bevár ts ige 1a6
1. ’〈később érkező személyt, csoportot〉 vhol időzve megvár, hogy együtt legyenek’ ❖ akár meddig múlatok ott várjon-bé (1789 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser C2517, 242) | Csak menj, bevárlak itt (1844 Gaal József C1787, 57) | Meghagyta kocsisának, hogy várja be (1914 Karinthy Frigyes ford.–Swift 9309082, 172) | jobb lesz a segédcsapatok érkezését bevárnia (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485068, 511) | a gépkocsivezető visszaint, ne fussanak, bevárja őket (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 534).
2. ’〈időpontot, ill. vminek a kezdetét, megtörténtét, elmúltát stb.〉 vhol v. vmely állapotban maradva megvár(ja)’ ❖ Én be-vártam a’ Napnak le-menetelét (1788 Pálóczi Horváth Ádám 7463011, 406) | szokásban volt […] karátson éjtzakáján fenn lenni, és az éjféli isteni szolgálatot bé várni (1822 Pucz Antal C3539, 47) | azt határoztam, hogy a 7 órát bevárjam (1832 Jászay Pál C0213, 485) | bé sem várva a választ (1861 Szalay László 8419012, 600) | A gyász év elteltét bevárva, egybekelésük elhatároztatott (1884 Szentpály Janka C3965, 41) | meg sem kérdezte: bevárta-e a vonat a csatlakozást (1919 Ujfalusi László CD10) | Kénytelen volt szótlanul, mozdulatlanul, bevárni, míg szólítják (1926 Sipos Iván CD10) | Ha megengedik, itt várom be a letartóztatásomat (1973 Pilinszky János 9531091, 91).
3. (tárgy n. is, gyakr. -ra/-re határozóragos bővítménnyel) (Vad is) ’〈ellenfelet v. támadót〉(vmely távolságig) közelíteni engedve (menekülés v. támadás nélkül) megvár’ ❖ [az unikornisok a vadkanokat] magokra bé-várván, el-kerlhetetlen által-szegezik (1787 Mátyus István C3069, 122) | egyes ellenséges Huszárok, nem egy könnyenn fogják magokat arra határozni, hogy egy ollyan gyalogságnak néki nyargaljanak, a’ melly ket 20 lépésnyire, és úgy szóllvánn egész a’ puska végéig bé várja, a’ nélkl hogy tsak egy is löne (1809 Tanárky Mihály 8462004, 76) | Egyszer jobban, máskor kevésbbé vár be a vad (1880 Vajda János C4643, 51) | Amint Bogya Gazsi nekirontott a pakulárnak, ez bevárta őt kéznyújtásnyira (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a szajkó] a kirándulókat, turistákat viszonylag közelre bevárja (1995 Magyarország állatvilága CD14).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, bevárandó