betoldás fn 4A
1. ’a betold igével kifejezett cselekvés’ ❖ aligha tizévi szamosujvárt [ti. ottani fegyházbüntetést] kap, természetesen az itélet kimondása előtti fogság betoldásával (1853 Kemény Zsigmond C2604, 287).
2. ’Ennek eredménye, az a rész, amelyet vhova betoldanak.’
2a. ’ruhanemű anyagába a megfelelő bőség biztosítása végett beillesztett(, attól színben, mintában stb. elütő) rész’ ❖ Ingvászony [vétele] betoldásra 5 f. pengő pénzben (1837 Kossuth Lajos CD32) | Aranyosszéken a zeke […] szines fonallal van ugy elől, mint az ujjaknál és az oldal-pálháknál (betoldás) kihimezve (1871 Orbán Balázs CD22) | [A kalotaszegi viseletben a női ingvállon] a hónalj alatt két betoldás van: felűl a pálha, alul a csók (1907 Malonyay Dezső 8292004, 52) | az oszmán kaftánok bőségét az ujjak alá és/vagy elejére varrt, lefelé szélesedő, ék alakú betoldások biztosították (1997 Magyar néprajz CD47).
2b. ’〈(írott) műbe〉(utólag) beillesztett(, más szerzőtől származó) rész(let)’ ❖ [a Nádszálkisasszony című mesében az ún. szolgalélek szereplő] eredeti alaknak látszik; de a sötét földalatti lyuk, hol az istennyilát készítik – aligha nem önkényes betoldás (1861 Arany János C6505, 337) | [a homéroszi eposzokban] a cselekvényben vannak itt-ott ellentmondások, sőt későbbi betoldások is (1895 PallasLex. CD02) | [az egyik hangszer] kisebb-nagyobb szünete alatt a másik hosszabb rövidebb koloratúra-jellegű betoldást adott elő (1930 ZeneiLex. CD49) | Terjedelmes betoldás került az illetéktörvénybe (1999 Magyar Hírlap CD09).
2c. (ritk) ’épületnek, építménynek alkotóelemként, ill. javítás végett beillesztett része’ ❖ A síkságon a falak készítésének olcsó és különösen melléképűleteknél használt módja az ú. n. favázas építkezés, az egyes szárfák közé illesztett, helyenként léczpalánk néven ismert betoldásokkal, melyeket aztán a szárfákkal és hevederekkel együtt betapasztanak (1899 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Még ma is mutogatják az ős iskola [egy nevezetes verekedés során megsérült] vasajtaján alul a behorpadást, illetve betoldást a komáromiak (1905 Mikszáth Kálmán CD04).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.