bóbita fn 6A
1. (Áll is) ’〈madár, ritk. emlős feje tetején〉 meghosszabbodott tollak, ill. szőrszálak alkotta képződmény’ ❖ [a gémnek] nagy fekete búb vagy bóbita van a’ fején (1806 Márton József¹ ford.–Bertuch C4946, 48) | rózsaszínű kakadu, piros bóbitával (1872 Jókai Mór CD18) | A dikdik antilopok orra megnyúlt, ormányszerű, hegye teljesen szőrös, kivéve az orrsövény alsó részét. Fejük tetején bóbitát viselnek (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A [császármadár]kakas torka fekete, fehér szegéllyel, szemei felett piros foltot visel, és felmereszthető bóbitája van (1993 A magyarság kézikönyve CD06).
1a. (ritk) ’kül. kislány feje tetején összekötött hajcsomó’ ❖ [a kislány] csitri haja bóbitába kötve (1926 Molnár Ferenc² 9453033, 47) | [a kislánynak] szőke haja volt, aranyszínű, fehér szalaggal bóbitába kötött (1928 Elek Artúr CD10).
2. (Növ) ’fészekvirágzatú növények termésének csúcsán levő ernyő formájú (repítő) képződmény(ek együttese)’ ❖ Bóbita vagy Koszorú […] a’ fészkes virágokbann a’ mag’ tetejére nőtt üstök (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 22) | [Az ún. közönséges oroszlánfog növénynél] a bóbita külső szálai egyszerűek, érdesek (1902 Wagner János CD35) | Malajdoki Kálmán leszakajtott egy pitypangot s ugy ráfujt, hogy minden bóbitája elrepült (1906 Móra Ferenc C3207, 100) | a nádszálak […] bóbitájukkal, metsző leveleikkel együtt, nagy kavarodásban hajladoznak erre-arra (1950 Bernáth Aurél 9052004, 30).
3. (/irod) ’szalagokból, tollakból stb. készített bokrétaszerű (női) fejdísz, ill. ilyen dísz (ünnepi) női viselethez v. (díszes) egyenruhához tartozó fejfedőn’ ❖ hozzátok-el ti is […] sok külömb külömb vallogatott szinü pántlikákból készült bobitátokat (1785 Magyar Hírmondó C0273, 500) | mindég meszszebb láttatik Csákó, bokréta, bóbita. Tul van az erdn a’ sereg (1830 Szőke József 8454028, 89) | a rácz leányka aranyos bóbitájával, mint egy kis páva (1887 Baksay Sándor C0736, 225) | szeretem […] a nagy temetéseket zenével, lovakat bóbitával (1923 Szomory Dezső 9683010, 56) | [az asszonyoknak] hajlong derekuk, ring bóbitájuk (1958 Weöres Sándor ford.–Csü Jüan 9788283, 64).
3a. ’rendsz. szobalányoknak a hajat elöl leszorító fodros hajpántja, fityulája’ ❖ [a szobaasszonyok] fehér bóbitáikkal, igen halkan jártak a vastag szőnyegeken (1912 Krúdy Gyula C2837, 173) | [Etus] tegyen bóbitát a fejére […] ő lesz a szobalány (1940 József Jolán C2453, 169).
Ö: toll~.
Sz: bóbitájú, bóbitás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.