biccent ige 4b7

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈fejével rendsz. helyeslés, beleegyezés, tetszés, figyelem v. köszönés jeléül〉(alig észrevehetően) bólint’ ❖ ’s ha Simon szunnyadás közt egyet biczczentett fejével, ő azt üdvezlésnek vélvén erősen hajtogatta magát (1823 Kisfaludy Károly 8242033, 130) | Anna hirtelen kétszer is helyeslőleg biccentett a fejével (1913 Barta Lajos CD10) | Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél (1933 József Attila 9282085, 165) | Az útitársnő, aki aprókat biccentve, jóváhagyóan hallgatta, másféle szépség volt (1967 Örkény István 9500029, 151) | Ha jó a fordítandó szöveg, minden mondatnál biccentünk egyet a szerző felé (1989 Konrád György 9351006, 342) | Bejön a gyerek, mit gyerek, húszéves ló, és azt mondja, heló. Kimérten biccentek én is (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ts (kissé rég, ritk)(határozott) bólintással kifejez vmit’ ❖ Gyuri az ajtónál odasettenkedett Veronkához, aki őneki is jó éjt biccentett a fejével (1895 Mikszáth Kálmán 8312007, 146) | szája köré ráncszerű mosoly gyűrődött és rövid igent biccentett (1925 Ungvári Nagy Márta CD10) | Balázs kisasszony mosolyogva biccentett köszönetet (1930 Reichard Piroska CD10).

2. ts (tárgyragos határozóval is) ’〈fejét〉(zökkenésszerűen) előre vagy oldalirányba billenti’ ❖ Fejét kissé oldalt biccentette, hogy többet lásson, de így is takarva maradt előtte minden (1911 Bán Ferenc CD10) | Horváth Ilonka féloldalt biccentette a fejét, mintha az egyik fülét elhúzta volna a szóár (1928 Németh László² 9485038, 203) | Olyan keserű volt a lelkem, hogy arra a tapsra, amit kaptam kilépésemkor, még a fejemet sem biccentettem (1934 Rédey Mária CD10).

2a. (átv is) ’vmit állandó v. addigi helyzetéből, helyéből kis mozdulattal kibillent, elmozdít’ ❖ találunk mindenben igazitani vagy leg alább újjal biczczenteni valót (1825 Fáy András¹ C1716, 114) | Az öreg kerek tányérsapkáját az orra tövére biccenti (1974 Galsai Pongrác 9171003, 128) | A csónak jutott eszébe. A csónak és apja a kajüt mellvédje előtt, amint keze a kormánykeréken pihen, majd biccenti kicsit balra, aztán pergeti a csónak tartandó útirányának a követelményei szerint (1979 Domahidy András 1036001, 9).

3. tn (tárgyragos határozóval is) (rég, nyj) ’〈ember v. állat〉 kissé sántít; biceg’ ❖ bitczent az öreg Csire néha (1844 Terhes Sámuel C4118, 121) | a lábán átfuródott golyó miatt kissé biczczentett (1877 Boross Mihály C1155, 60) | Amelyik karjára a terhet átemeli, azon az oldalán minden lépésnél egyet biccent a lábával (1885 Jókai Mór CD18) | Előző nap erősen meghajszolta [a paripát] […] s úgy tetszett, hogy haza felé jövet a Muczi mintha biczczentene időnként (1898 Benedek Elek C0920, 117) | [Nagy Lőrinc] sovány, fekete legény volt, már a harminc felé. Az egyik lábára biccentett egy kicsit (1941 Tamási Áron 9701013, 67).

4. tn (rég, ritk) ’〈vmely hibás, következetlen okfejtés, hasonlat stb.〉 akadozik, biceg, sántít’ ❖ mellőzve a kissé mindig biccentő hasonlítást (1860 Arany János C6504, 266) | Minden hasonlatok között a históriából vettek biccentenek legerősebben (1872–1874 Jókai Mór CD18).

ÖU: meg~, oda~, rá~.

Sz: biccentget.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. biceg; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

biccent ige 4b7
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈fejével rendsz. helyeslés, beleegyezés, tetszés, figyelem v. köszönés jeléül〉 (alig észrevehetően) bólint
’s ha Simon szunnyadás közt egyet biczczentett fejével, ő azt üdvezlésnek vélvén erősen hajtogatta magát
(1823 Kisfaludy Károly)
Anna hirtelen kétszer is helyeslőleg biccentett a fejével
(1913 Barta Lajos)
Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél
(1933 József Attila)
Az útitársnő, aki aprókat biccentve, jóváhagyóan hallgatta, másféle szépség volt
(1967 Örkény István)
Ha jó a fordítandó szöveg, minden mondatnál biccentünk egyet a szerző felé
(1989 Konrád György)
Bejön a gyerek, mit gyerek, húszéves ló, és azt mondja, heló. Kimérten biccentek én is
(1999 Magyar Hírlap)
1a. tárgyas (kissé rég, ritk)
(határozott) bólintással kifejez vmit
Gyuri az ajtónál odasettenkedett Veronkához, aki őneki is jó éjt biccentett a fejével
(1895 Mikszáth Kálmán)
szája köré ráncszerű mosoly gyűrődött és rövid igent biccentett
(1925 Ungvári Nagy Márta)
Balázs kisasszony mosolyogva biccentett köszönetet
(1930 Reichard Piroska)
2. tárgyas (tárgyragos határozóval is)
〈fejét〉 (zökkenésszerűen) előre vagy oldalirányba billenti
Fejét kissé oldalt biccentette, hogy többet lásson, de így is takarva maradt előtte minden
(1911 Bán Ferenc)
Horváth Ilonka féloldalt biccentette a fejét, mintha az egyik fülét elhúzta volna a szóár
(1928 Németh László²)
Olyan keserű volt a lelkem, hogy arra a tapsra, amit kaptam kilépésemkor, még a fejemet sem biccentettem
(1934 Rédey Mária)
2a. (átv is)
vmit állandó v. addigi helyzetéből, helyéből kis mozdulattal kibillent, elmozdít
találunk mindenben igazitani vagy leg alább újjal biczczenteni valót
(1825 Fáy András¹)
Az öreg kerek tányérsapkáját az orra tövére biccenti
(1974 Galsai Pongrác)
A csónak jutott eszébe. A csónak és apja a kajüt mellvédje előtt, amint keze a kormánykeréken pihen, majd biccenti kicsit balra, aztán pergeti a csónak tartandó útirányának a követelményei szerint
(1979 Domahidy András)
3. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (rég, nyj)
〈ember v. állat〉 kissé sántít; biceg
bitczent az öreg Csire néha
(1844 Terhes Sámuel)
a lábán átfuródott golyó miatt kissé biczczentett
(1877 Boross Mihály)
Amelyik karjára a terhet átemeli, azon az oldalán minden lépésnél egyet biccent a lábával
(1885 Jókai Mór)
Előző nap erősen meghajszolta [a paripát] […] s úgy tetszett, hogy haza felé jövet a Muczi mintha biczczentene időnként
(1898 Benedek Elek)
[Nagy Lőrinc] sovány, fekete legény volt, már a harminc felé. Az egyik lábára biccentett egy kicsit
(1941 Tamási Áron)
4. tárgyatlan (rég, ritk)
〈vmely hibás, következetlen okfejtés, hasonlat stb.〉 akadozik, biceg, sántít
mellőzve a kissé mindig biccentő hasonlítást
(1860 Arany János)
Minden hasonlatok között a históriából vettek biccentenek legerősebben
(1872–1874 Jókai Mór)
ÖU: megbiccent, odabiccent, rábiccent
Sz: biccentget
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. biceg; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások