abnormis mn 15A (kissé rég)
1. ’rendkívüli, különös, a megszokottól elütő 〈élőlény, dolog〉’ ❖ vannak takarmánynemek, melyek […] a tej viztartalmát tulságosan szaporitják, vagy savanyodásra teszik hajlandóvá, vagy abnormis izt vagy szagot kölcsönöznek neki (1886 Győri Közlöny 8627001, 1) | abnormisan magas aranyárak (1921 Hóman Bálint CD42) | talán nem is ő az „abnormis”, hanem mi (1940 Németh László² 9485072, 33).
1a. ’kivételes, a tapasztalatnak, szokásnak stb. ellentmondó, attól eltérő 〈viselkedés, magatartás, folyamat〉’ ❖ magában ez nem aggasztó, nem abnormis jelenet (1842 Széchenyi István CD1501) | Mostani nősülése éppolyan abnormis, mint az ötvenegy év előtti (1905–1906 Mikszáth Kálmán CD04) | Arthur nem vett részt a szokott gyermekjátékokban, de ami egyszerűen abnormis: irtózott a katonásditól (1912 Adorján Andor CD10) | a légkörben vannak gyakran előforduló (normális) és vannak ritkább, sőt igen ritka […] abnormis folyamatok (1960 Magyar Nemzet máj. 31. C0355, 7).
1b. (rég) ’visszás, fonák v. jogszerűtlen 〈jelenség, helyzet stb.〉’ ❖ háziadódolgaink jelen állapotja abnormis s az örök igazsággal ellenkező (1841 Kossuth Lajos CD32) | Mit tesz a mi kormányunk Budapesten (mert itt kell létezni, ha abnormis állapotunkban maradni nem akarunk), ahoz sem Osztrákország kormányának, sem más országénak semmi köze (1846 Táncsics Mihály 8463013, 73) | [megengedték,] hogy ezen abnormis állapot alapján oly itéletek hozassanak, a melyek nem a törvény tiszteletén, hanem annak lábbal tiprásán alapulnak (1873 Orbán Balázs 8340021, 112).
2. ’beteges(en szokatlan), az átlagostól túlzottan eltérő v. eltorzult 〈alkat〉, ill. ilyen fejlődésű 〈élőlény, testrész stb.〉’ ❖ ha az abnormis emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszűeké volna a Lipótmező (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | az emberi test abnormis elváltozásain (1922 Bányai Kornél CD10) | Abnormisan hosszú és valamelyik végtagra rácsavarodó köldökzsinór (1928 TolnaiÚjLex. C5730, 296) | Ki tudja, miféle nő ez? evvel az abnormis férfias külsővel! (1938 Török Sophie CD10).
2a. ’az egészségestől eltérő, rendellenes, beteg(ségre valló) 〈testi, szervi v. lelki jelenség, működés, állapot〉’ ❖ a koponya abnormis növése (1890 Jókai Mór CD18) | [a védő] szerint a leány önkivületi, illetőleg abnormis állapotban követte el cselekményét (1911 Újság 2112001, 8) | Az én barátomnak különös lelki betegsége az önzetlen szolgálatkészség. Valami abnormis szenvedélye a szívességtevés (1922 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | abnormisan gyors pulzusveréssel és kimaradt térdreflexszel (1988 Rátai János 1131001, 73).
2b. ’természetellenes, perverz v. annak tartott 〈viselkedés, lelki tevékenység〉’ ❖ nem titkolja el […] Erzsébetnek abnormis sexualitását, amely a kortársak előtt is rejtély volt (1933 Schöpflin Aladár CD10) | [Sodoma esetében] a szekszualitásnak egy abnormis fajtájával találkozunk, amelyet a semmi tekintetet nem ismerő erőszak kísért (1995 Jubileumi kommentár CD1206) | a szexualitás abnormis formái (1999 Magyar Hírlap CD09).
J: abnormális.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz. abnormis · abnormális