aisz fn (jelzőként is) (Zene)

’kromatikusan fölfelé módosított a hang, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze, módja’ ❖ [zongorán] a’ C-utánn van egy fél Klávis [= billentyű], nevezik Cis-nek, […] az A utánn Ais-nak, ennek más neve-is vagyon t. i. B (1802 Gáthy István C1857, 25) | e hangok: cisz, disz, fisz, gisz, aisz, vagy: be, asz, gesz, esz, desz, nem iratnak a vonalrendszeren külön helyekre, hanem alakitójegyek (kereszt és bé) által jelöltetnek (1867 Bartalus István 8030001, 2) | az egyszer vonalazott aistól az egyszer vonalazott g-ig (1904 ÓkoriLex. CD28) | Egészhangu skála, a félhangnélküli hatfoku skála (C-D-E-Fisz-Gisz-Aisz-(B)-C és Desz-Esz-F-G-A-H-(Cesz)-Desz), melyet a 19–20. század fordulójának zeneszerzői, kik a régi hangnemi keretek kibővitésére s a tonalitás fogalmának reformjára törekedtek, sürün használnak (1930 ZeneiLex. CD49).

a. (rendsz. összetételek előtagjaként) (ritk) ’erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem, v. hangzat〉’ ❖ Ais zenei műszóval nevezik a  által felemelt A hangot. E hangból kiindulva, megalkothatjuk a kemény és lágy ais hanglépcsőket vagy hangnemeket (1893 PallasLex. CD02) | Ais-moll hangsor (1911 RévaiNagyLex. C5697, 213).

Vö. CzF. ²; ÉrtSz.; IdSz.

aisz főnév (jelzőként is) (Zene)
kromatikusan fölfelé módosított a hang, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze, módja
[zongorán] a’ C-utánn van egy fél Klávis [= billentyű], nevezik Cis-nek, […] az A utánn Ais-nak, ennek más neve-is vagyon t. i.tudniillik B
(1802 Gáthy István)
e hangok: cisz, disz, fisz, gisz, aisz, vagy: be, asz, gesz, esz, desz, nem iratnak a vonalrendszeren külön helyekre, hanem alakitójegyek (kereszt és bé) által jelöltetnek
(1867 Bartalus István)
az egyszer vonalazott aistól az egyszer vonalazott g-ig
(1904 ÓkoriLex.)
Egészhangu skála, a félhangnélküli hatfoku skála (C-D-E-Fisz-Gisz-Aisz-(B)-C és Desz-Esz-F-G-A-H-(Cesz)-Desz), melyet a 19–20. század fordulójának zeneszerzői, kik a régi hangnemi keretek kibővitésére s a tonalitás fogalmának reformjára törekedtek, sürün használnak
(1930 ZeneiLex.)
a. (rendsz. összetételek előtagjaként) (ritk)
erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem, v. hangzat〉
Ais zenei műszóval nevezik a  által felemelt A hangot. E hangból kiindulva, megalkothatjuk a kemény és lágy ais hanglépcsőket vagy hangnemeket
(1893 PallasLex.)
Ais-moll hangsor
(1911 RévaiNagyLex.)
Vö. CzF. ²; ÉrtSz.; IdSz.

Beállítások