betyáros mn és fn
I. mn 15A
1. ’betyárokra, szegénylegényekre jellemző, velük kapcs., ill. rájuk emlékeztető (vakmerő, duhaj v. faragatlan, durva) 〈magatartás, cselekedet, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Betyár: ntelen, rá-tartós paraszt legény. Betyárosan viseli magát (1792 Kisded szótár C0816, 20) | kárát vallhattya betyáros högykeségének (1807 Dugonics András ford.–Voltaire C1486, 90) | szép cifra, betyáros Káromlásra (1845 Arany János CD01) | [Cornelia] unatlan sarkallta férjét, hagyjon fel már betyáros foglalkodásával s legyen ur valahára (1851 Brassai Sámuel 8621001, 45) | hegyes, daczos, betyáros hangon (1869 Jókai Mór C2269, 45) | [Szini Gyula] sohse mert nagy, betyáros, hirtelen szavakkal egy-egy élet minden meggyűlt fájdalmába, munkájába és becsületébe belerúgva véleményt mondani (1909 Ady Endre CD0801) | Náci füttyentett nekem …, bár kiálthatott volna, vagy oda is jöhetett volna, de a füttyjel titkosabb volt, betyárosabb (1934 Szép Ernő C3970, 49) | A legényeknél a hetyke, betyáros járás volt a szépségideál (1982 NéprajziLex. CD47) | [Till Eulenspiegel] betyáros tréfái úgyszólván céltalanok: parasztot, polgárt, nemest sorra csúffá tesz; szélhámoskodik, csal, lop, verekszik (1988 Magyar néprajz CD47).
1a. ’betyárok által hordott v. azt idéző, rendsz. cifra, túldíszített, kihívó 〈öltözék, viselet, holmi〉, ill. általuk haszn. 〈eszköz, tárgy〉’ ❖ betyáros köntösét veti a nyakába (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 96) | [Nemes Ruzsa] négyrojtú, betyáros gatyát varrott (1794 Magyar művelődéstörténet CD43) | betyáros kalapja … kétségtelenné tették gyanuját (1841 Remény C3612, 300) | a magyar Habsburg is összeszedte betyáros pipáit, dohányzacskóit (1925 Krúdy Gyula CD54) | [1815-ben Csepregen] megtiltják a veressel kivarrott betyáros cifra szűrök viselését is (1943 Rajczy Mária Callista Mechtildis CD52) | Máskor éppen a szépen formázott vagy túlcicomázott bajuszt illették a következőképpen: peckes, kackiás, huszáros, betyáros, gangos, takaros, legényes (1992 Fogarasi Klára CD17).
1b. ’betyárok által lakott, látogatott, ill. az ő támadásuktól fenyegetett 〈hely, terület, térség〉’ ❖ Estére egy betyáros, széljárta nyírségi csárdában tértek nyugovóra (1916 Krúdy Gyula CD54) | [Wesselényi Miklós] egymagában vállalkozott arra, hogy a betyáros Alföldön István nádort utazásában elkísérendi (1930 Krúdy Gyula CD54) | Ezek közül való egyik somogyi paraszt baltám. Ilyenekkel járták a betyáros erdőket a régi sétáló-legények (1974 Takáts Gyula 2025037, 618).
2. ’betyárként, szegénylegényként élő v. betyár módra viselkedő (féktelen, duhajkodó, nyers, bárdolatlan) 〈személy〉’ ❖ ő derék magyar fiú a talpán, azért mégsem betyáros (1872 Szigligeti Ede C3988, 6) | [az eperjesi kollégiumban tanuló] erőteljes, délceg, betyáros magyar ifjak […] oly vakmerő kalandokat, csínyeket vittek végbe, hogy a békés természetű eperjesi nyárspolgarok [!] már rettegték, már messziről kerülték őket, valamint a fiatal leányok és öreg asszonyok is (1879 e. Vahot Imre 8502001, 112) | a betyáros úriemberek találkozásuk helyéül éppen a megyei tiszti ügyvéd házát választották, annak az ügyésznek a házát, akinek minden rendelkezésére álló hatalommal üldözni kellett őket (1932 Krúdy Gyula CD54) | Észak-Heves tájain izgága, „betyáros” embereknek tartották a juhászokat, ezért a szegényparaszt sem szívesen engedte a lányát juhászhoz (2000 Magyar néprajz CD47).
3. ’a betyárokkal, szegénylegényekkel, a betyárélettel kapcs., azzal foglalkozó, azt megjelenítő, feldolgozó 〈mű(faj)〉’ ❖ A czigányok a tánczzenéből egy üdvözlő tusba csaptak át, s abból rögtön egy betyáros nótába (1889 Abonyi Lajos C0492, 12) | Utálom a betyáros szalon-romantikát, amely pezsgőbe és cigánynótába fullasztja a maga szilaj, de egyszersmind meghunyászkodó bánatát (1912 Szini Gyula CD10) | betyáros mesék és igaz történetek (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | [A marosszéki farsangi dramatikus játékokról szóló dolgozatban] a játékok szokásrendszerét, belső tagolódását írja le a szerző, ezt követően mutatja be a különböző maszkos játékokat: […] Betyáros játékok; Cigányos játékok stb. (2000 Új Könyvek CD29).
4. ’huncut, pajkos, csibészes 〈személy〉’ ❖ olyan hetyke egy betyáros gavallér vagy (1878 Abonyi Lajos C0500, 14) | az öreg, gálánt, betyáros cimborát láttam benne (1928 Tersánszky Józsi Jenő CD10).
4a. ’ilyen emberre jellemző 〈kinézet, külső, ill. megnyilatkozás, cselekedet〉’ ❖ huszonöt, és harmincz év közt volt … szép de betyáros arccal (1847 Kemény Zsigmond C2599, 86) | a szeme kajánul, betyárosan villant (1925–1927 Krúdy Gyula C2840, 338) | Ahogy a markába csúsztatom a honoráriumot, [az öreg köszörűs] rámkacsint betyárosan (1934 Móra Ferenc C3204, 153) | Apám azzal a közismert selyma, betyáros mosolygásával válaszolt (2000 Magyar Hírlap CD09).
5. (kissé rég) ’cudar, sanyarú, nehézséggel, bajjal, gonddal járó’ ❖ Betyáros világ kezdődött a váci államfogházban, amikor Péceli és Pándi urak […] ott megtelepedtek, hogy büntetésüket [leüljék] (1932 Krúdy Gyula CD54).
5a. (-an raggal, hsz-szerűen) ’alaposan, nagyon’ ❖ földbe ásott lábú, betyárosan görbedt asztalra mutatva (1933 Krúdy Gyula CD54) | a vakvéletlen most mindjárt betyárosan visszatréfálja a „tatust”-t (1964 Népszabadság okt. 11. C1501, 6).
II. fn 4A (nyj, Konyha)
’vízben v. tejben főtt tésztaféléből (krumplival, szalonnával) készített, sűrűre főzött, kásaszerű (pásztor)étel; slambuc’ ❖ A férfinép a tüzelőben mindig bográcsban főz, a háromlábú serpenyőt inkább az asszony használja. Rendesen lacsuhát, pirított lebbencset, fordított kását, száraztésztát (= galaburgyi, öhön, betyáros), tésztás kását, tarhonyát, gubakenyeret stb. főznek (1910 Györffy István C6827, 140) | Öhöm, slambuc, betyáros, topogó, handabakáré a lebbencsből (többnyire krumplival) vízben főtt zsíros tésztakása É-tiszántúli elnevezései (1982 NéprajziLex. CD47).
Sz: betyároskodik.
Vö. CzF. ~, betyárosan; ÉrtSz.; TESz. betyár; ÉKsz.; ÚMTsz.