bizonyítgat ts ige 5a

1. (tárgy n. is) ’aprólékosan, lépésről lépésre bebizonyít vmit’ ❖ kezdettem bizonyítgatni, hogy nem köti meg a’ jó Magyarnak szabad gondolatjait a’ négy sorú vers (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 375) | [Brittles] részenként, mielőtt azt előljárója kimondta volna, bizonyítgatott (1843 Gondol Dániel ford.–Dickens C1889, 112) | a pap pártját fogta a tót nyelvnek, és bizonyítgatta, per longum et latum [= hosszasan és bőbeszédűen], hogy az Árpádok is tótul beszéltek. Hogy éppen arról ír most egy értekezést (1900 Mikszáth Kálmán C3142, 188) | Ebben a Parlamentben hangzott el igen súlyos magyarellenes megnyilatkozás. Nem kell fonetikusokat hívni, nem kell bizonyítgatni, csak a jegyzőkönyveket kell elővenni, kérem tisztelettel (1990 Országgyűlési Napló CD62).

2. ’hosszasan, ismételve v. kitartóan, makacsul állít, erősít vmit’ ❖ Soká bizonyítgatták, hogy a’ mértékletlen játék’ minden kötelességben akadályt hány (1788 Vályi András C4334, 140) | mindig azt bizonyítgatta, hogy az az igaz, a mit ő mond (1857 Vas Gereben C4380, 327) | egyre bizonyítgatta önmagának, hogy igen, elmult (1906 Kaffka Margit 9290046, 61) | elég egyetlen rossz szó, és az emberről máris elterjed, hogy sztálinista. Akkor pedig már hiába bizonyítgatja, hogy ő csak a szakmáját szerető „mérnök” (1992 Forgács Iván² 2010004, 21).

3. (ritk) ’többször, sorozatosan tanújelét adja vminek’ ❖ Ki oly fegyverekkel szokta írói érdemeit bizonyítgatni, mint amaz igen humánus úr, ki a lexikon próbalapjain a magyar constitutióra [= alkotmányra] tanít bennünket, nem méltó, hogy nevelt ember vele szóba álljon (1830 Bajza József C0716, 87) | Játékosaim nem partnerek a közös munkára, a [kosárlabda-]szövetség pedig minden tettével azt bizonyítgatja, hogy nincs szüksége megszállottakra (1996 Magyar Hírlap CD09).

J: bizonygat.

bizonyítgat ❖ tárgyas ige ◦ 5a ◦
permalink
1. (tárgy n. is)
aprólékosan, lépésről lépésre bebizonyít vmit
kezdettem bizonyítgatni, hogy nem köti meg a’ jó Magyarnak szabad gondolatjait a’ négy sorú vers
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
[Brittles] részenként, mielőtt azt előljárója kimondta volna, bizonyítgatott
(1843 Gondol Dániel ford.–Dickens)
a pap pártját fogta a tót nyelvnek, és bizonyítgatta, per longum et latum [= hosszasan és bőbeszédűen], hogy az Árpádok is tótul beszéltek. Hogy éppen arról ír most egy értekezést
(1900 Mikszáth Kálmán)
Ebben a Parlamentben hangzott el igen súlyos magyarellenes megnyilatkozás. Nem kell fonetikusokat hívni, nem kell bizonyítgatni, csak a jegyzőkönyveket kell elővenni, kérem tisztelettel
(1990 Országgyűlési Napló)
2.
hosszasan, ismételve v. kitartóan, makacsul állít, erősít vmit
Soká bizonyítgatták, hogy a’ mértékletlen játék’ minden kötelességben akadályt hány
(1788 Vályi András)
mindig azt bizonyítgatta, hogy az az igaz, a mit ő mond
(1857 Vas Gereben)
egyre bizonyítgatta önmagának, hogy igen, elmult
(1906 Kaffka Margit)
elég egyetlen rossz szó, és az emberről máris elterjed, hogy sztálinista. Akkor pedig már hiába bizonyítgatja, hogy ő csak a szakmáját szerető „mérnök”
(1992 Forgács Iván²)
3. (ritk)
többször, sorozatosan tanújelét adja vminek
Ki oly fegyverekkel szokta írói érdemeit bizonyítgatni, mint amaz igen humánus úr, ki a lexikon próbalapjain a magyar constitutióra [= alkotmányra] tanít bennünket, nem méltó, hogy nevelt ember vele szóba álljon
(1830 Bajza József)
Játékosaim nem partnerek a közös munkára, a [kosárlabda-]szövetség pedig minden tettével azt bizonyítgatja, hogy nincs szüksége megszállottakra
(1996 Magyar Hírlap)
J: bizonygat

Beállítások