betemet ts ige 5b
1. ’〈gödröt, árkot, üreget stb.〉 földdel feltöltve betöm’ ❖ Ezékiás bé-temettette a’ kútakat (1791 Péczeli József ford.–Maisonnet C3444, 136) | midőn [a lelkész] az imát elvégezte, fogta a kapát s ő is segitett a sirt betemetni (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Akad valami alkalmi munka […] kertet fölásni, takarítani, csolnakot szögezni, árkot betemetni (1933 Nagy Lajos 9472015, 26) | Mikor [Gomboson] a sírt már betemetik, a megjelentek lassan eltávoznak, a sírnál csak a legközelebbi hozzátartozók maradnak (1978 Jung Károly 1073002, 154).
2. ’földet, homokot stb. ráhányva (részben v. egészben) betakar, beborít vmit, vkit, ill. (földbe) elás vmit’ ❖ [a borona] az el-vetett Magot a’ Földbe bé-temethesse (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 42) | [a beteg] temettesse-bé magát [meleg] fövennyel (1793 Mátyus István C3072, 197) | ezeket [a köntösöket] küszöbömnek alája Bé-temetem (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 352) | [a tó helyén] a hagyományok szerint a vár kutja volt, hová a vár veszedelmekor a kincset betemették (1868 Orbán Balázs 8340002, 30) | [a kohó fenekére gyűlt nyersvasat] kihúzták, tőkére tették, szénporral betemették, hogy meg ne hűljön (1991 Magyar néprajz CD47).
2a. (rég) ’〈holttestet〉 eltemet’ ❖ Ha más meg-l; Veled egy sírba temet-be (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 102) | Gunthramot a’ […] rút halál gyalázatos helyén betemettette volt (1819 A szemérmes Aja C4162, 35) | betemették őt a kis halom alján (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 95) | temess be, mint Élőt (1838 Beöthy Zsigmond C1011, 95).
3. (átv is) ’〈vmely rázúduló anyag v. omladék nagy tömege〉 maga alá temet vkit, vmit’ ❖ a’ fal-romlodék között majd félig be-temettetvén (1788 Magyar Merkurius C0340, 58) | [a hullám] szirtet, partot betemet zabolátlan özönnel (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 216) | szelindekek éles szaglásuknál fogva csakhamar rátalálnak a hidegség, vihar, vagy a hótömeg által leteritett, betemetett szerencsétlenekre (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A föld sárga volt és zsíros; ahol aláásták, lomhán csúszott meg, s zajtalanul omlott alá. […] négy alatta játszadozó kisgyereket betemetett (1963 Domonkos István 1037002, 17).
3a. (átv is) ’nagy tömegével, terjedelmével teljesen befed, beborít vmi vmit, es. vkit’ ❖ az éjjeli bogarak […] bőségben tanyáztak a házat valósággal betemető vén vadszőlő lombjában (1955 Tatay Sándor 9704001, 13) | A hivatali munka valósággal betemeti [Arany Jánost] (1965 Sőtér István CD53) | az ügyszám növekedése hamar betemette aktával a bírókat (1998 Figyelő CD2601).
4. ’〈hó(val), homok(kal) stb.〉 lassan (teljesen) belep, beterít vmit, es. vkit’ ❖ az erős viharok temetik be fövénynyel (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 83) | [a tűzhányó] üszkeivel betemette Mindörökre a mezőt (1854 Vajda János 8503034, 101) | Az évszázadok pora betemeti a mozaikpadlókat (1937 Soproni Szemle CD52) | az utat úgy betemette a hó, hogy a lovacska hasaljig süpped bele (1965 Makai Imre ford.–Pausztovszkij 9418005, 41) | Amennyiben a lábnyomos felszínt – egy későbbi elöntés során – maradandóan betemeti az áramlás által behozott finomszemcsés anyag, a lábnyomok hosszú évmilliókig megmaradhatnak (1997 Magyarország földje CD05).
5. (kissé rég) ’〈arcát, fejét〉 mélyen behajtja, belenyomja, ill. belerejti vhova, vmibe’ ❖ a földre feküdtek embereim, arcukat az ut havába betemetve (1883 Kacziány Géza C2472, 168) | méh szintén található csaknem minden illatos virágon, amint egészen betemeti fejét a kehelybe s issza a nektárt (1886 Hasznos Mulattató 8630002, 15) | betemeti a párnába az arcát, úgy imádkozik (1935 Szép Ernő 9665045, 195).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. temet; ÉKsz.; SzT.