bibircsó fn 1Aboborcsó (rég)

1. (rég v. nyj) ’〈emberi bőrön, főként arcon, orron:〉(a bőrrel azonos színű) kinövés, szemölcs, ill. pattanás, pörsenés v. kiütés’ ❖ bibirtsó [=] bobortsó, sömör, fakadék, rh, tarjag, kelés, kelevény (1784 Kisded szótár C0815, 13) | [gróf Kéjlaki arcán] szigetként emelkedik föl két hosszú szálakkal benőtt bibircsó (1840 Remény C3610, 10) | Hát az az orrán micsoda? Nagy Isten minő bibircsó Még jóformán meg sem érett, Már is olyan mint egy borsó (1864 Lauka Gusztáv 8268027, 441) | A kopasz feje búbján feltűnést kelt egy jókora dió nagyságú kinövés, ami egyébiránt a Ponthay úri családnak általános ismertetőjegye. Ez a hiteles bibircsó ott van minden családtagnak az arcán, […] a hölgyeknél szemérmes lencse alakban, a szájszegletekben, arcgödröcskékben (1885 Jókai Mór CD18) | apró vörös bibircsók lepték el az állát (1907 Gárdonyi Géza C1842, 175) | bibircsóit megkínzott arcaiknak (1970 Demény Ottó 9105014, 24).

2. (rendsz. tbsz-ban) (rég, Áll is) ’〈állat testén, növény vmely részén:〉 a fajra, ivarra stb. jellemző, es. betegség okozta (apró) kidudorodás(ok egyike)’ ❖ [az ún. légyfogófű levelei] ſzélről apró tövisekkel, fellyűlről pedig verhenyő leves bibirtsókkal vagynak megrakva (1799 Fábián József ford.–Raff 7101002, 84) | Amerikában él az óriás varancsos-béka, mely tányér nagyságú, s melynek babnyi nagyságú undorító bibircsói vannak (1857 Fáy András¹ C1705, 181) | [az ún. bimbókaktusz] törzse gömbölyded, bunkó- vagy oszlopforma, húsos, bibircsós s a bibircsókon gyapjunemü szőrrel vagy tüskével (1896 PallasLex. CD02) | [az ún. pézsmaréce tojója a hímnél] jóval kisebb, nincs bütyök és bibircsó a fején (1933 Az állatok világa ford. CD46).

3. (rég, ritk) ’〈kül. vízben:〉 apró buborék’ ❖ Boborcsó: pustula (buborék a vizen, persenés a testen, máskép: bibircsó) (1844 Somogyi Antal C3754, 22).

J: bibircsók.

Vö. CzF. ~, buborcsék; ÉrtSz. bibircsók; TESz. bibircsók; ÉKsz. bibircsók; SzT.; ÚMTsz.

bibircsó főnév 1A
boborcsó 1A (rég)
1. (rég v. nyj)
〈emberi bőrön, főként arcon, orron:〉 (a bőrrel azonos színű) kinövés, szemölcs, ill. pattanás, pörsenés v. kiütés
bibirtsó [=] bobortsó, sömör, fakadék, rh, tarjag, kelés, kelevény
(1784 Kisded szótár)
[gróf Kéjlaki arcán] szigetként emelkedik föl két hosszú szálakkal benőtt bibircsó
(1840 Remény)
Hát az az orrán micsoda? Nagy Isten minő bibircsó Még jóformán meg sem érett, Már is olyan mint egy borsó
(1864 Lauka Gusztáv)
A kopasz feje búbján feltűnést kelt egy jókora dió nagyságú kinövés, ami egyébiránt a Ponthay úri családnak általános ismertetőjegye. Ez a hiteles bibircsó ott van minden családtagnak az arcán, […] a hölgyeknél szemérmes lencse alakban, a szájszegletekben, arcgödröcskékben
(1885 Jókai Mór)
apró vörös bibircsók lepték el az állát
(1907 Gárdonyi Géza)
bibircsóit megkínzott arcaiknak
(1970 Demény Ottó)
2. (rendsz. tbsz-ban) (rég, Áll is)
〈állat testén, növény vmely részén:〉 a fajra, ivarra stb. jellemző, es. betegség okozta (apró) kidudorodás(ok egyike)
[az ún. légyfogófű levelei] ſzélről apró tövisekkel, fellyűlről pedig verhenyő leves bibirtsókkal vagynak megrakva
(1799 Fábián József ford.Raff)
Amerikában él az óriás varancsos-béka, mely tányér nagyságú, s melynek babnyi nagyságú undorító bibircsói vannak
(1857 Fáy András¹)
[az ún. bimbókaktusz] törzse gömbölyded, bunkó- vagy oszlopforma, húsos, bibircsós s a bibircsókon gyapjunemü szőrrel vagy tüskével
(1896 PallasLex.)
[az ún. pézsmaréce tojója a hímnél] jóval kisebb, nincs bütyök és bibircsó a fején
(1933 Az állatok világa ford.)
3. (rég, ritk)
〈kül. vízben:〉 apró buborék
Boborcsó: pustula (buborék a vizen, persenés a testen, máskép: bibircsó)
(1844 Somogyi Antal)
Vö. CzF. ~, buborcsék; ÉrtSz. bibircsók; TESz. bibircsók; ÉKsz. bibircsók; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások