biztosító mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → biztosít.

II. mn 1A

1. (tulajdonnév részeként is) ’(üzleti vállalkozásként) biztosítással foglalkozó 〈vállalat, intézmény〉’ ❖ a polgári társadalomnak maga magát kellene egy kölcsönös biztosító nagy társaságnak tekinteni; a kártérítést az országos adóval államilag kezelni (1867 Kossuth Lajos CD32) | Magyar-francia biztosító részvénytársaság, 1880. alakult Budapesten (1896 PallasLex. CD02) | a biztosító magánvállalatok állami felügyeletéről [szóló rendelet] (1927 RévaiNagyLex. C5716, 150) | A vállalkozókra gondolt a Glória Biztosító Rt., amikor kidolgozta a hiánypótló hitelfedezeti élet- és rokkantságbiztosítást (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’olyan 〈személy〉, akinek kár, betegség, sérülés, halál esetére biztosítása van’ ❖ [a] biztositó feleknek, kik több rendbeli biztositásokat tesznek (1841 Pesti Hírlap CD61) | a biztositó közönségnek még egy másik, tán épen legnagyobb részéről kivánok említést tenni. Ezek […] minden tekintetben megérdemlik a „becsületes” nevet (1858 Osztróvszky József 8342001, 6).

1b. (rég) ’biztosítással mint jogi viszonnyal kapcs., azzal összefüggő’ ❖ Az első esetben a biztositó öszlet áll a biztositott értékhez mint 21 centime 100 [frankhoz] (1837 Szemere Bertalan C3942, 222) | a’ biztositó dijak leebbszállitásában (1842 Pesti Hírlap CD61) | Az erdélyi kölcsönös jég- s tűzkármentető társulat közelebb elenyészett egész évfolyama alatt 3,006,214 ft. 39 kr. pp. biztositó értéktőkét mutathatta fel (1856 Vasárnapi Újság CD56).

2. ’vmely műszaki berendezés, gép, eszköz zavartalan, ill. biztonságos, balesetmentes működését, használatát szolgáló’ ❖ [a] gáztartónak van még egy biztosító légcsapja, hogy a’ felesleges levegőt kieressze (1834 Fillértár 8623004, 285) | Régebben a bizmut ötvények könnyü olvadékonyságát arra használták fel, hogy a gőzkazánon alkalmazott biztosító cső kupot ily ötvény lappal zárták el, azt gondolván, hogy a tulságosan hevített gőz az ötvényt megömleszti és a gőz a szabadba surranhat (1893 PallasLex. CD02) | az egyik villanykörte biztosító porcelángyűrűi között néhány apró cédula volt elrejtve (1933–1938 Déry Tibor 9107007, 149).

3. (rég) ’vminek a védelmét, biztonságát szolgáló 〈dolog〉’ ❖ négy biztosító fal közt (1847 Széchenyi István CD1501) | a vidék biztosító vizei, Veszprémnek a Bakony bevehetetlen rejtelmei biztos fedezetül szolgálnak (1848 Ezernyolcszáznegyvennyolc CD45) | a szükséges biztosító rendszabályok nélkül szálltak le lovaikról hosszabb pihenő megtartása végett. Egyszerre csak a lakosság meglepte és mindenünnen körülfogta őket, sok vitézt, csatlóst, lovat megölt (1929 Bánlaky József CD16).

3a. (Kat) ’állást, csapatot, felszerelést stb. támadástól, ellenségtől védő 〈katonai egység (tagja)〉’ ❖ Utasítás a hirszerző és biztosító járőrök számára kérdés és feleletekben (1893 Magyar írók élete CD27) | A földerítő és biztosító szolgálatra egyszerre nagy súlyt kezdtek helyezni s a völgyben előnyomuló oszlopokat ezentúl az oldaltfekvő magaslatokon előnyomuló biztosító mellékoszlopokkal kísértették (1942 Bánlaky József CD16) | a Magyar Néphadsereg csupán a szovjet erők nyugati-délnyugati irányú feltételezett támadásainak biztosító segédcsapata lett volna (1995 Új Könyvek CD29).

4. (rég) ’vminek a megvalósulásáért v. meglétéért garanciát, biztosítékot vállaló 〈személy〉, ill. ilyen garanciát kijelentő, azt kifejező 〈(írásbeli) nyilatkozat〉’ ❖ a’ sűrü népzajból kimagasló bajnokot, azt, kinek mindig van egy biztosító szava, ha körülötte elcsügged a’ sokaság (1841 Pesti Hírlap CD61) | királyi eskü s biztositó diplomák (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Lajosnak Budán 1355. június 24-dikén a lengyel rendeknek adott biztosító oklevele (1861 Szalay László 8419005, 219) | A békeszerződést Ottokár […] Prágában erősítette meg, s annak hatályosb megtartását illetőleg, mint biztosító felek: a nyugati és a keleti császárok, a franczia, sicziliai, lengyel, ángol királyok [is belefoglaltattak] (1869 Nyáry Albert¹ CD57) | Teleki nagy nehezen ráállt, hogy a követ biztosító szavára, miszerint nem fogják bántani a kivallottakat, megmondja neki, hogy biz ezek a titkos bujtogatók: – Cserjési és Kenderesi uraimék (1886 Jókai Mór CD18).

III. fn 1A

1. (tulajdonnév részeként is) ’(részvény)társasági, pénztári, szövetkezeti stb. formában (üzleti vállalkozásként) működő, biztosítással foglalkozó vállalat, intézmény (alkalmazottja)’ ❖ A biztositók, kik az igéretet teszik, bizonyos dijért, vagy bármelly kötelezettségért, elvállalnak valamelly veszedelmet, melly a biztositottat hatalmán kívül eső, s elhárithatatlan körülmények miatt érhetik (1847 Hetilap CD61) | Egyes biztositók megengedik, hogy a díj, feltéve, hogy a biztosított még életben van, három hónapon belül kötbér mellett fizettessék (1893 PallasLex. CD02) | az ilyen balesetért harmincezer frankot fizet Párizsban a biztosító (1936 Márai Sándor 9421007, 82) | Csak a ’80-as évek végétől büntették meg a korábbi Állami Biztosító monopolhelyzetét (2000 Országgyűlési Napló CD62).

1a. (rég) ’olyan személy, akinek kár, betegség, sérülés, halál esetére biztosítása van; biztosított’ ❖ van az élet-biztositásnak olly neme is, mellynélfogva nem csupán a biztositó maradékinak, hanem bizonyos évek után magának a biztositónak, a befizetett századékok [= százalékok] után, bizonyos nyugdijt fizet (1847 Hetilap CD61) | Sok eset van, hogy biztositott nők, gyermekek a biztositó halálával szép összegeket kapnak (1888 Kovácsi Antal 8670001, 50) | – Azon esetben, ha a biztosító elébb meghal? […] – De ha a biztosító még kiskorú, s az összeget le nem teheti (1895 Jókai Mór CD18).

2. (birtokszóként) (rég) ’vminek a védelmét, biztonságát szolgáló dolog’ ❖ a sziget legfőbb biztositója Komárom városának, s a Kossuthvonalnak (1849 Kossuth Lajos CD32) | [a középkorban] az egyház volt az állam biztosítója, most [ti. a 17. században] viszont a világi kar tartotta fenn és segítette diadalra az egyházat (1904 Nagy képes világtörténet CD03).

3. (Műsz) ’〈szerkezeten, kül. lőfegyveren:〉 az a biztonsági alkatrész, amely megakadályozza, hogy a szerkezet véletlenül működésbe lépjen’ ❖ Volt egy nagyszerű angol tizennyolc lövetesem őzre. Én magam alkalmaztam rá egy modern szerkezetű biztosítót (1922 Rab Gusztáv CD10) | [a szerző] elmagyarázza a vonatkozó fegyverzettechnikai szakkifejezéseket, ismerteti a főbb szerkezeti elemeket (pl. biztosító és reteszelő) (1999 Új Könyvek CD29).

4. (Vill) ’a megengedettnél nagyobb feszültség, ill. rövidzárlat esetén olvadószála kiolvadásával v. elektromágneses kapcsolóval az áramkört önműködően megszakító kapcsolókészülék; biztosíték’ ❖ [tanácsos] ugy az odavezető, mint a visszatérő ágba egy-egy biztosítót alkalmazni. Ezzel ugyanis […] a szikraképződés lehetőleg meg van akadályozva, mert mindkét biztosíték egyidejüleg ég ki (1896 PallasLex. CD02) | a biztosító […] nem engedi meg az előírtnál nagyobb áramerősség áthaladását, hanem annak hatására olvadó szála, betétje kiolvad és ezzel megszakítja az áram útját (1958 Népszabadság nov. 1. C1499, 9) | a villanyóra helyes megnevezése: fogyasztásmérő. A biztosítéké: biztosító vagy olvadóbiztosító (1996 Magyar Hírlap CD09).

5. (birtokszóként) (ritk) ’az a feltétel, körülmény, biztosíték, amely vminek a megvalósulását, fennmaradását, működését biztosítja’ ❖ mind az egyes mind a’ közönséges jóllételnek bíztosítója (1834 Velencei szappanpor C4157, 194) | Az álmodás a dinamikus lélektan magyarázata szerint őrzője, biztosítója az alvásnak (1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes 9435002, 109) | [a tradicionalizmus] a társadalmak és kultúrák folyamatosságának egyik biztosítója (1982 NéprajziLex. CD47).

Ö: beteg~, olvadó~, társadalom~.

ÖU: csavar~.

ÖE: ~levél, ~szellentyű, ~szolgálat, ~társulat, ~ügynök, ~vállalat, ~zár.

Vö. CzF. biztosító^[¹^], biztosító^[²^]; ÉrtSz.; TESz. biztos; ÉKsz.