bibircsókos mn 15Abuborcsékos (nyj)

1. ’olyan 〈(arc)bőr〉, amelyen (a bőrrel azonos színű) kinövés(ek), kidudorodás(ok) van(nak)’ ❖ láthatni a’ nyak körűl, a’ hónallyak, és czombok közt, a’ szemérem testen, és az alfelen, hol is a’ felbőr könnyü lobbal biborcsékosan a’ bőrtől elválván, veres, nedves, fájó sebet okoz (1837 Haiszler György C1999, 176) | Orra kissé bibircsókos (1855 Lacikonyha C2875, 74) | Egy buborcsékos képű, vastag, horgas orrú [fiatalember] (1887 Tolnai Lajos C4194, 177) | a vén banyáknak bibircsókos, puffadt arcáról (1893 Gabányi Árpád C1798, 127) | bibircsókos tarkó (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’olyan 〈személy〉, akinek testén, kül. arcán ilyen kinövés(ek), kidudorodás(ok) van(nak)’ ❖ Kortesekkel rakott fiáker robog végig a kövezeten, egy bibircsókos ember kihajlik, s elkiáltja magát utcahosszat (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | bibircsókos, vén boszorkány (1926 Nagy Endre CD10) | Nincs az a szépségverseny, amelyet valaki ne nyerne meg, az is lehet, hogy egy púpos és bibircsókos leány. Nem kell hozzá más, csak hogy a többi leány még púposabb és bibircsókosabb legyen (1995 Magyar Hírlap CD09) | Ha úgy adódik, [Somogyi Győző] bibircsókosan, előreugró állal, nyílt sebbel örökíti meg hőseit (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk, Áll is) ’olyan 〈állati test(táj)〉, amelyen apró kidudorodások vannak’ ❖ [az ún. házatlan csigák teste] megnyúlt, félhengeres, rendesen erősen bibircsókos (1933 Az állatok világa ford. CD46) | lám a polip öt kecses, öt szemölcsös, bibircsókos rusnya karral lengedez (1943–1944 Lukács László 9407035, 192).

2a. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (ritk, Áll) ’olyan 〈állat〉, amelynek vmely részén, testtáján jellegzetes apró kidudorodások vannak’ ❖ A bibircsókos iszaptúró béka (Pelodytes punctatus Daud.) (1933 Az állatok világa ford. CD46).

J: bibircses, bibircsós.

Vö. ÉrtSz.; TESz. bibircsók; ÉKsz.; ÚMTsz.

bibircsókos melléknév 15A
buborcsékos 15A (nyj)
1.
olyan (arc)bőr〉, amelyen (a bőrrel azonos színű) kinövés(ek), kidudorodás(ok) van(nak)
láthatni a’ nyak körűl, a’ hónallyak, és czombok közt, a’ szemérem testen, és az alfelen, hol is a’ felbőr könnyü lobbal biborcsékosan a’ bőrtől elválván, veres, nedves, fájó sebet okoz
(1837 Haiszler György)
Orra kissé bibircsókos
(1855 Lacikonyha)
Egy buborcsékos képű, vastag, horgas orrú [fiatalember]
(1887 Tolnai Lajos)
a vén banyáknak bibircsókos, puffadt arcáról
(1893 Gabányi Árpád)
bibircsókos tarkó
(2000 Magyar Hírlap)
1a.
olyan 〈személy〉, akinek testén, kül. arcán ilyen kinövés(ek), kidudorodás(ok) van(nak)
Kortesekkel rakott fiáker robog végig a kövezeten, egy bibircsókos ember kihajlik, s elkiáltja magát utcahosszat
(1884 Mikszáth Kálmán)
bibircsókos, vén boszorkány
(1926 Nagy Endre)
Nincs az a szépségverseny, amelyet valaki ne nyerne meg, az is lehet, hogy egy púpos és bibircsókos leány. Nem kell hozzá más, csak hogy a többi leány még púposabb és bibircsókosabb legyen
(1995 Magyar Hírlap)
Ha úgy adódik, [Somogyi Győző] bibircsókosan, előreugró állal, nyílt sebbel örökíti meg hőseit
(1996 Magyar Hírlap)
2. (ritk, Áll is)
olyan 〈állati test(táj), amelyen apró kidudorodások vannak
[az ún. házatlan csigák teste] megnyúlt, félhengeres, rendesen erősen bibircsókos
(1933 Az állatok világa ford.)
lám a polip öt kecses, öt szemölcsös, bibircsókos rusnya karral lengedez
(1943–1944 Lukács László)
2a. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (ritk, Áll)
olyan 〈állat〉, amelynek vmely részén, testtáján jellegzetes apró kidudorodások vannak
A bibircsókos iszaptúró béka (Pelodytes punctatus Daud.Daudin)
(1933 Az állatok világa ford.)
Vö. ÉrtSz.; TESz. bibircsók; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások