bíboros mn és fn
I. mn 15A8
1. (irod) ’a bíborfesték jellemző színéhez hasonlóan mélyvörös színű, ill. ilyen színben játszó 〈dolog〉’ ❖ bíboros Ajak (1807 Folnesics János Lajos ford.–Schilling C1754, 79) | biboros rózsái (1816 Gömbös Antal C1901, 92) | Az elbukó nap biboros lemente (1842 Madách Imre 8284022, 19) | Gyümölcse bíboros csöppjeit így hullatta akkor is szegény nagyapám sírjára a meggyfa (1922 Szabó Lőrinc 9629027, 35) | [Taubené] megsímogatta férje bíboros arcát (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 178) | Apró, bíboros szív is díszítette a[z iniciálé] betűit (1939 Zsigray Julianna 9804002, 54).
2. (rég) ’az uralkodói hatalom jelképeként bíborkelmével bevont v. abból készült 〈dolog〉’ ❖ bíboros palástot, Gőg ’s veszteségnek ha fenéje rágja (1816 Gömbös Antal C1901, 42) | a püspöki kinevezéseknél, sohasem a nép rokonszenve, de mindig a bíboros trón nemzetellenes érdeke […] vétetett tekintetbe (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | [Gritti a] városház tanácstermében felállíttatá azt az aranyos trónust, amit magával hozott, s abba beleült, bíboros ruháját magára öltve (1892 Jókai Mór CD18).
2a. (kissé rég) ’kül. uralkodói v. főpapi, ritk. más magas ranggal felruházott (és ennek jelképeként bíborszínű öltözet viselésére jogosult) 〈személy〉’ ❖ a’ miném szokot lenni a’ Persák Királlya, ékes termet, és biboros (1785 Lethenyei János ford. C2909, 58) | Elrablottátok a népek jogát, És elloptátok kincseit, Ti bíboros haramják, Ti koronázott tolvajok! (1848 Petőfi Sándor 8366359, 71) | Fejedelmi előd és bíboros ősök Ily fiat adhattak honjuknak (1879 Szabó Dávid C3764, 78) | A mezítlábas barát a legfélelmesebb ellenfele a bíboros főpapnak (1892 Jókai Mór CD18) | Erzsébet nagyhercegnő, Szergiusz felesége, Miklós cár és a többi bíboros rokonok (1905 Ady Endre 9003008, 65).
II. fn 4A (jelzőként is) (Vall)
’〈a római katolikus egyházban:〉 a pápa mellett tanácsadói és egyházkormányzati feladatokat ellátó testület (pápaválasztó joggal felruházott,) rendsz. püspökké szentelt, a méltóság jelvényeként bíborvörös ruhát és birétumot viselő tagja, ill. ennek címe, rangja; kardinális²’ ❖ a szent szék bíboros ülnöki (1851 Nyulassy Antal C3343, 57) | szentföldjáró akkói püspök s utóbb bíboros (1890–1905 Katona Lajos 8227003, 388) | Vaszary Kolos biboros herczegprimás (1894 Hazánk 8634001, 4) | [XI. Benedek] halála után a biborosok Perugiában gyűltek össze pápaválasztásra (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | Leó bíboros legátussal (1928 Hóman Bálint CD42) | [egy lámpa alatt] a pápai legátus, összetépett iratai között, egy ministráló gyerek éppen most szedi le a mögéje akasztott pápai koronát, […] a bíborosok levetették a kármint és hermelint s nagy halomba rakták, mint akik örökre lemondtak róla (1942 Szentkuthy Miklós 9664006, 94) | egyre magasabb egyházi méltóságokba neveztettem ki magam: falusi lelkészből kanonokká, kanonokból püspökké, püspökből bíborossá, bíborosból [pápává] (1974 Galsai Pongrác 9171001, 12) | Pázmány Péter bíboros érsek (1980 Szombathy Viktor 1149004, 47) | Sodano bíboros államtitkár, a Szentszék „kormányfője” (1997 Magyar Hírlap CD09).
Sz: bíborosi.
Vö. CzF. bíboros · biboros¹, bíboros · biboros²; ÉrtSz.; TESz. bíbor; ÉKsz.; ÚMTsz.