bizánci mn és fn 1A6 bizanti (rég)
I. mn
1. ’〈a Bizánccal – más néven Konstantinápollyal v. Isztambullal – való vmilyen összefüggésnek, kapcsolatnak mint tulajdonságnak a kif-ére〉’ ❖ [a görögök] kedvencz eszméjökké tevék a’ byzanczi birodalom helyreállitását (1841 Pesti Hírlap CD61).
1a. (Irodt v. Tört) ’a Bizánc központú birodalom keretei között a középkori görög nyelvű (egyházi) irodalmat művelő 〈szerző〉’ ❖ ’s abban sem kételkedünk, hogy ő [ti. Hunyadi János], mit Chalcocondyles, vagy Chalcondyles vele szinte egy idejű görög (Byzanczi) író is nyilván állít, Erdélyben született (1837 Péczely József 8359005, 215) | a byzanczi történetírók részéről [a magyarok megnevezésére] használt Τουρκοί elnevezés (1882 Vámbéry Ármin 8507007, 195) | Aszteriszkosz, bizanci Aristophanéstől és Aristarahostól alkalmazott kritikai jel [a betoldott verssorok jelzésére] (1893 PallasLex. CD02) | Terentius Kolkhidis bizánci költő strófáiból (1986 Szepesi Attila 9666011, 39).
2. ’〈az ortodox kereszténységnek〉 a Bizánc központtal működő pátriárka elsőségét elismerő, az ott kialakult liturgiát használó 〈ága〉, ill. ahhoz tartozó, azzal kapcs., abban szokásos’ ❖ Ha elesik Bizánc, elesik a bizánci szentegyház is! (1904 Herczeg Ferenc 9241001, 92) | bizánci vallás (1914 Ignotus CD10) | a hagyományos bizánci liturgia dallamait (1931 ZeneiLex. CD49) | bizánci kereszténység (1977 NéprajziLex. CD47) | [a marosvásárhelyi] Keresztelő Szent János-monostor bizánci rítusú szerzetesei (1998 Magyar Zoltán CD58) | A szerbeknél a bizánci ortodoxia népi vallássá alakult át (1999 Kiss Lajos² CD30).
3. (Ars) ’e birodalomban, ill. az ortodox kereszténység elterjedési területén az ókeresztény művészet folytatásaként hellenisztikus, kis-ázsiai és római elemekből kialakult 〈(egyház)művészet(i irány)〉, ill. ahhoz tartozó, azt követő 〈(mű)alkotás〉’ ❖ [Velencében] itt goth, amott byzanti, itt saracen, amott olasz és franczia izlés mutatkozik (1833 Szemlélő 8664001, 6) | a sokat emlegetett ősi s gazdag Sofia-templomának számos mecsetei, s három rendbeni byzanti kupok födélzete s arany félholdjai [vonják magukra figyelmünket] (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A főoltáron foglal helyet Somlyó fő nevezetessége, a csudatevő Mária-szobor, egy gazdagon aranyozott, byzanczi stylban készült régi faszobor (1869 Orbán Balázs 8340007, 14) | Az őskeresztény és bizánci építészet megtartja az antik oszlopot csak a boltívek hordására teszi azt alkalmasabbá (1916 RévaiNagyLex. C5710, 864) | bizánci mozaikokat (1936 Szerb Antal CD10) | a bizánci ikonfestészetet meghatározták [az] egyházi, kanonikus szabályok (1973 Kortárs 2025038, 631) | [a görögországi körutazáson a kislány] az ötvenedik bizánci bazilika után azt mondta, hogy szép volt, de most már nem akar több bizánci bazilikát látni! (2000 Figyelő CD2601) • bizánci kereszt (Vall) ’egyenlő hosszúságú vízszintes és függőleges szárból álló kereszt (mint az ortodox egyház jelképe), ill. ennek (heraldikai) ábrázolása; görögkereszt’ ❖ Jó volt az akkorban, […] Mikor egy bizánczi vagy latin keresztért Európa vérét mind csapra ereszték (1862 Szász Károly² ford.–Hugo C3837, 90) | Crux gemmata a Konstantin korától fogva használt bizánci kereszt, melyet gemmákkal és mozaikszerüleg drágakövekkel szoktak befoglalni s ebben az alakban freskókon és szöveteken is alkalmazták (1912 RévaiNagyLex. C5700, 729) | aranyos, zöldes fedőlapjaik felett a bizánci keresztek fagyöngy-, szőlőindaszerű jelvényével mindvégig megdöbbentőek maradnak számomra [a templom kupolái] (1939 Sőtér István 9613005, 48) | zsindelytetős templomok és bizánci keresztek (1984 Cs. Szabó László 9093006, 546).
4. (vál, pejor) ’talpnyaló, szolgalelkű, kül. a hatalom előtt megalázkodó, képmutató, hamis 〈magatartás, viselkedés stb.〉’ ❖ Bizánci, az alázatos irály megbélyegzett neme, mely az elkorcsosodott keletrómai, bizánci császárság idejében támadt (1893 PallasLex. CD02) | Mily romlott, bizánci udvarlás folyt azokban a termekben, ahol a miniszterek laktak, amelyek az előszobához vezettek! (1918 Krúdy Gyula CD54) | e bizánci stílusú cikkek gyakran azzal fejeződtek be, hogy a magyar nép életének legfelemelőbb és legboldogabb pillanata az lesz, amikor Ottó trónörökös fejére az esztergomi érsek felteszi Szent István koronáját (1985 Borbándi Gyula 9811004, 56) | a politikai megtévesztés ravasz, sokban bizánci taktikájával (1999 Magyar Hírlap CD09).
5. (Pol, pejor) ’keleti típusú, despotikus, központosított(, a hatalmat túlburjánzó bürokráciával és hadsereggel fenntartó) 〈politikai rendszer〉, ill. azzal kapcs., annak részét képező, annak gyakorlatát követő, ahhoz kötődő’ ❖ Az uralkodás mind anakronisztikusabb módja is csökkentette a Romanov-ház presztízsét. A bizánci típusú országlást a múló idővel egyre nehezebben tolerálta a lakosság (1991 Kun Miklós CD17) | a fejletlen érdek-képviseletű, bizánci-egyeduralmi hagyományokból táplálkozó Oroszországban (1998 Magyar Hírlap CD09) | vége lett a kommunizmusnak, ennek a szovjet típusú, bizánci, autoriter rendszernek, és elkezdődött a politikai, társadalmi föllazulás (1999 Magyar Hírlap CD09).
II. fn
’〈a Bizáncban élő lakosság, ill. az ott élő, onnan származó személy megnevezéseként〉’ ❖ több magyar zászlóalj átkelt a Száván Szerbiába, hol akkor Duzsán István czári czímmel országolt, mióta a byzancziak megveretése után, és Macedoniának birtokában, magát a keleti birodalom örökösének tarthatta (1861 Szalay László 8419005, 219).
a. (Irodt v. Tört) ’e birodalom keretei között a középkori görög nyelvű (egyházi) irodalmat művelő szerző’ ❖ a byzancziak a húnokat és avarokat, mint szószegőket és hűtleneket festik (1882 Vámbéry Ármin 8507006, 30) | Aristophanés, a bizanci, jeles görög grammatikus és kritikus (1893 PallasLex. CD02) | Photius patriarcha – a byzancziak elbeszélése szerint – előhozatta a szentséges Szűz csodatevő ruháját s a hullámokba mártotta, mire nagy vihar támadt, mely az orosz hajóhadat megsemmisítette (1900 Nagy képes világtörténet CD03) | Térjünk most a bizánci forrásokhoz! Itt elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy a bizánciak mindent tudtak, ami őket érdekelte, de ami ezen kívül esett, azzal nem nagyon törődtek (1975 László Gyula¹ 2042054, 103).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.