betevő mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → betesz.
II. mn 1C
1. ’a létfenntartáshoz szükséges (mennyiségű) 〈élelmiszer〉’ ❖ a mindennapra való eleséget, a mulhatatlan vetőmagot, a betevő falat kenyeret (1856 Jókai Mór C2247, 327) | oly szükséges az, csaknem mint a betevő falatkenyér (1882 Tolnai Lajos C4190, 93) | nincsen betevő kenyerem (1927 József Attila CD01) | a faluból is kiközösített pária-telep szörnyű vegetálása, embertelen küzködése a betevő hulladékért (1934 Schöpflin Gyula CD10) | 1988-ban 3 millió vietnami már a betevő rizshez sem jutott hozzá (1990 Tények könyve CD37) • betevő falat ’a létfenntartáshoz szükséges (mennyiségű) élelmiszer’ ❖ vizhordás, vagy kóldúlás által szerzik a’ bé-tév falattyokat sok […] szerentsétlenek (1797 Molnár János C0298, 65) | Egy betevő falatja nem volt a népnek (1898 Krúdy Gyula C2838, 223) | otthon alig van betevő falatunk (1902 Ady Endre CD0801) | [1948 után a nem kommunista írókat] megfosztották az értelmiségi lét minimális feltételeitől, sőt sokukat a mindennapi betevő falattól is (1993 Standeisky Éva CD17).
1a. (tréf) ’a létfenntartáshoz szükségesnek tartott, vélt (mennyiségű) 〈kábítószer, ital stb.〉’ ❖ [Vangelió] bámulatos beosztással tudja férje szerény fizetéséből kiszorítani nemcsak a betevő falatra, hanem a betevő kultúrára valót is (1969 Szőllősy Klára 9685001, 80) | hétköznapjaikat [ti. a Trainspotting című film szereplőéit] apró rablások és pénzszerzési akciók élénkítik, egyre szűkülő körökben a napi betevő adag drog körül (1996 Magyar Hírlap CD09) | guberálásból, kéregetésből, alkalmi munkákból szerzik meg a napi betevő kortyra valót (1997 Magyar Hírlap CD09) | a média megköveteli a napi betevő szenzációját (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. (rég) ’〈a falat (jelentésű) fn jelzőjeként, annak nyomatékosítására〉’ ❖ utósó betevő falatját is megosztá velök (1851 Losonci Főnix C2928, 33) | Legyen átkos minden betevő falatja, Még annak is, aki házába fogadja (1863–1879 Arany János CD01) | [az ifjú] nem eszik egy betévő falást sem pénteken (1882 Székelyföldi gyűjtés C3000, 351).
III. fn 1C
1. (kissé rég) ’(vmely pénzintézetbe) a betét összegét befizető személy’ ❖ legkisebb betételtől a’ legnagyobb mennyiségig a’ betevőnek 100 ftól kamatban öt forint fizettessék (1847 Pesti Hírlap 8656001, 108) | A többi hitelintézet is mind megrendült, a betevők ostrommal veszik vissza a pénzüket (1874–1876 Jókai Mór C2300, 377) | a betevő hamarosan elmegy más bankhoz, ha úgy érzi, hogy sérelem érte (1931 Móricz Miklós CD10).
2. (vál) ’a létfenntartáshoz szükséges (mennyiségű) élelmiszer’ ❖ a Hayermayer meg a nagysás Stuckmandli ur […] még az utolsó betevőnket is ellicitálta volna (1882 Tolnai Lajos C4191, 62) | Szakmáját már csak kedvtelésből űzte, mindennapi betevőjére nem lévén többé gondja (1991 Koncz István 2038030, 95) | betevőre alig telik (1996 Szabó Magda 9630011, 199).
J: befaló.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.