biz¹ partikula 0 (kissé rég)

1. ’〈Kijelentés megerősítésére, nyomatékosítására.〉’

1a. ’〈állításban v. tagadásban, gyakr. annak bevezetéseként〉’ ❖ Mitſoda levél a’ hé? honnan hozod? had’ láſſam […]. – Ezt biz a’ Fiſkáliſom küldi (1777 Bessenyei György¹ 7044002, 98) | Olyan hosszú [a dárda], mondom, de nem oly hajlékony: Vendégoldalnak sem lenne biz’ az vékony (1854 Arany János C0656, 156) | – Biz ugy az Erzsi. Mán én ilyen vagyok. Vagy mindent, vagy semmit (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 67) | biz a tiszta lelkekben nem szabad sátrat verni a kétkedésnek (1980 Sebeők János 1139003, 329).

1b. (gyakr. ksz után) ’〈kijelentéshez, kérdéshez kapcsolódó ellentétes v. eltérő jelentésű állításban v. tagadásban〉’ ❖ Kintſem! meg tſalattattál, ezek nem fogoly-madarak hanem tſeveg ſzajkók (mátyáſok.) Nem Édeſem! biz’ azok, felele az aſſzony, mert azok valóſágos fogoly-madarak (1790 Andrád Sámuel ford. 7008020, 330) | – Ne búsuljon komám uram, derék ember lesz még az én keresztfiamból. – Az akasztófára kerül biz az, ha tovább is úgy éli életét (1843 Gaal József C1788, 209) | – Engemet gondolsz? – ordított a bérlő elfeledkezvén szándékáról. – Nem biz én – morgott a legény gunyosan (1867 Tolnai Lajos 8483016, 174) | A málnabokrok között tűnődöm, hanem biz málnát nem ízlelek egy szemernyit sem (1925 Ádám Gábor CD10) | Az öreg kétütemű lefutotta már százezrét, de biz’ alig látszott rajta a viseltség (1998 Magyar Hírlap CD09).

1c. (gyakr. eldöntendő kérdésre adott válaszban) ’〈ráhagyás, egyetértés kif-ére, az előző mondat vmelyik szavának megismétlésével, ill. igenlést v. tagadást követően〉’ ❖ meg-tudom mutatni, hogy a’ Kegyelmetek nyerge mind a’ kett öſzvér. ’S öſzvér! kiálta az egyik, hogy leheſſen az? Biz’ öſzvér ám, monda a’ pimaſz; mert a’ mi a’ ló és ſzamár között vagyon, az öſzvérnek neveztetik (1789 Andrád Sámuel ford. 7008005, 28) | Talán vendégszerepre méltóztatott érkezni? – Nem biz én; hol szinigazgató nem lehetek, ott játszani sem akarok (1854 Vajda János 8503066, 96) | – Mikor kereszteltek meg? – Legelőször hét éve… – Tehát hétszer? – Biz igen (1877 Jókai Mór C2303, 22) | – Nézzem csak, hátha székre állsz, föléred-e? Nem érte biz azt, akárhogy gebeszkedett (1927 Móra Ferenc 9459027, 4) | A félsoros párbeszéd ritka (a: – Elmész, rózsám? b: El biz én! a: Itt hagysz engem? b: Itt biz én!…) (1981 NéprajziLex. CD47).

2. ’〈A beszélői attitűd kif-ére.〉’

2a. ’〈sajnálkozás, mentegetőzés nyomatékosítására〉’ ❖ Hát meghalt […] biz az elég baj (1836 Táncsics Mihály 8463008, 75) | jó viz van-e a falujokban? Biz uram, nem szolgálhatok vele (1877 Adomák a magyar nép életéből C0526, 94) | Egyél, öcsém, míg a vacsorát elkészítem. Mert biz az lassabban megy, mióta lányom nincsen, aki segítene (1891 Mikszáth Kálmán 8312263, 125) | Biz igaz, mindenemet elvitték a hitelezők (1929 Krúdy Gyula C2836, 110).

2b. ’〈neheztelés, feddés, rosszallás enyhítésére〉’ ❖ Meglásd, még megbánod, hogy őt elvesztetted Ezt biz édes atyám nem jól cselekedted (1781 Piskolti István 7269001, A5) | Biz, uraim, nem ártana több figyelemmel lenni egy kétségtelenül nem mindennapi tehetségre mutató ifju iránt (1849 Petőfi Sándor C3510, 12) | Biz’ elég csunyaság tőled zenebonát kezdeni egy ilyen tisztességes háznál (1874 Tóth Ede 8486001, 24) | biz nem álltak rendelkezésre [a drogmentesség biztosításának feltételei], s becslések szerint az összességében 150 ezer szigetlakó tíz százaléka alkalmanként vagy rendszeresen fogyasztott drogot [a Sziget Fesztiválon] (1998 Magyar Hírlap CD09).

2c. ’〈gyakr. kételkedést, távolságtartást, gyanakvást kifejező (gúnyos v. lekicsinylő) állításban, ill. kérdésben〉’ ❖ mit, annak a’ ſemmire kellö ringyónak [küldjek ebédet]? Éppen biz ez ám a’ jótételre érdemes (1786 Osvald Zsigmond ford.–Möller¹ 7251002, 9) | mintha biz’ az ember egy nap más napra-is jól lakhatna (1796 Kiss József¹ C2700, 19) | Tán biz a Dunából azért csípték elő: Hogy proklamációt hozott az országba? (1852 Sárosi Gyula 8404058, 230) | Ki védi a kisemberek Házát, földjét, tehenét? Talán bíz a gyáros, bankár? A fütyülő fittyfenét! (1947 Szabad Föld aug. 17. C1537, 2).

2d. biz’ isten (módsz-szerűen) ’〈az elhomályosult jelentésű bizony isten kifejezésből rövidült (esküszerű) fogadkozásként v. állítás nyomatékosítására〉’ ❖ Most, biz Isten! szomszéd Uram, monda , bizonyára nem láthatom által, hogy lehet ma Kend illyen vídám ábrázattal! (1790 Földi Ferenc ford.–Campe C1757, 128) | Becsülöm az eszed’, bizisten (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 135) | Hogy így mellettem állsz és megvédelmezel, biz’ Isten szép tőled és jól esik (1931 Füst Milán 9161042, 16) | megöltem a cápát, amelyik belemart a halamba – gondolta. – És ez volt a legnagyobb dentuso, amit valaha láttam. Pedig, bizisten, láttam elég nagyokat életemben (1956 Ottlik Géza ford.–Hemingway 9496005, 102).

Ö: abbiz.

Vö. CzF. biz[¹]; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. biz¹

biz¹ partikula 0 (kissé rég)
1.
〈Kijelentés megerősítésére, nyomatékosítására.〉
1a.
〈állításban v. tagadásban, gyakr. annak bevezetéseként〉
Mitſoda levél a’ hé? honnan hozod? had’ láſſam […]. – Ezt biz a’ Fiſkáliſom küldi
(1777 Bessenyei György¹)
Olyan hosszú [a dárda], mondom, de nem oly hajlékony: Vendégoldalnak sem lenne biz’ az vékony
(1854 Arany János)
Biz ugy az Erzsi. Mán én ilyen vagyok. Vagy mindent, vagy semmit
(1911 Móricz Zsigmond)
biz a tiszta lelkekben nem szabad sátrat verni a kétkedésnek
(1980 Sebeők János)
1b. (gyakr. ksz után)
〈kijelentéshez, kérdéshez kapcsolódó ellentétes v. eltérő jelentésű állításban v. tagadásban〉
Kintſem! meg tſalattattál, ezek nem fogoly-madarak hanem tſeveg ſzajkók (mátyáſok.) Nem Édeſem! biz’ azok, felele az aſſzony, mert azok valóſágos fogoly-madarak
(1790 Andrád Sámuel ford.)
– Ne búsuljon komám uram, derék ember lesz még az én keresztfiamból. – Az akasztófára kerül biz az, ha tovább is úgy éli életét
(1843 Gaal József)
– Engemet gondolsz? – ordított a bérlő elfeledkezvén szándékáról. – Nem biz én – morgott a legény gunyosan
(1867 Tolnai Lajos)
A málnabokrok között tűnődöm, hanem biz málnát nem ízlelek egy szemernyit sem
(1925 Ádám Gábor)
Az öreg kétütemű lefutotta már százezrét, de biz’ alig látszott rajta a viseltség
(1998 Magyar Hírlap)
1c. (gyakr. eldöntendő kérdésre adott válaszban)
〈ráhagyás, egyetértés kif-ére, az előző mondat vmelyik szavának megismétlésével, ill. igenlést v. tagadást követően〉
meg-tudom mutatni, hogy a’ Kegyelmetek nyerge mind a’ kett öſzvér. ’S öſzvér! kiálta az egyik, hogy leheſſen az? Biz’ öſzvér ám, monda a’ pimaſz; mert a’ mi a’ ló és ſzamár között vagyon, az öſzvérnek neveztetik
(1789 Andrád Sámuel ford.)
Talán vendégszerepre méltóztatott érkezni? – Nem biz én; hol szinigazgató nem lehetek, ott játszani sem akarok
(1854 Vajda János)
– Mikor kereszteltek meg? – Legelőször hét éve… – Tehát hétszer? – Biz igen
(1877 Jókai Mór)
– Nézzem csak, hátha székre állsz, föléred-e? Nem érte biz azt, akárhogy gebeszkedett
(1927 Móra Ferenc)
A félsoros párbeszéd ritka (a: – Elmész, rózsám? b: El biz én! a: Itt hagysz engem? b: Itt biz én!…)
(1981 NéprajziLex.)
2.
〈A beszélői attitűd kif-ére.〉
2a.
〈sajnálkozás, mentegetőzés nyomatékosítására〉
Hát meghalt […] biz az elég baj
(1836 Táncsics Mihály)
jó viz van-e a falujokban? Biz uram, nem szolgálhatok vele
(1877 Adomák a magyar nép életéből)
Egyél, öcsém, míg a vacsorát elkészítem. Mert biz az lassabban megy, mióta lányom nincsen, aki segítene
(1891 Mikszáth Kálmán)
Biz igaz, mindenemet elvitték a hitelezők
(1929 Krúdy Gyula)
2b.
〈neheztelés, feddés, rosszallás enyhítésére〉
Meglásd, még megbánod, hogy őt elvesztetted Ezt biz édes atyám nem jól cselekedted
(1781 Piskolti István)
Biz, uraim, nem ártana több figyelemmel lenni egy kétségtelenül nem mindennapi tehetségre mutató ifju iránt
(1849 Petőfi Sándor)
Biz’ elég csunyaság tőled zenebonát kezdeni egy ilyen tisztességes háznál
(1874 Tóth Ede)
biz nem álltak rendelkezésre [a drogmentesség biztosításának feltételei], s becslések szerint az összességében 150 ezer szigetlakó tíz százaléka alkalmanként vagy rendszeresen fogyasztott drogot [a Sziget Fesztiválon]
(1998 Magyar Hírlap)
2c.
〈gyakr. kételkedést, távolságtartást, gyanakvást kifejező (gúnyos v. lekicsinylő) állításban, ill. kérdésben〉
mit, annak a’ ſemmire kellö ringyónak [küldjek ebédet]? Éppen biz ez ám a’ jótételre érdemes
(1786 Osvald Zsigmond ford.Möller¹)
mintha biz’ az ember egy nap más napra-is jól lakhatna
(1796 Kiss József¹)
Tán biz a Dunából azért csípték elő: Hogy proklamációt hozott az országba?
(1852 Sárosi Gyula)
Ki védi a kisemberek Házát, földjét, tehenét? Talán bíz a gyáros, bankár? A fütyülő fittyfenét!
(1947 Szabad Föld aug. 17.)
2d.
(csak szókapcsolatban)
biz’ isten
(módsz-szerűen)
〈az elhomályosult jelentésű bizony isten kifejezésből rövidült (esküszerű) fogadkozásként v. állítás nyomatékosítására〉
Most, biz Isten! szomszéd Uram, monda , bizonyára nem láthatom által, hogy lehet ma Kend illyen vídám ábrázattal!
(1790 Földi Ferenc ford.Campe)
Becsülöm az eszed’, bizisten
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
Hogy így mellettem állsz és megvédelmezel, biz’ Isten szép tőled és jól esik
(1931 Füst Milán)
megöltem a cápát, amelyik belemart a halamba – gondolta. – És ez volt a legnagyobb dentuso, amit valaha láttam. Pedig, bizisten, láttam elég nagyokat életemben
(1956 Ottlik Géza ford.Hemingway)
Ö: abbiz
Vö. CzF. biz[¹]; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. biz¹

Beállítások