. (kissé rég) ’nyelvi fordulat, (állandósult) kifejezés’ ❖ a’ van verbumot [= igét] ſzámtalan beſzédben ki sem mondgyuk: mint: ez a’ ház ſzép, ezek a’ házak ſzépek; más verbummal pedig illyen elliptica [= szókihagyásos] beſzédmódot nyelvünkben nem találunk (1805 Verseghy Ferenc C4423, 17) | valljon az angol nyelven irt szerződések némelly kitételei és beszédmódjai hiven vannak e portugall nyelvre átforditva? (1842 Pesti Hírlap CD61) | – Ki mondta önnek, hogy én ördög vagyok? – Hát keresztanyám. – De hát ez hazugság! – Óh, ez csak beszédmód. Ha az ember valakire haragszik, arra könnyen rámondja, hogy „ördög” (1879 Jókai Mór CD18) | Kultúra van a nyelvben magában, az ősöktől öröklött beszédmódokban, közmondásokban, kultúra van a régi szokásokban (1918 Babits Mihály C0696, 219).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.