biccenik l. biccen
biccen tn ige 1b8 biccenik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
1. (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’állandó helyzetéből (zökkenésszerűen) kibillen, elmozdul, ill. (vhonnan) vhova mozdul, zökken’ ❖ Most minden mozdúlással arra biccen [a koronán] a’ kereszt, a’ merre a’ mozdúlás miatt terhének természetes vonadékja vagyon (1793 Kazinczy Ferenc C2555, 324) | olly kemény tél van nálunk ekkorig, mintha az éjszaki póluson élnénk; alig ha földtekénk egyet nem biczenék (1833 Nefelejcs C3314, 226) | nem a quantitás, de a qualitás felé fog bicczenni a mérleg nyelve (1857 Széchenyi István CD1501) | Pályakörében a föld, tengelyszöge megcsuszamodván, Bicczenik (1895 Kolmár József² C2718, 47) | Nagyokat biczczen (1900 Lőrinczy György C2937, 88) | Egy mély keréknyom fölött hirtelen besüppedt alatta a hó, féloldalára biccent [a férfi] s ez a váratlan mozdulat a kutyát is megriasztotta (1928 Németh László² 9485038, 231) | Világosbarna haja a homlokába biccent (1979 Vészi Endre 9776030, 169).
1a. ’〈ember v. állat feje〉(többször egymás után) föl-le billen, bólingat, ill. 〈ember v. állat a fejével〉 bólogató mozgást végez’ ❖ nyaka mellére görbült s bágyadt feje ingó lépései mindegyikénél biczczenik (1846 Jókai Mór C2246, 247) | a hegy oldalán lépegetnek biccenő fejjel panaszkodó bárányok (1928 Farkas László CD10).
1b. ’〈kül. virág, növény〉 föl-le mozog, hajladozik, bólingat’ ❖ a lovak füle között, kacéran biccen a bodros strucctoll-bokréta (1892 Tóth Béla¹ C4258, 3) | Ritkás erdő alatt a langy tó, lukba búvik piros bogárka, fű biccen szürke csöpp varangytól és a szántón borong a nyárfa (1932 József Attila 9282075, 141).
1c. (rég, ritk, átv is) ’kizökken addigi működéséből, más irányt vesz, ill. a helyes, a várt működésre vált vmi’ ❖ természet-szerinti okokbul akaratunk ellen is németre vagy francziára bicczen nyelvünk (1831 Széchenyi István 8429008, 259) | 1790-ből bittzent vágásba a dólog (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a lehető legjobb vágásba bicczent a honi erőmű [= gépezet] (1841 Széchenyi István C3876, 105).
2. (ritk) ’〈ember, állat〉 úgy jár, hogy lába v. teste minden lépésnél biceg, sántikál’ ❖ Lábai bádgyadván bitzentek tétova (1781 Verseghy Ferenc C4441, 21) | Szemem kancsal, és lábam biczczenik (1860 Jókai Mór C2348, 124) | botjára támaszkodva bicczen hintaja felé (1876 Ágai Adolf C0546, 201) | Láttam egy zsidó kocsijába sánta lovat befogva – Bicczen a lovad, jordány, kiáltám neki (1890 Milodanovits Simon C3163, 36).
2a. (ritk) ’elbizonytalanodik, meginog’ ❖ bevárom ezt a’ hon’ nevében Adott apát [ti. Cilleit], ’s ha ingadozni látom Becsűlet’ útján, vagy biczczenni csak, Fejéhez sujtom rám kötött nevét (1844 Vörösmarty Mihály 8524412, 117).
2b. (rég, ritk) ’〈vers, ritmus〉 akadozik, sántít, döccen’ ❖ a trimeter iambicus, melynek utolsó tagja biczczen: spondaeus vagy trochaeus (1902 ÓkoriLex. CD28).
ÖU: félre~, le~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. biceg; ÉKsz.; ÚMTsz.