bitorló mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → bitorol.

II. mn 1A

1. ’vmit illetéktelenül megszerző, birtokló, ill. (vmely) jogot, hatalmat jogtalanul gyakorló, nevet, címet érdemtelenül használó 〈személy〉’ ❖ a nemszeretem napok, miket a bitorló új gazda alatt eltöltöttek, csak arra tanítá meg őket jobban, milyen boldogok voltak ők az eltávozott, a megsiratott gazda alatt (1854 Jókai Mór CD18) | bitorló és törvénytelen uralkodó (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | [Ferdinánd] mindenkit felszólít, hogy az ő és neje jogos igényét a magyar trónra elismerve és a bitorló Szapolyay Jánost elhagyva, valamennyien ő hozzá csatlakozzanak (1940 Bánlaky József CD16) | lemondatása után is visszavárják a trónra a jogos uralkodót, s inkább a bitorló Lancaster pozíciója labilis (2000 Bárány Attila CD17).

2. ’ilyen személyre jellemző 〈magatartás, érzés〉, jogtalan, törvénytelen 〈eljárás, módszer stb.〉’ ❖ Jogaink bitorló kéz alatt kihaltak (1836 Tóth Lőrinc C4310, 3) | a szűz föld nem veszi fel a bitorló foglalást, nem bocsát magára senkit a telhetlen fajból (1847 Kuthy Lajos 8261005, 189) | Másfél százados harcz után végre sikerűlt a magyarnak lerázni az ozmán bitorló zsarnokság bilincseit (1868 Horváth Mihály 8189008, 398) | egy-egy condottiere [= zsoldosvezér] bitorló területszerzéséből kialakult fejedelemség (1983 Cs. Szabó László 9093002, 152) | az ember minden esküdözésben hazug és bitorló módon szeretne támaszkodni Isten nevére (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

III. fn 1A (pejor)

(Jog is) ’vmit illetéktelenül megszerző, birtokló, ill. vmely jogot, hatalmat jogtalanul gyakorló v. nevet, címet érdemtelenül használó személy’ ❖ az Aurorának […] bitorlója (1834 Kritikai Lapok C0240, 161) | az elfoglalt javakat vagy ingóságokat az ispán és szolgabirák a bitorlótól vegyék el s szolgáltassák vissza a jogos tulajdonosnak (1889 Salamon Ferenc 8402004, 235) | a Görgey név bitorlóinak szigorú megbüntetését követeli (1912 Adorján Andor CD10) | Számos pernél lehetetlenné válik a szellemi tulajdonjogok érvényesítése, mert a jogsértő megsemmisítési vagy nemleges megállapítási eljárást kér. Ezek ugyanis évekig eltarthatnak, s a bitorló újabb és újabb „bizonyítékok” előterjesztésével akár egy évtizedig is elhúzhatja a jogerős döntéshozatalt (1999 Magyar Hírlap CD09).

a. (kissé rég) ’az uralkodói hatalmat ilyen módon megszerző, trónbitorló személy’ ❖ Maga Napoleon a nagy bitorló, több országnak lőn urává, és pedig nem választás vagy meghivás által, hanem meghóditotta azokat (1846 Táncsics Mihály 8463013, 71) | Minden alattvaló megölheti fejedelmét, ha az bitorlóként foglalta el a trónt (1873 Toldy István 8482015, 269) | a bitorlót, az ősi uralkodóház jogainak élvezőjét látták benne [ti. az Árpád-házi hercegek barátai Orseolo Péterben] (1928 Hóman Bálint CD42) | Salamon, a törvényesen kijelölt és megkoronázott trónutód […] a magyar trón egyedüli jogos örökösének számított, s mellette Béla csak bitorlónak tekinthető (2000 Kristó Gyula CD17).

Ö: trón~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

bitorló melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévbitorol
II. melléknév 1A
1.
vmit illetéktelenül megszerző, birtokló, ill. (vmely) jogot, hatalmat jogtalanul gyakorló, nevet, címet érdemtelenül használó 〈személy〉
a nemszeretem napok, miket a bitorló új gazda alatt eltöltöttek, csak arra tanítá meg őket jobban, milyen boldogok voltak ők az eltávozott, a megsiratott gazda alatt
(1854 Jókai Mór)
bitorló és törvénytelen uralkodó
(1899 Nagy képes világtörténet)
[Ferdinánd] mindenkit felszólít, hogy az ő és neje jogos igényét a magyar trónra elismerve és a bitorló Szapolyay Jánost elhagyva, valamennyien ő hozzá csatlakozzanak
(1940 Bánlaky József)
lemondatása után is visszavárják a trónra a jogos uralkodót, s inkább a bitorló Lancaster pozíciója labilis
(2000 Bárány Attila)
2.
ilyen személyre jellemző 〈magatartás, érzés〉, jogtalan, törvénytelen 〈eljárás, módszer stb.〉
Jogaink bitorló kéz alatt kihaltak
(1836 Tóth Lőrinc)
a szűz föld nem veszi fel a bitorló foglalást, nem bocsát magára senkit a telhetlen fajból
(1847 Kuthy Lajos)
Másfél százados harcz után végre sikerűlt a magyarnak lerázni az ozmán bitorló zsarnokság bilincseit
(1868 Horváth Mihály)
egy-egy condottiere [= zsoldosvezér] bitorló területszerzéséből kialakult fejedelemség
(1983 Cs. Szabó László)
az ember minden esküdözésben hazug és bitorló módon szeretne támaszkodni Isten nevére
(1995 Jubileumi kommentár)
III. főnév 1A (pejor)
(Jog is)
vmit illetéktelenül megszerző, birtokló, ill. vmely jogot, hatalmat jogtalanul gyakorló v. nevet, címet érdemtelenül használó személy
az Aurorának […] bitorlója
(1834 Kritikai Lapok)
az elfoglalt javakat vagy ingóságokat az ispán és szolgabirák a bitorlótól vegyék el s szolgáltassák vissza a jogos tulajdonosnak
(1889 Salamon Ferenc)
a Görgey név bitorlóinak szigorú megbüntetését követeli
(1912 Adorján Andor)
Számos pernél lehetetlenné válik a szellemi tulajdonjogok érvényesítése, mert a jogsértő megsemmisítési vagy nemleges megállapítási eljárást kér. Ezek ugyanis évekig eltarthatnak, s a bitorló újabb és újabb „bizonyítékok” előterjesztésével akár egy évtizedig is elhúzhatja a jogerős döntéshozatalt
(1999 Magyar Hírlap)
a. (kissé rég)
az uralkodói hatalmat ilyen módon megszerző, trónbitorló személy
Maga Napoleon a nagy bitorló, több országnak lőn urává, és pedig nem választás vagy meghivás által, hanem meghóditotta azokat
(1846 Táncsics Mihály)
Minden alattvaló megölheti fejedelmét, ha az bitorlóként foglalta el a trónt
(1873 Toldy István)
a bitorlót, az ősi uralkodóház jogainak élvezőjét látták benne [ti. az Árpád-házi hercegek barátai Orseolo Péterben]
(1928 Hóman Bálint)
Salamon, a törvényesen kijelölt és megkoronázott trónutód […] a magyar trón egyedüli jogos örökösének számított, s mellette Béla csak bitorlónak tekinthető
(2000 Kristó Gyula)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások