bitorol ts ige 6a3 

1. (Jog is) ’〈vmely anyagi természetű v. hasznot hajtó dolgot, ill. területet〉 erőszakosan megszerezve, illetéktelenül birtokában tart v. használ’ ❖ Usurpare […] bitorlani (1833 Fogarasi János C5307, 49) | [az alsóbb népréteg] minden birtokot, minden vagyont bitorlottnak, sőt egyenesen tőle elraboltnak kezd tekinteni már (1842 Széchenyi István CD1501) | Hiszem és vallom, hogy hazámat Hosszan bitorolni nem fogja az osztrák (1852–1853 Sárosi Gyula 8404062, 234) | A második hintót a Zsombék családnak egy közel rokona bitorolta (1863 Lauka Gusztáv 8268037, 113) | Élhet még valaha Krisztusnak jó népe, S hajón, lovon támad a pogány törökre, Nagy bitorlott zsákmányt visszavíni tőle (1899 Jánosi Gusztáv ford.–Tasso 8206008, 22) | az uralkodó párt, mely évtizedek óta egyedül és ingyen bitorolta a tulajdonának tekintett közlegelőt (1904 ÓkoriLex. CD28) | az óhazát bitorló latinok (1978 Spiró György 1143002, 319) | 1312 előtt Csák Máté híve, Ibur fia István szemet vetett Börzsönyre és elfoglalta a falut, az érsekség itteni ezüstbányáját és jövedelmeit is jogtalanul bitorolta, s ezzel kétszáz márka kárt okozott Tamás érseknek (2000 Horváth M. Ferenc CD36).

1a. (átv is) ’〈ember v. állat helyet〉 rendsz. onnan más(oka)t kiszorítva elfoglal és használ v. birtokol’ ❖ A karzatot ugy szólván egészen a helybeli tanuló ifjúság bitorolja (1844 Pákh Albert C3390, 9) | egy becstelen személy, ki mint másnak a hites felesége, tiltott szerelemben élt egy férfival, az első helyet merte bitorolni a templomban (1876 Jókai Mór CD18) | megesik, hogy a várva-várt gubacsdarazsak helyett fémfürkészek és egyéb apró darazsak jelennek meg, melyek a gubacsban bitorolták a tért a többi darázs kárára (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a zongoristának] vissza kell kapnia eredeti helyét is, amelyet jelenleg a Tangó vonószenekar bitorol (1988 Kertész Imre² CD41).

2. ’〈hatalmat, kiváltságot stb.〉 jogtalanul megszerez(ve gyakorol v. használ)’ ❖ Magát a’ népeknek szívébe bétolta, Az Igazság’ kardját, fontját [= mérlegét] bitorolta (1799 Csokonai Vitéz Mihály C1320, 91) | dictatori hatalmat bitorlani tudományok mezején nem lehet (1830 Kritikai Lapok C0236, 138) | a’ nemesség bitorlott elsőségei’ (1842 e. Szentiváni Mihály 8442001, 16) | [III. Richárd] két évig bitorolta az angol koronát (1910 Szomory Dezső CD10) | Azt hiszed, nekem nem fáj, hogy idegen bitorolja a trónt? (1968 Gyurkó László 9210001, 17) | [Sieyès abbé szerint] a kiváltságokat egyetlen szűk, a társadalomnak semmiféle hasznot nem hajtó, élősdi réteg bitorolja (1993 Hahner Péter CD17).

3. (Jog is) ’〈nevet, címet, jogot stb.〉 illetéktelenül, jogtalanul használ’ ❖ kártyásnak mondják, sőt nevét is bitorlottnak állítják (1840 Nagy Ignác 8324005, 7) | veje mint nem született mágnás, sem magas ranggal biró tisztviselő, csak bitorolja a méltóságos és nagyságos czimet (1863 Dózsa Dániel 8111054, 119) | „Népkönyvem” két német forditásban forgott közkézen, anélkül, hogy tudtam volna róla; tulajdoni jogomat bitorolták, a nélkül, hogy ennek fejében csak egy krajcárnyi kárpótlást adtak volna (1876 Táncsics Mihály 8463017, 243) | a nemzeti színházról levén szó, tudja meg a magyar közönség azt is, hogy az többé nem nemzeti, e címet, e dícső nevet jogtalanul bitorolja (1879 e. Vahot Imre 8502002, 448) | tenger sok az álkritikus, aki csak bitorolja ez elnevezést és lerontja a közönségben a kritikába vetett hitet (1922 Dóczy Jenő CD10) | [Gombrowicz művében] Henryk-Hamlettel szemben áll egy lezüllött apakép. Akit kényszerűen apjának vall, bitorolja csak a kitüntető címet (1991 Molnár Gál Péter 2038033, 124).

3a. ’〈rangot, díjat, elismerést stb.〉 érdemtelenül megszerezve használ’ ❖ A bitorlott hirnévnek mindenütt vége szakad (1835 Széchenyi István CD1501) | [az asszony] az emberi érzelmek világában senki és semmi, […] mégis érdemet, díjat, becsülést bitorol (1846 Kuthy Lajos 8261003, 212) | [A folyóirat] szerette volna […] megtámadni a bitorolt tekintélyeket (1885 Gyulai Pál C4540, 361) | [a dilettánsok] méltatlan s nem egészen becsületes konkurrenciát csinálnak az igazi írónak, bitorolják babérait (1933 Babits Mihály C0696, 341).

3b. (mn-i ign-i alakban) ’vminek a látszatát kelti, ill. vminek a szerepében, formájában stb. tűnik fel’ ❖ a nagyság, jóság s fényesség bitorlott nevezetit rájok csak véletlen születés, balszokás vagy valami halandó fente (1835 Széchenyi István 8429015, 24) | hazafiság alakját bitorló önzés (1842 Kossuth Lajos CD32) | A német fasizmus egy nemzeti jelleget bitorló militarizmus légköréből nőtt bele […] a bestialitásba (1966 Fábry Zoltán 9131002, 31).

Ö: el~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.