bíboros mn és fn 

I. mn 15A8

1. (irod) ’a bíborfesték jellemző színéhez hasonlóan mélyvörös színű, ill. ilyen színben játszó 〈dolog〉’ ❖ bíboros Ajak (1807 Folnesics János Lajos ford.–Schilling C1754, 79) | biboros rózsái (1816 Gömbös Antal C1901, 92) | Az elbukó nap biboros lemente (1842 Madách Imre 8284022, 19) | Gyümölcse bíboros csöppjeit így hullatta akkor is szegény nagyapám sírjára a meggyfa (1922 Szabó Lőrinc 9629027, 35) | [Taubené] megsímogatta férje bíboros arcát (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 178) | Apró, bíboros szív is díszítette a[z iniciálé] betűit (1939 Zsigray Julianna 9804002, 54).

2. (rég) ’az uralkodói hatalom jelképeként bíborkelmével bevont v. abból készült 〈dolog〉’ ❖ bíboros palástot, Gőg ’s veszteségnek ha fenéje rágja (1816 Gömbös Antal C1901, 42) | a püspöki kinevezéseknél, sohasem a nép rokonszenve, de mindig a bíboros trón nemzetellenes érdeke […] vétetett tekintetbe (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | [Gritti a] városház tanácstermében felállíttatá azt az aranyos trónust, amit magával hozott, s abba beleült, bíboros ruháját magára öltve (1892 Jókai Mór CD18).

2a. (kissé rég) ’kül. uralkodói v. főpapi, ritk. más magas ranggal felruházott (és ennek jelképeként bíborszínű öltözet viselésére jogosult) 〈személy〉’ ❖ a’ miném szokot lenni a’ Persák Királlya, ékes termet, és biboros (1785 Lethenyei János ford. C2909, 58) | Elrablottátok a népek jogát, És elloptátok kincseit, Ti bíboros haramják, Ti koronázott tolvajok! (1848 Petőfi Sándor 8366359, 71) | Fejedelmi előd és bíboros ősök Ily fiat adhattak honjuknak (1879 Szabó Dávid C3764, 78) | A mezítlábas barát a legfélelmesebb ellenfele a bíboros főpapnak (1892 Jókai Mór CD18) | Erzsébet nagyhercegnő, Szergiusz felesége, Miklós cár és a többi bíboros rokonok (1905 Ady Endre 9003008, 65).

II. fn 4A (jelzőként is) (Vall)

’〈a római katolikus egyházban:〉 a pápa mellett tanácsadói és egyházkormányzati feladatokat ellátó testület (pápaválasztó joggal felruházott,) rendsz. püspökké szentelt, a méltóság jelvényeként bíborvörös ruhát és birétumot viselő tagja, ill. ennek címe, rangja; kardinális²’ ❖ a szent szék bíboros ülnöki (1851 Nyulassy Antal C3343, 57) | szentföldjáró akkói püspök s utóbb bíboros (1890–1905 Katona Lajos 8227003, 388) | Vaszary Kolos biboros herczegprimás (1894 Hazánk 8634001, 4) | [XI. Benedek] halála után a biborosok Perugiában gyűltek össze pápaválasztásra (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | Leó bíboros legátussal (1928 Hóman Bálint CD42) | [egy lámpa alatt] a pápai legátus, összetépett iratai között, egy ministráló gyerek éppen most szedi le a mögéje akasztott pápai koronát, […] a bíborosok levetették a kármint és hermelint s nagy halomba rakták, mint akik örökre lemondtak róla (1942 Szentkuthy Miklós 9664006, 94) | egyre magasabb egyházi méltóságokba neveztettem ki magam: falusi lelkészből kanonokká, kanonokból püspökké, püspökből bíborossá, bíborosból [pápává] (1974 Galsai Pongrác 9171001, 12) | Pázmány Péter bíboros érsek (1980 Szombathy Viktor 1149004, 47) | Sodano bíboros államtitkár, a Szentszék „kormányfője” (1997 Magyar Hírlap CD09).

Sz: bíborosi.

Vö. CzF. bíboros · biboros¹, bíboros · biboros²; ÉrtSz.; TESz. bíbor; ÉKsz.; ÚMTsz.

bíboros melléknév és főnév
I. melléknév 15A8
1. (irod)
a bíborfesték jellemző színéhez hasonlóan mélyvörös színű, ill. ilyen színben játszó 〈dolog〉
bíboros Ajak
(1807 Folnesics János Lajos ford.Schilling)
biboros rózsái
(1816 Gömbös Antal)
Az elbukó nap biboros lemente
(1842 Madách Imre)
Gyümölcse bíboros csöppjeit így hullatta akkor is szegény nagyapám sírjára a meggyfa
(1922 Szabó Lőrinc)
[Taubené] megsímogatta férje bíboros arcát
(1931 Gelléri Andor Endre)
Apró, bíboros szív is díszítette a[z iniciálé] betűit
(1939 Zsigray Julianna)
2. (rég)
az uralkodói hatalom jelképeként bíborkelmével bevont v. abból készült 〈dolog〉
bíboros palástot, Gőg ’s veszteségnek ha fenéje rágja
(1816 Gömbös Antal)
a püspöki kinevezéseknél, sohasem a nép rokonszenve, de mindig a bíboros trón nemzetellenes érdeke […] vétetett tekintetbe
(1848 Kossuth Hírlapja)
[Gritti a] városház tanácstermében felállíttatá azt az aranyos trónust, amit magával hozott, s abba beleült, bíboros ruháját magára öltve
(1892 Jókai Mór)
2a. (kissé rég)
kül. uralkodói v. főpapi, ritk. más magas ranggal felruházott (és ennek jelképeként bíborszínű öltözet viselésére jogosult) 〈személy〉
a’ miném szokot lenni a’ Persák Királlya, ékes termet, és biboros
(1785 Lethenyei János ford.)
Elrablottátok a népek jogát, És elloptátok kincseit, Ti bíboros haramják, Ti koronázott tolvajok!
(1848 Petőfi Sándor)
Fejedelmi előd és bíboros ősök Ily fiat adhattak honjuknak
(1879 Szabó Dávid)
A mezítlábas barát a legfélelmesebb ellenfele a bíboros főpapnak
(1892 Jókai Mór)
Erzsébet nagyhercegnő, Szergiusz felesége, Miklós cár és a többi bíboros rokonok
(1905 Ady Endre)
II. főnév 4A (jelzőként is) (Vall)
〈a római katolikus egyházban:〉 a pápa mellett tanácsadói és egyházkormányzati feladatokat ellátó testület (pápaválasztó joggal felruházott,) rendsz. püspökké szentelt, a méltóság jelvényeként bíborvörös ruhát és birétumot viselő tagja, ill. ennek címe, rangja; kardinális²
a szent szék bíboros ülnöki
(1851 Nyulassy Antal)
szentföldjáró akkói püspök s utóbb bíboros
(1890–1905 Katona Lajos)
Vaszary Kolos biboros herczegprimás
(1894 Hazánk)
[XI. Benedek] halála után a biborosok Perugiában gyűltek össze pápaválasztásra
(1904 Nagy képes világtörténet)
Leó bíboros legátussal
(1928 Hóman Bálint)
[egy lámpa alatt] a pápai legátus, összetépett iratai között, egy ministráló gyerek éppen most szedi le a mögéje akasztott pápai koronát, […] a bíborosok levetették a kármint és hermelint s nagy halomba rakták, mint akik örökre lemondtak róla
(1942 Szentkuthy Miklós)
egyre magasabb egyházi méltóságokba neveztettem ki magam: falusi lelkészből kanonokká, kanonokból püspökké, püspökből bíborossá, bíborosból [pápává]
(1974 Galsai Pongrác)
Pázmány Péter bíboros érsek
(1980 Szombathy Viktor)
Sodano bíboros államtitkár, a Szentszék „kormányfője”
(1997 Magyar Hírlap)
Sz: bíborosi
Vö. CzF. bíboros · biboros¹, bíboros · biboros²; ÉrtSz.; TESz. bíbor; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások