bitó fn 1A
1. (rég v. nyj) ’földbe ásott oszlop, cölöp, karó’ ❖ Bitó: szobor [= oszlop], mellyhez kötik a’ le-ütend ökröt (1784 Kisded szótár C0815, [98]) | A cserény mögött […] le volt verve a bitó vagy bitangkaró, a bitang jószág megkötésére (1899 Herman Ottó C2082, 28) | a cserény közelében állt a bitangkaró, a bitó, amihez a máshonnan elbitangolt jószágot kötötték meg addig, amíg a gazdája érte ment (1999 Magyar néprajz CD47).
2. (/vál) ’(vízszintes keresztgerendával ellátott,) földbe ásott oszlop, cölöp, amelyen a halálraítéltet kivégzik, kül. akasztófa; bitófa’ ❖ mig kétszer a nap elhunyt, Megnépesült a bitó, Rajt tíz rab, s a falúnak Kovácsa látható (1834 Garay János 8154026, 382) | Hogy többé ránk ne törjetek, Bitóra tüstént véletek, Rablók gonosz csapatja! (1842 Petőfi Sándor C3508, 282) | A cinkosokat a vár körül sorba felakaszták, a legmagasabb bitóra magát Dzwelát (1860 Jókai Mór CD18) | Im ennek atyját tiz sebbel ölék meg, Fölnégyelték és bitóra szegzék (1868 Szigligeti Ede C3987, 281) | egy márvány falba belevésik mindazok neveit, a kiket bitón fojtott meg a fehér czár nevében, a muszka igazság (1894 Thury Zoltán 8479002, 59) | jöjjön el a Földön s öröküljön az isteni Béke birtoka, melyért hólt Jézus a durva bitón! (1930 Erdélyi József CD10) | A bitó alatt zsámolyra állították az elítéltet, majd nyakába akasztották a hurkot (1979 Hajnóczy Péter 9215002, 115).
2a. (rég) ’szégyenfa, szégyenoszlop, pellengér; bitófa’ ❖ a’ bitó’ oszlopán a’ lábvas és a’ horgas korbácsok! (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Pyrker C2544, 211) | Bitóhoz kötve tűrnöm kell a kínzást (1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare CD11) | nyomban a hóhérok Megfogják az ifjut s bilincsbe verék ott: Egy duczhoz, bitóhoz kötik őt és társát (1899 Jánosi Gusztáv ford.–Tasso 8206009, 34) | A kínzás több módját (bitóra kötés, csékkel [= csökkel] ostorozás sat.) említi [Arisztophanész] (1902 ÓkoriLex. CD28).
2b. (rég) ’kaloda’ ❖ ezt tetesd az ötlyukú bitóba (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 72).
3. (nyj) ’a kétkarú emelő elvén működő, mozgatható ütővel ellátott, lábakon álló eszköz a kender, len törésére, tilolására’ ❖ bitó: a barkók kendertörője (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | A kölyűs kendertörőnek több helyen kenderküjű, […] Hevesben és Borsodban általában bitó a neve (1980 NéprajziLex. CD47) | Bitóval törő menyecske (1991 Magyar néprajz CD47).
4. (rég) ’hóhér’ ❖ Bitó R. Carnifex, v. Lanio (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 29) | szobrát Váltónknak [= megváltónknak] ölelve menté meg lelkét dühitől a szörnyü bitónak (1828 Czuczor Gergely C1242, 134) | Büszkeség s a szilajsággal határos bátorság minden rendü és rangu dsapani [= japán] tulajdona, ki nem várja be s nem engedi meg, hogy bitó hajtsa végre rajta a halálos ítéletet (1855 Vasárnapi Újság CD56).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.