ábra fn 6A
1. ’vmit főbb vonalaiban ábrázoló, vázlatosan bemutató(, díszítésként alkalmazott) kép’ ❖ korszerű festői redőzettel körül ölelt dombormüvek, szinezett ábrák, antik ritkaságok, arabeskek (1848 Sepsy Károly 8406004, 72) | a tanterem falain nincs egy új szeg, melyre a hiányzó földabroszokat vagy ábrákat akasztani lehetne (1868 Eötvös József 8126053, 352) | a kunyhó egy lécére plajbásszal kis ábra van írva, valami disznóság, hímnemű és nőnemű (1934 Nagy Lajos 9472007, 80) | a falakba ágyazott színes csempe saját tervezésű ábrái (1978 Bodor Ádám 1020034, 110).
1a. ’〈kül. nyomtatványban:〉 szöveget, fogalmat, jelenséget magyarázó, illusztráló, szemléltető kép, rajz’ ❖ lásd VIII. Tábl. 5 ábra. a. b. (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310009, 33) | Ábra és leirás rendelkezésre áll (1899 Borászati Lapok 8607001, 405) | Képes könyvek ábráin andalogva Érezte a világ izét, szinét (1929 Juhász Gyula¹ 9284684, 70) | Ismerkedjünk meg ezért a családfájukkal (90. ábra) (1980 Czeizel Endre 9080001, 335) | Az éghajlati rendszert alkotó alrendszerek sematikus ábrája (1998 Természet Világa CD50).
1b. ’térformáknak, -idomoknak, ezek egymáshoz való viszonyának síkbeli rajza, ill. vmely geometriai tételnek v. egyéb matematikai igazságnak ezzel való ábrázolása’ ❖ mértani ábrákat (1872 Jókai Mór CD18) | ismeri azokat a geometriai ábrákat, melyeken az alapidom egész szerkezete tulajdonképen csak egy kívülálló pont alapján nyer strukturális értelmet, mely pontból rendszerint különféle egyenesek futnak az idom felé? (1934 Szentkuthy Miklós 9664001, 30) | [a konstruktivisták] szigorúan geometriai ábrákból, […] formák és színek viszonyításával képezték a teret (1955 Kassák Lajos 9314111, 50) | a Magyar Posta egy érdekes, matematikai ábrát tartalmazó bélyeget adott ki. Az ábrán egy leegyszerűsített térbeli Cantor-halmaz látható (1996 Természet Világa CD50).
1c. • az az ábra (biz) ’úgy áll a dolog, az a helyzet’ ❖ Szóval, általába az az ábra, hogy ezér a pénzér csak egy sima dugás jár (1989 Fel a kezekkel! 1024022, 122) • mi az ábra (biz) ’hogy áll a dolog, mi a helyzet’ ❖ A nép tudta, mi az ábra, és mosolygott (1979 Esterházy Péter 9129002, 321) | Elmondtam neki, mi az ábra. Fokozatosan elszürkülő pofával hallgatta (1989 Bólya Péter 1023008, 149).
2. (rég, ritk, Irodt) ’szókép, alakzat’ ❖ A képes mondatok, az ábrák (figurae), a szavaknak jelentékeny fordulatain alapszanak (1850 Purgstaller József 8351014, 40).
3. ’vminek a valója, mibenléte, ill. ennek jellemző képe, megjelenési formája’ ❖ Ábra: A’ dolognak küls egéſz kepe, a’ mint a’ szemnek látſzik: az az: Forma (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0790, Uu[v]) | Ábra (eszt.), a tárgyak körvonalait jelenti, ugy amint a fantáziában többé-kevésbbé világosan felmerülnek (1893 PallasLex. CD02) | magának a fogalomnak tiszta jelentését és helyes gyakorlati ábráját csak az értelem tiszta tavában láthattuk (1942 Tamási Áron 9701026, 272).
3a. (rég) ’vmiről képzeletben, gondolatban alkotott, felidézett kép’ ❖ Czeczilben az ismeretsége ideje óta lefolyt minden kedves jelenetek élénk ábrája tünt föl (1841 Nemzeti almanach C0399, 132) | lázas idegek ábrája (1858 Kemény Zsigmond C2610, 56) | e látmány nem volt csak üres ábra, de boldogitó valóság (1859 Kemény Zsigmond C2612, 118).
3b. (ritk) ’megjelenítés, ábrázolás, bemutatás’ ❖ adjuk rövid ábráját mindegyikének (1852 Jósika Miklós C2392, 14) | comoediák az emberi s polgári élet gyarlóságait költői ábrákban adták elő (1862 e. Szemere Bertalan 8437008, 224) | A regény ábrája az istentelen világnak (1922 Németh Andor 9480013, 153).
4. (rég) ’arc(kifejezés), ábrázat’ ❖ Ábra: […] artza, artzúlat, ortza (1792 Kisded szótár C0816, 5) | Képzeli az Ur millyen leve a’ szóra mind az ő ábrája mind a’ jelenvoltaké (1815 Kazinczy Ferenc C2566, 99) | Embernek fölemelt ábrát, és mennyre tekintőt szánt (1851 Egyed Antal ford.–Ovidius C1552, 4).
4a. (rég) ’emberi alak, figura (képe)’ ❖ kisértő dúlt ábra, mely senyvesztő sír fogai közül látszik kikelni (1846 Kuthy Lajos 8261001, 8) | [a pénzen] az egyik minta volt a boldogságos szűzanya képe, a másik a fejedelem páncélos ábrája (1860 Jókai Mór C2253, 127) | egy alak látszott feléjek közeledni, egy csodateljes ábra (1872 Szathmáry Károly C3863, 64).
Ö: folyamat~.
Sz: ábrás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.