biceget (5b) l. bicceget

bicceget ige 5b (nyj)biceget

1. tn ’〈rendsz. helyeslés, egyetértés, beleegyezés jeléül〉 többször, ismételten, ill. időnként biccent’ ❖ A’ vén szaniazis tetszőleg biczczegete fejével (1837 Emlény C0108, 267) | – Hagyja szomszéd azt a boldogtalant. Szabólegény ő és nem egyéb. – Igen, igen! – integete az én emberem fejével sebesen bicegetve (1851 Jókai Mór CD18) | – Bizony szinyore, – biceget, – sok gazember jár szabadon (1918 Pesti Hírlap máj. 30. C5666, 2) | Holló biccegetett is, hogy így volt, bizony így (1957 Népszabadság máj. 10. C1498, 16).

1a. ts (ritk) ’ilyen fejmozdulattal kifejez vmit’ ❖ Panni nagykomoly igeneket biccegetett (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 433).

1b. ts (kissé rég, ritk) ’〈fejét〉 többször egymás után föl-le v. oldalirányban billentgetve mozgatja’ ❖ Az egyik ujoncz huszár […] hogy a sustorgó golyókat kikerülje, szüntelen majd jobbra, majd balra bicczegeté fejét (1865 Új és ó kalendáriom C2971, 36) | [Lantos Guszti] mogorván biczegette nagy kusza fejét (1884 Tóth Sándor C4312, 43).

2. tn (ritk) ’egy kissé biceg, sántikál’ ❖ Uras kabátja por-lepett, Spanyol nád-bottal biczczeget (1883 Szász Béla ford.–Sallet C3815, 435) | megnő a hólyag s estére kelve az ilyen ember már biceget és alig tud menni (1912 Pesti Hírlap dec. 19. C5660, 1).

Vö. CzF. biczėget; ÚMTsz. biceget

biceget lásd bicceget
bicceget ige 5b (nyj)
biceget 5b
1. tárgyatlan
〈rendsz. helyeslés, egyetértés, beleegyezés jeléül〉 többször, ismételten, ill. időnként biccent
A’ vén szaniazis tetszőleg biczczegete fejével
(1837 Emlény)
– Hagyja szomszéd azt a boldogtalant. Szabólegény ő és nem egyéb. – Igen, igen! – integete az én emberem fejével sebesen bicegetve
(1851 Jókai Mór)
– Bizony szinyore, – biceget, – sok gazember jár szabadon
(1918 Pesti Hírlap máj. 30.)
Holló biccegetett is, hogy így volt, bizony így
(1957 Népszabadság máj. 10.)
1a. tárgyas (ritk)
ilyen fejmozdulattal kifejez vmit
Panni nagykomoly igeneket biccegetett
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
1b. tárgyas (kissé rég, ritk)
〈fejét〉 többször egymás után föl-le v. oldalirányban billentgetve mozgatja
Az egyik ujoncz huszár […] hogy a sustorgó golyókat kikerülje, szüntelen majd jobbra, majd balra bicczegeté fejét
(1865 Új és ó kalendáriom)
[Lantos Guszti] mogorván biczegette nagy kusza fejét
(1884 Tóth Sándor)
2. tárgyatlan (ritk)
egy kissé biceg, sántikál
Uras kabátja por-lepett, Spanyol nád-bottal biczczeget
(1883 Szász Béla ford.Sallet)
megnő a hólyag s estére kelve az ilyen ember már biceget és alig tud menni
(1912 Pesti Hírlap dec. 19.)
Vö. CzF. biczėget; ÚMTsz. biceget

Beállítások