bocs¹ fn 3A
1. ’fiatal medve’ ❖ Bots: medve kölyök, medve bots (1792 Kisded szótár C0816, 25) | Bocs, a medve-kölyök elnevezése három éves koráig (1893 PallasLex. CD02) | lent a völgyben három sötét alakot pillantottam meg gyors futással az általunk elállott hegyhátnak tartani. Fiatal, gyönge, még csak komondor nagyságú bocsok voltak (1900 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [A mesekönyvben] bemutatkozik az egész brummogó família, a bocs családja (1994 Új Könyvek CD29).
1a. (rendsz. birtokszóként) ’〈az anyaállathoz való viszonyában:〉 medve kicsinye, kölyke’ ❖ Amint [az anyamedve] a hegyszakadékhoz ért, az egyik bocs, melyet ügyetlen kezében tartott, megriadt a meredélytől s kiugrott az anyja öléből (1872 Jókai Mór CD18) | A legvadabb erdei medve is szereti a bocscsát (1889 Iványi Ödön C2186, 39) | jegesmedve vadállat-nyugalommal járja a puszta tájat; […] egy nőstényt lel, bocsai születnek (1976 Csorba Győző ford.–Sverdrup 9091076, 360).
1b. (nyj) ’más állat, kül. bivaly kicsinye’ ❖ Bocs, p. o. bivalbocs vagy borju (1838 Magyar tájszótár C6656, 43) | Vannak ezeken kivül egészen saját szavai a gyermeki nyelvnek, példaul […] csidu, csikó; becze, boczi, bocs, borju; pizse, csirke (1851 Erdélyi János² C2993, 456) | bivalyborjú: […] bocs, bócs (1944 Magyar Nyelv C5898, 382).
1c. ’〈emberre vonatkoztatva:〉 kölyök, gyerek’ ❖ [az anya] nem volt otthon, csak a „kis bocsot” bízta ránk, hogy szem elől ne tévesszük, míg megjő (1883 Mikszáth Kálmán 8312233, 164) | Mint egészen tapasztalatlan kis bocs került a grófhoz, s máris nemsokára – áruljuk el a titkot – anya lesz (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | az én előkelőségemhez az tartozott hozzá, hogy engem karon vigyenek s ne háton. A parasztok háton vitték a bocsaikat (1939 Móricz Zsigmond C5087, 135).
2. (kissé rég, Ipar) ’nyers vas- v. acéltömb’ ❖ luppe: vaskenyér, bucok, bocs (1858 Német–magyar műszótár C3329, 187) | A bocs-hengermű (Zangewalzwerk) a kavaró kemencékben gyártott bocsok salakjának kisajtolására, de főképen a kalapács alatt nagyjában kikovácsolt bocs hengerlésére való (1895 PallasLex. CD02).
Ö: medve~.
Vö. CzF. bocs²; ÉrtSz.; TESz. boci, ~; ÉKsz.; ÚMTsz.; ÉKsz.² bocs¹.