bizánci mn és fn 1A6bizanti (rég)

I. mn

1. ’〈a Bizánccal – más néven Konstantinápollyal v. Isztambullal – való vmilyen összefüggésnek, kapcsolatnak mint tulajdonságnak a kif-ére〉’ ❖ [a görögök] kedvencz eszméjökké tevék a’ byzanczi birodalom helyreállitását (1841 Pesti Hírlap CD61).

1a. (Irodt v. Tört) ’a Bizánc központú birodalom keretei között a középkori görög nyelvű (egyházi) irodalmat művelő 〈szerző〉’ ❖ ’s abban sem kételkedünk, hogy ő [ti. Hunyadi János], mit Chalcocondyles, vagy Chalcondyles vele szinte egy idejű görög (Byzanczi) író is nyilván állít, Erdélyben született (1837 Péczely József 8359005, 215) | a byzanczi történetírók részéről [a magyarok megnevezésére] használt Τουρκοί elnevezés (1882 Vámbéry Ármin 8507007, 195) | Aszteriszkosz, bizanci Aristophanéstől és Aristarahostól alkalmazott kritikai jel [a betoldott verssorok jelzésére] (1893 PallasLex. CD02) | Terentius Kolkhidis bizánci költő strófáiból (1986 Szepesi Attila 9666011, 39).

2. ’〈az ortodox kereszténységnek〉 a Bizánc központtal működő pátriárka elsőségét elismerő, az ott kialakult liturgiát használó 〈ága〉, ill. ahhoz tartozó, azzal kapcs., abban szokásos’ ❖ Ha elesik Bizánc, elesik a bizánci szentegyház is! (1904 Herczeg Ferenc 9241001, 92) | bizánci vallás (1914 Ignotus CD10) | a hagyományos bizánci liturgia dallamait (1931 ZeneiLex. CD49) | bizánci kereszténység (1977 NéprajziLex. CD47) | [a marosvásárhelyi] Keresztelő Szent János-monostor bizánci rítusú szerzetesei (1998 Magyar Zoltán CD58) | A szerbeknél a bizánci ortodoxia népi vallássá alakult át (1999 Kiss Lajos² CD30).

3. (Ars) ’e birodalomban, ill. az ortodox kereszténység elterjedési területén az ókeresztény művészet folytatásaként hellenisztikus, kis-ázsiai és római elemekből kialakult 〈(egyház)művészet(i irány)〉, ill. ahhoz tartozó, azt követő 〈()alkotás〉’ ❖ [Velencében] itt goth, amott byzanti, itt saracen, amott olasz és franczia izlés mutatkozik (1833 Szemlélő 8664001, 6) | a sokat emlegetett ősi s gazdag Sofia-templomának számos mecsetei, s három rendbeni byzanti kupok födélzete s arany félholdjai [vonják magukra figyelmünket] (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A főoltáron foglal helyet Somlyó fő nevezetessége, a csudatevő Mária-szobor, egy gazdagon aranyozott, byzanczi stylban készült régi faszobor (1869 Orbán Balázs 8340007, 14) | Az őskeresztény és bizánci építészet megtartja az antik oszlopot csak a boltívek hordására teszi azt alkalmasabbá (1916 RévaiNagyLex. C5710, 864) | bizánci mozaikokat (1936 Szerb Antal CD10) | a bizánci ikonfestészetet meghatározták [az] egyházi, kanonikus szabályok (1973 Kortárs 2025038, 631) | [a görögországi körutazáson a kislány] az ötvenedik bizánci bazilika után azt mondta, hogy szép volt, de most már nem akar több bizánci bazilikát látni! (2000 Figyelő CD2601) bizánci kereszt (Vall) ’egyenlő hosszúságú vízszintes és függőleges szárból álló kereszt (mint az ortodox egyház jelképe), ill. ennek (heraldikai) ábrázolása; görögkereszt’ ❖ Jó volt az akkorban, […] Mikor egy bizánczi vagy latin keresztért Európa vérét mind csapra ereszték (1862 Szász Károly² ford.–Hugo C3837, 90) | Crux gemmata a Konstantin korától fogva használt bizánci kereszt, melyet gemmákkal és mozaikszerüleg drágakövekkel szoktak befoglalni s ebben az alakban freskókon és szöveteken is alkalmazták (1912 RévaiNagyLex. C5700, 729) | aranyos, zöldes fedőlapjaik felett a bizánci keresztek fagyöngy-, szőlőindaszerű jelvényével mindvégig megdöbbentőek maradnak számomra [a templom kupolái] (1939 Sőtér István 9613005, 48) | zsindelytetős templomok és bizánci keresztek (1984 Cs. Szabó László 9093006, 546).

4. (vál, pejor) ’talpnyaló, szolgalelkű, kül. a hatalom előtt megalázkodó, képmutató, hamis 〈magatartás, viselkedés stb.〉’ ❖ Bizánci, az alázatos irály megbélyegzett neme, mely az elkorcsosodott keletrómai, bizánci császárság idejében támadt (1893 PallasLex. CD02) | Mily romlott, bizánci udvarlás folyt azokban a termekben, ahol a miniszterek laktak, amelyek az előszobához vezettek! (1918 Krúdy Gyula CD54) | e bizánci stílusú cikkek gyakran azzal fejeződtek be, hogy a magyar nép életének legfelemelőbb és legboldogabb pillanata az lesz, amikor Ottó trónörökös fejére az esztergomi érsek felteszi Szent István koronáját (1985 Borbándi Gyula 9811004, 56) | a politikai megtévesztés ravasz, sokban bizánci taktikájával (1999 Magyar Hírlap CD09).

5. (Pol, pejor) ’keleti típusú, despotikus, központosított(, a hatalmat túlburjánzó bürokráciával és hadsereggel fenntartó) 〈politikai rendszer〉, ill. azzal kapcs., annak részét képező, annak gyakorlatát követő, ahhoz kötődő’ ❖ Az uralkodás mind anakronisztikusabb módja is csökkentette a Romanov-ház presztízsét. A bizánci típusú országlást a múló idővel egyre nehezebben tolerálta a lakosság (1991 Kun Miklós CD17) | a fejletlen érdek-képviseletű, bizánci-egyeduralmi hagyományokból táplálkozó Oroszországban (1998 Magyar Hírlap CD09) | vége lett a kommunizmusnak, ennek a szovjet típusú, bizánci, autoriter rendszernek, és elkezdődött a politikai, társadalmi föllazulás (1999 Magyar Hírlap CD09).

II. fn

’〈a Bizáncban élő lakosság, ill. az ott élő, onnan származó személy megnevezéseként〉’ ❖ több magyar zászlóalj átkelt a Száván Szerbiába, hol akkor Duzsán István czári czímmel országolt, mióta a byzancziak megveretése után, és Macedoniának birtokában, magát a keleti birodalom örökösének tarthatta (1861 Szalay László 8419005, 219).

a. (Irodt v. Tört) ’e birodalom keretei között a középkori görög nyelvű (egyházi) irodalmat művelő szerző’ ❖ a byzancziak a húnokat és avarokat, mint szószegőket és hűtleneket festik (1882 Vámbéry Ármin 8507006, 30) | Aristophanés, a bizanci, jeles görög grammatikus és kritikus (1893 PallasLex. CD02) | Photius patriarcha – a byzancziak elbeszélése szerint – előhozatta a szentséges Szűz csodatevő ruháját s a hullámokba mártotta, mire nagy vihar támadt, mely az orosz hajóhadat megsemmisítette (1900 Nagy képes világtörténet CD03) | Térjünk most a bizánci forrásokhoz! Itt elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy a bizánciak mindent tudtak, ami őket érdekelte, de ami ezen kívül esett, azzal nem nagyon törődtek (1975 László Gyula¹ 2042054, 103).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

bizánci melléknév és főnév 1A6
bizanti 1A6 (rég)
I. melléknév
1.
〈a Bizánccal – más néven Konstantinápollyal v. Isztambullal – való vmilyen összefüggésnek, kapcsolatnak mint tulajdonságnak a kif-ére〉
[a görögök] kedvencz eszméjökké tevék a’ byzanczi birodalom helyreállitását
(1841 Pesti Hírlap)
1a. (Irodt v. Tört)
a Bizánc központú birodalom keretei között a középkori görög nyelvű (egyházi) irodalmat művelő 〈szerző〉
’s abban sem kételkedünk, hogy ő [ti. Hunyadi János], mit Chalcocondyles, vagy Chalcondyles vele szinte egy idejű görög (Byzanczi) író is nyilván állít, Erdélyben született
(1837 Péczely József)
a byzanczi történetírók részéről [a magyarok megnevezésére] használt Τουρκοί elnevezés
(1882 Vámbéry Ármin)
Aszteriszkosz, bizanci Aristophanéstől és Aristarahostól alkalmazott kritikai jel [a betoldott verssorok jelzésére]
(1893 PallasLex.)
Terentius Kolkhidis bizánci költő strófáiból
(1986 Szepesi Attila)
2.
〈az ortodox kereszténységnek〉 a Bizánc központtal működő pátriárka elsőségét elismerő, az ott kialakult liturgiát használó 〈ága〉, ill. ahhoz tartozó, azzal kapcs., abban szokásos
Ha elesik Bizánc, elesik a bizánci szentegyház is!
(1904 Herczeg Ferenc)
bizánci vallás
(1914 Ignotus)
a hagyományos bizánci liturgia dallamait
(1931 ZeneiLex.)
bizánci kereszténység
(1977 NéprajziLex.)
[a marosvásárhelyi] Keresztelő Szent János-monostor bizánci rítusú szerzetesei
(1998 Magyar Zoltán)
A szerbeknél a bizánci ortodoxia népi vallássá alakult át
(1999 Kiss Lajos²)
3. (Ars)
e birodalomban, ill. az ortodox kereszténység elterjedési területén az ókeresztény művészet folytatásaként hellenisztikus, kis-ázsiai és római elemekből kialakult (egyház)művészet(i irány), ill. ahhoz tartozó, azt követő ()alkotás〉
[Velencében] itt goth, amott byzanti, itt saracen, amott olasz és franczia izlés mutatkozik
(1833 Szemlélő)
a sokat emlegetett ősi s gazdag Sofia-templomának számos mecsetei, s három rendbeni byzanti kupok födélzete s arany félholdjai [vonják magukra figyelmünket]
(1856 Vasárnapi Újság)
A főoltáron foglal helyet Somlyó fő nevezetessége, a csudatevő Mária-szobor, egy gazdagon aranyozott, byzanczi stylban készült régi faszobor
(1869 Orbán Balázs)
Az őskeresztény és bizánci építészet megtartja az antik oszlopot csak a boltívek hordására teszi azt alkalmasabbá
(1916 RévaiNagyLex.)
bizánci mozaikokat
(1936 Szerb Antal)
a bizánci ikonfestészetet meghatározták [az] egyházi, kanonikus szabályok
(1973 Kortárs)
[a görögországi körutazáson a kislány] az ötvenedik bizánci bazilika után azt mondta, hogy szép volt, de most már nem akar több bizánci bazilikát látni!
(2000 Figyelő)
bizánci kereszt (Vall)
egyenlő hosszúságú vízszintes és függőleges szárból álló kereszt (mint az ortodox egyház jelképe), ill. ennek (heraldikai) ábrázolása; görögkereszt
Jó volt az akkorban, […] Mikor egy bizánczi vagy latin keresztért Európa vérét mind csapra ereszték
(1862 Szász Károly² ford.Hugo)
Crux gemmata a Konstantin korától fogva használt bizánci kereszt, melyet gemmákkal és mozaikszerüleg drágakövekkel szoktak befoglalni s ebben az alakban freskókon és szöveteken is alkalmazták
(1912 RévaiNagyLex.)
aranyos, zöldes fedőlapjaik felett a bizánci keresztek fagyöngy-, szőlőindaszerű jelvényével mindvégig megdöbbentőek maradnak számomra [a templom kupolái]
(1939 Sőtér István)
zsindelytetős templomok és bizánci keresztek
(1984 Cs. Szabó László)
4. (vál, pejor)
talpnyaló, szolgalelkű, kül. a hatalom előtt megalázkodó, képmutató, hamis 〈magatartás, viselkedés stb.〉
Bizánci, az alázatos irály megbélyegzett neme, mely az elkorcsosodott keletrómai, bizánci császárság idejében támadt
(1893 PallasLex.)
Mily romlott, bizánci udvarlás folyt azokban a termekben, ahol a miniszterek laktak, amelyek az előszobához vezettek!
(1918 Krúdy Gyula)
e bizánci stílusú cikkek gyakran azzal fejeződtek be, hogy a magyar nép életének legfelemelőbb és legboldogabb pillanata az lesz, amikor Ottó trónörökös fejére az esztergomi érsek felteszi Szent István koronáját
(1985 Borbándi Gyula)
a politikai megtévesztés ravasz, sokban bizánci taktikájával
(1999 Magyar Hírlap)
5. (Pol, pejor)
keleti típusú, despotikus, központosított(, a hatalmat túlburjánzó bürokráciával és hadsereggel fenntartó) 〈politikai rendszer〉, ill. azzal kapcs., annak részét képező, annak gyakorlatát követő, ahhoz kötődő
Az uralkodás mind anakronisztikusabb módja is csökkentette a Romanov-ház presztízsét. A bizánci típusú országlást a múló idővel egyre nehezebben tolerálta a lakosság
(1991 Kun Miklós)
a fejletlen érdek-képviseletű, bizánci-egyeduralmi hagyományokból táplálkozó Oroszországban
(1998 Magyar Hírlap)
vége lett a kommunizmusnak, ennek a szovjet típusú, bizánci, autoriter rendszernek, és elkezdődött a politikai, társadalmi föllazulás
(1999 Magyar Hírlap)
II. főnév
〈a Bizáncban élő lakosság, ill. az ott élő, onnan származó személy megnevezéseként〉
több magyar zászlóalj átkelt a Száván Szerbiába, hol akkor Duzsán István czári czímmel országolt, mióta a byzancziak megveretése után, és Macedoniának birtokában, magát a keleti birodalom örökösének tarthatta
(1861 Szalay László)
a. (Irodt v. Tört)
e birodalom keretei között a középkori görög nyelvű (egyházi) irodalmat művelő szerző
a byzancziak a húnokat és avarokat, mint szószegőket és hűtleneket festik
(1882 Vámbéry Ármin)
Aristophanés, a bizanci, jeles görög grammatikus és kritikus
(1893 PallasLex.)
Photius patriarcha – a byzancziak elbeszélése szerint – előhozatta a szentséges Szűz csodatevő ruháját s a hullámokba mártotta, mire nagy vihar támadt, mely az orosz hajóhadat megsemmisítette
(1900 Nagy képes világtörténet)
Térjünk most a bizánci forrásokhoz! Itt elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy a bizánciak mindent tudtak, ami őket érdekelte, de ami ezen kívül esett, azzal nem nagyon törődtek
(1975 László Gyula¹)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások