bizalmatlan mn és hsz 

I. mn 14A

1. ’olyan 〈személy〉, aki általában a jövőben v. vmely meghatározott ügyben fenntartással viseltetik, és nem várja, nem reméli a dolgok előnyös, kedvező alakulását, ill. ilyen személyekből álló 〈közösség〉’ ❖ Jó szó is ez [ti. a provisorisch, vagyis ideiglenes] a bizalmatlan embernek! (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | e jóságánál fogva hiszékenységre hajlandó nemzet elvégre bizalmatlanná, meggondolóbbá, szóval hitetlenné lett az – idegen iránt (1862 Vajda János 8503083, 25) | [az epileptikus] beteg komor magaviseletű, gonoszszívű, a világ iránt bizalmatlan (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267004, 183) | Zárkózott, maguk-módja szerint gőgös, bizalmatlan szász polgárok (1935 Schöpflin Aladár CD10) | [Kőrösi Csoma Sándor] munkájában lelkes, következtetéseiben óvatos, sőt bizalmatlan, sorsa, jövője iránt kétségekkel telt (1970 Kara György CD30).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈személyiség, magatartás, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ A magyar, mintha sorsnak átka feküdnék rajta, bizalmatlan szemmel néz minden hazait, önmagáról lemondva a külföld karára dől (1844 Madách Imre 8284059, 628) | Bizalmatlan, tépelődő természete (1887 Beöthy Zsolt 8048009, 82) | A szive minden uj kaland után zárkozottabbá vált, s a lelkét minden uj tapasztalás bizalmatlanabbá, félénkebbé tette (1906 Ambrus Zoltán 9006010, 160) | [Kaffka Margit A gondolkodók című novellájának] hőseit nemcsak a megfoghatatlan korhangulat irányítja: a múlt is kétkedővé teszi őket, mert fájdalmat idéz, s bizalmatlan készenlétüket jelenük is támogatja, mert sivár, kelletlen munkára kényszerít (1965 Bodnár György CD53).

1b. ’olyan 〈személy〉, aki kételkedik, nem bízik vkinek, vminek a segítségében, jóindulatában v. értékeiben, lehetőségeiben, képességeiben, ill. ilyen személyekből álló 〈közösség〉’ ❖ [Az író] bízalmatlan szigorú legyen inkább maga iránt, ’s higyje hogy alatta áll mindég pályájának, bár sokat haladt is (1832 Fáy András¹ C1703, 233) | egyesek bizalmatlanok a cseléddel szemben (1917 Budapesti Hírlap 2102002, 11) | az orvosok tudományával szemben a nép sokszor bizalmatlan (1941 Korbuly György CD43).

1c. ’ilyen személyre jellemző 〈érzés, viselkedés, megnyilvánulás〉’ ❖ Olivér, félre: (nyájasan közelit.) Űhm! – Ezért meglakolsz! Hagyjuk a vitát, nem illik czivódnunk. Ármánd: (a levelet összehajtja, bizalmatlanul néz rá) (1850 Dobsa Lajos 8107001, 10) | a czédrusfának sajátszerü illatát a közönség annyira megszokta, hogy azonnal bizalmatlanul tekint az oly készitményre, melynek ezen szaga hiányzik (1860 Vasárnapi Újság CD56) | – Miért? – kérdeztem bizalmatlanul, mert a jövevény külleme nem jogosított fel vérmes reményekre (1992 Pálfalvi Lajos ford.–Gombrowicz 2016027, 407).

2. ’olyan 〈személy〉, aki a másikat nem avatja bizalmába, aki a másik iránt tartózkodó, nem őszinte, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ A leányt nagyon szigorúan tartják. Teréz hideg hozzá és bizalmatlan (1853 Jókai Mór CD18) | – Talán valami mondanivalód van? Miért vagy bizalmatlan? – kérdé szelíden az asszonyka. – Majd Hamburgban. Mindent megtudsz Hamburgban (1897–1898 Mikszáth Kálmán CD04) | A helyett, hogy nekem szólnál: Elek bácsi, hát így-úgy… hozzám bizalmatlan vagy (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 127) | Én is hallgatagnak találtam e népet, ittléte ezredik évében is. Hallgatagnak és bizalmatlannak, titkát, ami legtöbbször csak panasz, nemcsak a nőkkel nem közli, de a pohárral sem (1938 Illyés Gyula CD10) | Mindannyian tapasztaltuk már, hogy vannak emberek, akiknek a társaságában jól érezzük magunkat, megbízunk bennük, készek vagyunk velük megosztani a problémáinkat, másokkal viszont bizalmatlanok vagyunk, nehezen találjuk meg a hangot, a társaságukban feszélyezetten érezzük magunkat (2000 Új Könyvek CD29).

2a. ’ilyen személyre v. ilyen személyekből álló közösségre jellemző, ill. a bizalmas, bensőséges viszonytól idegen 〈viselkedés, megnyilvánulás〉’ ❖ Vessük el egymástól a bizalmatlan hangot ezután (1872 Mikszáth Kálmán CD04) | Kicsit feszeskedő, bizalmatlan és hűvös volt eleinte a hangulat a virágos, ezüsttől ragyogó asztal fölött. Az összeszokott, pletykás, hamiskodó városi asszonyok helyett most csak két-három korosabb néni vagy furcsán, szinte a mellőzéstől féltükben gőgös falusi menyecske volt itt (1911 Kaffka Margit 9290054, 117).

3. ’az emberrel szemben félénk, tartózkodó, óvatos 〈állat〉, ill. ilyen állatra jellemző 〈természet, viselkedés〉’ ❖ [a kacsák] észrevettek bennünket, s a bizalmatlan gémek is hosszan nyújtott figyelmeztető kiáltozással lebegnek el a víz tűkre fölött (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a[z ellopott] csacsit vissza akartuk vezetni az istállóba. De a bizalmatlan állat azt hitte, hogy még mindig lopják s nem akart menni (1904 Rákosi Viktor 8387013, 13) | Az ember láttára bosszúsan bólintgatnak fejükkel, kómikusan ugrálnak és eltünnek, ami a cerkófmajmok bizalmatlan éberségének biztos jele (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [A magyar agár] kissé bizalmatlan természetű, mint az agarak ált. (1993 Sárkány Pál et al. CD59).

4. (rég) ’bizonytalan, nem eléggé biztos’ ❖ ? ha polgári rendezkedésink által létünket még bizalmatlanabb ’s bátortalanabbá tesszük, akkor valóban minmagunknak vagyunk legszivtelenebb ellenségi (1831 Széchenyi István CD1501).

II. hsz 0 (kissé rég, ritk)

’(óvatosságból, rossz tapasztalatok miatt stb.) kételkedve, nem bízva a dolgok előnyös alakulásában, ill. vkinek a segítségében, jóindulatában’ ❖ miért kiáltunk egyszerre bizalmatlan feszítsdmeget olly egyénre – ki eddigi működéseiben a magyar bizalom rendíthetetlen alapját tette le? (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Matyi bizalmatlan s elutasítón tekintett rá, féloldalt fordított fejjel a szeme sarkából (1911 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Mikor nekikezdtem ennek a mondókának, a csaplár máris nyugtalan, bizalmatlan forgatta rám azt az apró disznó szemét (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706005, 67).

ÖU: ön~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bízik; ÉKsz.; ÚMTsz.