bimbó fn 6A9

1. (Növ is) ’a virágrügyből kibontakozó, fejletlen (zárt) virág’ ❖ a’ Ró’sának már ki-fakadni kezdett kellemetes bimbója (1776 Sófalvi József ford.–Dodsley 7293005, 35) | [a barackfa] kinyitogatja rózsaszinü gyönge bimbait (1873 Rákosi Jenő C3586, 31) | Érdekes, hogy nem csak a fagyal virágának van szaga, hanem a már-már kipattanni készülő bimbónak is (1973 Balla László 1010004, 14).

1a. (Növ is/nyj) ’gömbölyded v. megnyúlt, fejletlen növényi hajtás, rügy’ ❖ Rgy: … bimbó, szem (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 195) | A’ hegyes bimbók, és az ebből lett levelek változtatva űlnek a’ gajjon (1805 Pethe Ferenc 8364019, 583) | A’ bimbok fölpuffadása legbizonyosabb jele annak, hogy a’ nedv ismét mozgásban és az oltási idő jelen van (1835 Némethy József 8333011, 77) | [A fenyőbagolylepke] hernyója nem elégszik meg az erdeifenyő tűivel, hanem megtámadja a bimbókat és hajtásokat is (1933 Az állatok világa ford. CD46) | rügy: […] bimb (1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények C1504, 290).

1b. ’ezt utánzó díszítőmotívum’ ❖ az oszlopfőket finom művű levelek és bimbók [díszítik] (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | kézelőmintán pedig, például a „nagy könyökös”-mintán, a következő részeket nevezik meg: fog, karima, sujta, akasztalat, cérnázás, töltés, bimbó, inasfog, csipafog, hányás, fél macskanyom, szénvonó, könyök (1907 Malonyay Dezső CD07) | [A lószerszám díszítésén] a levelek a kettős vonalú keretelésen kívül díszítetlenek, csak a bimbók belsejében láthatjuk a körrel lezárt vonalat (1998 Mesterházy Károly CD58).

1c. (jelzőként) ’rügyhöz hasonló 〈forma, alak〉’ ❖ A’ Bimbó forma taplós vadhús pokol-kvel el-étettetik (1794 Rácz Sámuel 7278030, 258) | bimbó idomú barkák (1847 Peregriny Elek 8360017, 336) | [a gyertya lángja] mikép dagad fel illy szép ragyogó bimbó-alakká (1855 Vasárnapi Újság CD56) | bimbóalakú kidomborodások (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205).

2. (átv is) ’virág- v. levélrügy még zárt v. alig kibomlott állapota’ ❖ Hóltt, vagy Vak Szemeknek nevezem azokat, a’ mellyek még a’ bimbóban lévö Leveleken belöl vagynak (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332009, 188) | Szép rózsa, szép virág, bimbó-korán Letört (1878 Győry Vilmos ford.–Shakespeare CD11) | csak az [a virág] maradt meg, mely elég türelmes volt bimbóban maradni (1886 Jókai Mór CD18) | hullóban az orgonavirág s még bimbóban sincsen az akác (1903 Ady Endre CD0801) | úgy megaszalódott a feje szegénynek, hogy a hullott vadvackorra emlékeztetett, amit már bimbó korában elvet a fa (1941 Tamási Áron 9701013, 75) | Édesanyám rózsafája, Én voltam a legszebb ága. Bár sohase nyíltam volna, Maradtam volna bimbóba! (1982 NéprajziLex. CD47).

3. (vál) ’vkinek v. vminek a kibontakozás, kiteljesedés lehetőségét magában hordozó, de még kifejletlen, kezdeti állapota, csírája, ill. ilyen állapotban levő dolog’ ❖ mig ideje vagyon, ſegithet rajta, hogy roſzſzabb ne kvetkezzen belle; de többnyire el szokták mulatni az illyetén nyavalyáknak elſ bimbóit (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 684) | Ezen Könyvben … tsak mostanság támadot uj Tudománynak gyenge Bimboi foglaltatnak egyben (1784 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4225, 1) | [Rousseau] halhatatlan irásinak ez a’ principium volt a’ tsirája (bimbója) (1794 Bécsi Magyar Merkurius C0343, 1421) | elvitted a’ Legszebb remények’ gazdag bimbaját (1826 Vörösmarty Mihály C4533, 18) | a nemzeti nagyság kifejlődését első bimbójában elfojtja (1834 Deák Ferenc CD51) | [a rendszer] akkoriban még inkább bimbókorát élte (1837 Szemere Bertalan C3943, 100) | az ember ilyen két szép élte bimbójában levő ifjút célt érni lát (1849 Jókai Mór CD18) | A büszkeségnek azt a különös gyönyörűségét érezte, amelyet csak egy ifjú tanár érezhet bimbókorukat élő lányok között (1912 Réti Ödön CD10) | Bimbóban maradt szerelmek (1935 Reményik Sándor CD01) | Jövőképek és utópiák bimbajukban elfonnyadnak, mert mindenki a bolsevizmus analógiájára fogja föl a merész társadalmi gondolkodást (1994 Magyar Hírlap CD09).

4. (rég) ’〈megszólításként is:〉 serdülő lány, ill. szép fiatal nő’ ❖ az el-adó leányok […] illyeket meréſzlettek dallani: […] Etele bokrétás, Etelkája jó tánczos. Az Ura ſelyem-ſzál; Felesége arany-ſzál. Bimbóm, bukó Réczém, mire üttſz-fel még ma? (1786 Dugonics András 7087013, 206) | Hejh galambom, szőke bimbóm, Mit nevetsz? (1842 Vörösmarty Mihály 8524300, 42) | A kis szőke bimbót galambként imádtam (1851 Szemere Pál 8439026, 156).

5. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég) ’〈megszólításként is:〉 vmely családnak a leszármazottja, sarja, ill. vkinek a gyermeke, csemetéje’ ❖ Én születtem ’s a’ báró de Manx familiának akkor és mindeddig utolsó bimbaja, szeme, gyemántja voltam (1834 Garasos Tár 8625003, 83) | A meghalt asszonyt elsiratták, eltemették, hanem a kis bimbó, szép egészséges fiúcska, megmaradt (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | Ringatlak kis bimbóm Aludj, amíg mondom (1918 Lesznai Anna 9398010, 146) | S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem, Szívemre melegebben ölelem (1934 Móra Ferenc C3203, 105).

6. (/Orvos is) ’vmely (kialakulóban levő) emberi szerv kidudorodó, kidomborodó része(inek egyike)’ ❖ [A veséknek] a’ leg belsö része bimbókból áll (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck C3565, 50) | fel-fel emelgette öszsze zsugorodott szemeinek héjjait; azoknak bimbóit pedig … fura módra forgatta (1803 Dugonics András C1474, 66) | Az első molárison [= őrlőfogon] két külső és egy belső bimbó foglal helyet (1899 Schlosser Miksa C0289, 72) | A felső végtag bimbója az 5–8 nyaki és az első háti szelvény […] hasi szélén jelenik meg (1973 OrvosiLex. C6112, 843) | [a végtagok] az úgynevezett végtagbimbókból fejlődnek ki. E bimbókban először egy ér (felkar), majd két ér (alkar), végül több ér (kéz) figyelhető meg (1997 Magyar Hírlap CD09).

7. ’emberi v. állati mellen kis kidudorodás, amelynek csúcsán a nőknél, ill. nőstény állatoknál a tejmirigy kivezető csatornája van, mellbimbó’ ❖ örömét tsak egyedl ohajtott szerelmes Juhásznéjának kebelében termett drága két arany almájának bimbójában fel-találni hitte (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 104) | A piczi [anyja] keblén álmodik: Félig még szájában a bimbó (1883 Szász Béla C3815, 320) | A nőstény [guanakó] tőgyének négy bimbója van (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [Benkő Géza mellkasának bal oldalán] a szegycsont és bimbó közt egy majdnem vízszintes, körülbelül 3 cm hosszú, éles szélű szúrt seb […] gyengén vérzik (1942 A magyar nemzet hadtörténelme CD16) | A bimbók ápolásánál ma már nem ragaszkodunk a szoptatások közötti fertőtlenítéshez (1998 Magyar Hírlap CD09).

8. (Biol) ’az egysejtűek, élesztőgombák, valamint a helyhez kötötten élő alacsonyabb rendű többsejtű állatok némelyikének ivartalan szaporodásakor, az ún. bimbózáskor az anyaszervezeten kifejlődő dudor, ill. az anyaszervezetről már levált utód’ ❖ más esetekben az anyaegyénről kisebb „bimbók” válnak le, mint némely egysejtű állat, némely szivacs, sok csalánozó állat, féreg és zsákállat testéről (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a habban lévő apró élesztőszemcsék bimbókat bocsátanak ki magukból és […] ezek a bimbók továbbnőve, új bimbókat hajtanak (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Az új egyed leválik az anyaszervezetről, és teljesen önálló életet folytat. Sokszor azonban a bimbó, ill. a belőle kifejlődő utód az anyaállattal kapcsolatban marad, és ily módon a bimbózás telepképzéshez vezet (1964 TermészettudományiLex. C5475, 545).

9. (rég, Ipar) ’olvasztott fémek lehűlésekor azok felületén keletkező szemcse’ ❖ az ezüst, ha levegővel érintkezve olvasztják meg, a levegőből oxigént vesz föl […], kihülésekor pedig ezt az oxigént ismét elbocsátja, mialatt a gáz az ezüstnek egy kis részét is magával ragadja, melyből a bimbók származnak (1894 PallasLex. CD02).

Ö: csecs~, emlő~, ízlelő~, kel~, mell~, rózsa~, termő~, virág~.

Fr: akasztófa.

ÖU: fa~, levél~, pézsma~, végtag~.

ÖE: ~ajak, ~fakadás, ~hasadás, ~udvar.

Sz: bimbócska, bimbónyi, bimbótlan.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bimbó főnév 6A9
1. (Növ is)
a virágrügyből kibontakozó, fejletlen (zárt) virág
a’ Ró’sának már ki-fakadni kezdett kellemetes bimbója
(1776 Sófalvi József ford.Dodsley)
[a barackfa] kinyitogatja rózsaszinü gyönge bimbait
(1873 Rákosi Jenő)
Érdekes, hogy nem csak a fagyal virágának van szaga, hanem a már-már kipattanni készülő bimbónak is
(1973 Balla László)
1a. (Növ is/nyj)
gömbölyded v. megnyúlt, fejletlen növényi hajtás, rügy
Rgy: … bimbó, szem
(1792 Baróti Szabó Dávid)
A’ hegyes bimbók, és az ebből lett levelek változtatva űlnek a’ gajjon
(1805 Pethe Ferenc)
A’ bimbok fölpuffadása legbizonyosabb jele annak, hogy a’ nedv ismét mozgásban és az oltási idő jelen van
(1835 Némethy József)
[A fenyőbagolylepke] hernyója nem elégszik meg az erdeifenyő tűivel, hanem megtámadja a bimbókat és hajtásokat is
(1933 Az állatok világa ford.)
rügy: […] bimb
(1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények)
1b.
ezt utánzó díszítőmotívum
az oszlopfőket finom művű levelek és bimbók [díszítik]
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
kézelőmintán pedig, például a „nagy könyökös”-mintán, a következő részeket nevezik meg: fog, karima, sujta, akasztalat, cérnázás, töltés, bimbó, inasfog, csipafog, hányás, fél macskanyom, szénvonó, könyök
(1907 Malonyay Dezső)
[A lószerszám díszítésén] a levelek a kettős vonalú keretelésen kívül díszítetlenek, csak a bimbók belsejében láthatjuk a körrel lezárt vonalat
(1998 Mesterházy Károly)
1c. (jelzőként)
rügyhöz hasonló 〈forma, alak〉
A’ Bimbó forma taplós vadhús pokol-kvel el-étettetik
(1794 Rácz Sámuel)
bimbó idomú barkák
(1847 Peregriny Elek)
[a gyertya lángja] mikép dagad fel illy szép ragyogó bimbó-alakká
(1855 Vasárnapi Újság)
bimbóalakú kidomborodások
(1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford.)
2. (átv is)
virág- v. levélrügy még zárt v. alig kibomlott állapota
Hóltt, vagy Vak Szemeknek nevezem azokat, a’ mellyek még a’ bimbóban lévö Leveleken belöl vagynak
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
Szép rózsa, szép virág, bimbó-korán Letört
(1878 Győry Vilmos ford.Shakespeare)
csak az [a virág] maradt meg, mely elég türelmes volt bimbóban maradni
(1886 Jókai Mór)
hullóban az orgonavirág s még bimbóban sincsen az akác
(1903 Ady Endre)
úgy megaszalódott a feje szegénynek, hogy a hullott vadvackorra emlékeztetett, amit már bimbó korában elvet a fa
(1941 Tamási Áron)
Édesanyám rózsafája, Én voltam a legszebb ága. Bár sohase nyíltam volna, Maradtam volna bimbóba!
(1982 NéprajziLex.)
3. (vál)
vkinek v. vminek a kibontakozás, kiteljesedés lehetőségét magában hordozó, de még kifejletlen, kezdeti állapota, csírája, ill. ilyen állapotban levő dolog
mig ideje vagyon, ſegithet rajta, hogy roſzſzabb ne kvetkezzen belle; de többnyire el szokták mulatni az illyetén nyavalyáknak elſ bimbóit
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Ezen Könyvben … tsak mostanság támadot uj Tudománynak gyenge Bimboi foglaltatnak egyben
(1784 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
[Rousseau] halhatatlan irásinak ez a’ principium volt a’ tsirája (bimbója)
(1794 Bécsi Magyar Merkurius)
elvitted a’ Legszebb remények’ gazdag bimbaját
(1826 Vörösmarty Mihály)
a nemzeti nagyság kifejlődését első bimbójában elfojtja
(1834 Deák Ferenc)
[a rendszer] akkoriban még inkább bimbókorát élte
(1837 Szemere Bertalan)
az ember ilyen két szép élte bimbójában levő ifjút célt érni lát
(1849 Jókai Mór)
A büszkeségnek azt a különös gyönyörűségét érezte, amelyet csak egy ifjú tanár érezhet bimbókorukat élő lányok között
(1912 Réti Ödön)
Bimbóban maradt szerelmek
(1935 Reményik Sándor)
Jövőképek és utópiák bimbajukban elfonnyadnak, mert mindenki a bolsevizmus analógiájára fogja föl a merész társadalmi gondolkodást
(1994 Magyar Hírlap)
4. (rég)
〈megszólításként is:〉 serdülő lány, ill. szép fiatal nő
az el-adó leányok […] illyeket meréſzlettek dallani: […] Etele bokrétás, Etelkája jó tánczos. Az Ura ſelyem-ſzál; Felesége arany-ſzál. Bimbóm, bukó Réczém, mire üttſz-fel még ma?
(1786 Dugonics András)
Hejh galambom, szőke bimbóm, Mit nevetsz?
(1842 Vörösmarty Mihály)
A kis szőke bimbót galambként imádtam
(1851 Szemere Pál)
5. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég)
〈megszólításként is:〉 vmely családnak a leszármazottja, sarja, ill. vkinek a gyermeke, csemetéje
Én születtem ’s a’ báró de Manx familiának akkor és mindeddig utolsó bimbaja, szeme, gyemántja voltam
(1834 Garasos Tár)
A meghalt asszonyt elsiratták, eltemették, hanem a kis bimbó, szép egészséges fiúcska, megmaradt
(1886 Mikszáth Kálmán)
Ringatlak kis bimbóm Aludj, amíg mondom
(1918 Lesznai Anna)
S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem, Szívemre melegebben ölelem
(1934 Móra Ferenc)
6. (/Orvos is)
vmely (kialakulóban levő) emberi szerv kidudorodó, kidomborodó része(inek egyike)
[A veséknek] a’ leg belsö része bimbókból áll
(1782 Rácz Sámuel ford.Plenck)
fel-fel emelgette öszsze zsugorodott szemeinek héjjait; azoknak bimbóit pedig … fura módra forgatta
(1803 Dugonics András)
Az első molárison [= őrlőfogon] két külső és egy belső bimbó foglal helyet
(1899 Schlosser Miksa)
A felső végtag bimbója az 5–8 nyaki és az első háti szelvény […] hasi szélén jelenik meg
(1973 OrvosiLex.)
[a végtagok] az úgynevezett végtagbimbókból fejlődnek ki. E bimbókban először egy ér (felkar), majd két ér (alkar), végül több ér (kéz) figyelhető meg
(1997 Magyar Hírlap)
7.
emberi v. állati mellen kis kidudorodás, amelynek csúcsán a nőknél, ill. nőstény állatoknál a tejmirigy kivezető csatornája van, mellbimbó
örömét tsak egyedl ohajtott szerelmes Juhásznéjának kebelében termett drága két arany almájának bimbójában fel-találni hitte
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
A piczi [anyja] keblén álmodik: Félig még szájában a bimbó
(1883 Szász Béla)
A nőstény [guanakó] tőgyének négy bimbója van
(1929 Az állatok világa ford.)
[Benkő Géza mellkasának bal oldalán] a szegycsont és bimbó közt egy majdnem vízszintes, körülbelül 3 cm hosszú, éles szélű szúrt seb […] gyengén vérzik
(1942 A magyar nemzet hadtörténelme)
A bimbók ápolásánál ma már nem ragaszkodunk a szoptatások közötti fertőtlenítéshez
(1998 Magyar Hírlap)
8. (Biol)
az egysejtűek, élesztőgombák, valamint a helyhez kötötten élő alacsonyabb rendű többsejtű állatok némelyikének ivartalan szaporodásakor, az ún. bimbózáskor az anyaszervezeten kifejlődő dudor, ill. az anyaszervezetről már levált utód
más esetekben az anyaegyénről kisebb „bimbók” válnak le, mint némely egysejtű állat, némely szivacs, sok csalánozó állat, féreg és zsákállat testéről
(1929 Az állatok világa ford.)
a habban lévő apró élesztőszemcsék bimbókat bocsátanak ki magukból és […] ezek a bimbók továbbnőve, új bimbókat hajtanak
(1933 Az állatok világa ford.)
Az új egyed leválik az anyaszervezetről, és teljesen önálló életet folytat. Sokszor azonban a bimbó, ill.illetve a belőle kifejlődő utód az anyaállattal kapcsolatban marad, és ily módon a bimbózás telepképzéshez vezet
(1964 TermészettudományiLex.)
9. (rég, Ipar)
olvasztott fémek lehűlésekor azok felületén keletkező szemcse
az ezüst, ha levegővel érintkezve olvasztják meg, a levegőből oxigént vesz föl […], kihülésekor pedig ezt az oxigént ismét elbocsátja, mialatt a gáz az ezüstnek egy kis részét is magával ragadja, melyből a bimbók származnak
(1894 PallasLex.)
ÖU: fabimbó, levélbimbó, pézsmabimbó, végtagbimbó
ÖE: bimbóajak, bimbófakadás, bimbóhasadás, bimbóudvar
Sz: bimbócska, bimbónyi, bimbótlan
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások