abrak fn 3A9

1. (nagy tápértékű) szemes v. egyéb nem szálas takarmány, kül. ló számára’ ❖ Melly Lónak homályos ſzemei vagynak, annak ezen füvet és ennek gyökerét meg-apritva az abrakja közzé keverni javallom (1775 Csapó József 7062001, 210) | Fakómmal abrakot, szénát is etettem (1788 Gvadányi József C1936, 31) | Arra határozták, hogy csak ott meghálnak: Bence egy abrakot adott a lovának, Abrak is, kenyér is volt a kápa mellett, Nem röstelte Bence az efféle terhet (1846 Arany János 8014001, 139) | meleg vidék volt és az abraktól […] elpusztult volna a ló […], csak lucernát adtunk neki (1990 Sára Sándor 2001026, 29).

2. (tréf, átv is) ’emberi táplálék’ ❖ a’ Régiek ezt [ti. a levegőt] Élet’ abrakjának [nevezték] (1787 Mátyus István C3067, 181) | adok én kendnek abrakot, ne féljen kend, tsak győzze kend rágni (1792 Sághy Ferenc ford.–Schikaneder C2990, 209) | a legkülönb család a családok felett (Mert a hiuságnak az ilyen is abrak) (1883 Mikszáth Kálmán C3136, 18) | a déli hajszaszünetben […] csak a legritkábban dobok a gyomromba abrakot (1974 Galsai Pongrác 9171001, 21).

3. (rég)(leereszkedő) jóindulat, kegy’ ❖ találsz alázatos Hunyászkodót, kinek gyönyör, viselni A szolgalánczot; a ki életét Elnyűvi, mint urának szamara, Az abrakért csak, – s elcsapják, ha vén lesz (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3723, 5) | Új ifjaink bódítva állnak, Mária-zsoltárt kornyikálnak S lesik az úri abrakot (1907 Ady Endre C0537, 481).

Ö: cigány~.

ÖU: deák~.

ÖE: ~adag, ~borsó, ~cipó, ~jászol, ~kosár, ~mérték, ~mester, ~rosta, ~rozs, ~szuszék, ~vályú, ~zab, ~zsák.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

abrak főnév 3A9
1.
(nagy tápértékű) szemes v. egyéb nem szálas takarmány, kül. ló számára
Melly Lónak homályos ſzemei vagynak, annak ezen füvet és ennek gyökerét meg-apritva az abrakja közzé keverni javallom
(1775 Csapó József)
Fakómmal abrakot, szénát is etettem
(1788 Gvadányi József)
Arra határozták, hogy csak ott meghálnak: Bence egy abrakot adott a lovának, Abrak is, kenyér is volt a kápa mellett, Nem röstelte Bence az efféle terhet
(1846 Arany János)
meleg vidék volt és az abraktól […] elpusztult volna a ló […], csak lucernát adtunk neki
(1990 Sára Sándor)
2. (tréf, átv is)
emberi táplálék
a’ Régiek ezt [ti. a levegőt] Élet’ abrakjának [nevezték]
(1787 Mátyus István)
adok én kendnek abrakot, ne féljen kend, tsak győzze kend rágni
(1792 Sághy Ferenc ford.Schikaneder)
a legkülönb család a családok felett (Mert a hiuságnak az ilyen is abrak)
(1883 Mikszáth Kálmán)
a déli hajszaszünetben […] csak a legritkábban dobok a gyomromba abrakot
(1974 Galsai Pongrác)
3. (rég)
(leereszkedő) jóindulat, kegy
találsz alázatos Hunyászkodót, kinek gyönyör, viselni A szolgalánczot; a ki életét Elnyűvi, mint urának szamara, Az abrakért csak, – s elcsapják, ha vén lesz
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
Új ifjaink bódítva állnak, Mária-zsoltárt kornyikálnak S lesik az úri abrakot
(1907 Ady Endre)
ÖU: deákabrak
ÖE: abrakadag, abrakborsó, abrakcipó, abrakjászol, abrakkosár, abrakmérték, abrakmester, abrakrosta, abrakrozs, abrakszuszék, abrakvályú, abrakzab, abrakzsák
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások