beszélőszerv fn 2B (rendsz. tbsz-ban) (Nyelvt)

’beszédszerv’ ❖ [a hangok osztályozása] nem elég rendszeres, különösen, hogy nincs először a beszélő szervek szerint, másodszor a hang minősége szerint stb. rendezve, mint ezt minden valamire való nyelvtanban látjuk (1862 Arany János C6506, 294) | az érthetetlen beszédet a beszélő-szerv hibás volta nem igen menti, mert gyakorlat, s szilárd akarat által könnyen szép, kellemes csengésü hangra tehet szert az ember (1867 Rádl Ödön 8382001, 18) | a hasbeszélés ugyanazokkal a beszélőszervekkel történik, mint a rendes beszéd (1927 TolnaiÚjLex. C5723, 194) | megközelítően azonos hangok csak a beszélőszervek megközelítően azonos mozgásának eredményeként jöhetnek létre (2000 Nyomárkay István C6050, 87).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

beszélőszerv főnév 2B (rendsz. tbsz-ban) (Nyelvt)
[a hangok osztályozása] nem elég rendszeres, különösen, hogy nincs először a beszélő szervek szerint, másodszor a hang minősége szerint stb.s a többi rendezve, mint ezt minden valamire való nyelvtanban látjuk
(1862 Arany János)
az érthetetlen beszédet a beszélő-szerv hibás volta nem igen menti, mert gyakorlat, s szilárd akarat által könnyen szép, kellemes csengésü hangra tehet szert az ember
(1867 Rádl Ödön)
a hasbeszélés ugyanazokkal a beszélőszervekkel történik, mint a rendes beszéd
(1927 TolnaiÚjLex.)
megközelítően azonos hangok csak a beszélőszervek megközelítően azonos mozgásának eredményeként jöhetnek létre
(2000 Nyomárkay István)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások