bizonyságtevő mn és fn 1C 

I. mn

1. (rég, hiv) ’vmit bizonyító, tanúsító, igazoló 〈(hivatalos) irat〉, ritk. bizonyítékul szolgáló 〈tárgy〉’ ❖ bizonyság tévö levéllel kellene az oskolából az udvarba mennem (1783 Győrffy József¹ ford.–Holberg C1967, 45) | hiteles Bizonyság tévő Levél (1818 Soproni Szemle CD52) | [én a] tényt akarom bemutatni a világ előtt, úgy, ahogy én azt magam előtt látom, ahogy pillanatról pillanatra le tudnám rajzolni a jelenetet, a tanúk összesugásait, a bizonyságtevő eszközöket, és megesküdném rá, hogy így történt az, nem másképpen (1856 Jókai Mór C2247, 306).

2. (Vall) ’Isten v. más isteni személy tetteiről szavaival v. életével, magatartásával tanúskodó, hitvalló 〈személy〉, ill. ilyen tanúságtételt, hitvallást megfogalmazó 〈szöveg〉’ ❖ [a papok] vették a szentlelket, bármennyire távolról is, de vették, megkapták: s a szentléleknek ha nem teljességét is, de azt a suggestióját, hogy ők elhivottak s bizonyságtevők… De mire tesznek bizonyságot?… Mire tettek bizonyságot az ujtestamentom irói?… A Krisztusra (1918 Móricz Zsigmond 9462007, 234) | [Pascal] bizonyságtévő volt abban, hogy „Ábrahám istene, Izsák és Jákob istene immár nem a filozófusoké és a tudósoké,” hanem amint kitörő extázissal írja: „Bizonyosság. Bizonyosság. Öröm. Béke. Jézus Krisztus Istene” (1938 Korunk Szava 2131001, 397) | Az apostol vallja az ősegyház bizonyságtételét az ószövetségi kijelentéstörténetről bizonyságtevő dokumentumok, szentiratok Istentől ihletett voltáról (1995 Jubileumi kommentár CD1206) | Isten legfőbb bizonyságtevő tanúja életével, szenvedésével, halálával és feltámadásával maga Jézus Krisztus (1995 Jubileumi kommentár CD1206) | cselekvő, hitvalló, bizonyságtevő református keresztyén értelmiség (1996 Magyar reformátusok CD1210).

2a. (Vall) ’ilyen személyre jellemző, ill. Istenről való tanúskodásra, hitvallásra irányuló, arra vonatk., azzal összefüggő 〈megnyilvánulás, magatartás, esemény stb.〉’ ❖ A [helvét] hitvallás legfőbb funkciója, hogy túlutal önmagán a forrásra, a szabályra, a bíróra: a Szentírásra. […] Csak annyi hitelt igényel magának, amennyire ezt a bizonyságtevő szolgálatot tényleg és helyesen ellátja (1954 Nagy Barna CD1211) | A bizonyságtevő szenvedés nagyobb szerepet kap [az Újszövetségben] (1993 BibliaiLex. CD1207) | Magatartásuknak [ti. Jézus kiküldött tanítványaiénak] is bizonyságtevőnek kell lennie (1995 Jubileumi kommentár CD1206) | [Az újszövetségi gyülekezet tagjai] missziói, bizonyságtevő céllal ugyan felkeresték – míg fennállt – a jeruzsálemi templomot (1995 BibliaiLex. CD1207) | Bizonyságtételek hangzottak el a testvérgyülekezet tagjai részéről, […] a számadó gondnok és a lelkipásztor mondott bizonyságtevő, köszöntő beszédet (1996 Magyar reformátusok CD1210).

3. (vál) ’(Istenről való) tanúskodásra, hitvallásra jellemző(en emelkedett) 〈hang, stílus〉’ ❖ [Démoszthenész szónoklatában] az okszerű bizonyítékok rendeltetését a lelkeket elárasztó meghatottság emelkedett hangulata, a meglepő eskü bizonyságtevő ünnepélyessége veszi át (1920 Kallós Ede ford. CD10) | A protestálásnak ez a bizonyságtevő és tiltakozó jellege (1954 Nagy Barna CD1211) | [Kassák Lajos] világszemléletét áthevíti a bizakodás – az elemi hit az élet regenerációs képességében, a jövő hite, az új világra mondott „igen”. Innen érthető a bizonyságtévő, úgyszólván igehirdető kollektivista pátosz, a versbeszéd kinyilatkoztatásszerű komolysága (1972 Fülöp László 2018001, 257).

II. fn (Vall)

’Isten hatalmáról, cselekedeteiről, kül. Jézus Krisztusról mint az ő fiáról, ill. Jézus Krisztus cselekedeteiről, életének eseményeiről tanúskodó (hitvalló) személy’ ❖ Mártir […] Krisztus’ bajnoka. Bizonyság-tév (1790 Virágszótár C3337, 185) | szeme előtt a csodásak közt is csodálatra indító férfiú [ti. Paulus] lebegett, a nagy bizonyságtévő és térítő, a szent zsidó, ki a zsidóktól ötször szenvedett negyven-negyven csapást egy-egy híján (1927 Sinkó Ervin CD10) | [Jézus] feltámadásának első tanúi és bizonyságtevői [asszonyok] (1993 BibliaiLex. CD1207).

J: tanúságtevő.

Vö. CzF.; SzT.