bódító mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → bódít.

II. mn 17A2

1. (enyhe) kábulatot, (kellemes) szédülést okozó, es. mérgező 〈növényi rész〉, ill. ilyen hatású 〈szer〉’ ❖ Kolompír Tsutsór. […] Szára, levelei, virági nehéz szagúk, bódítók, bogyói émelygősök, mérgesek (1813 Diószegi Sámuel C5316, 174) | bódító gyökért evénk (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | egyszer nyíló virág, bódító-kelyhű (1954 Juhász Ferenc 9285020, 57) | 205 személy halt meg a drogfogyasztással, ragasztóbeszívással, különféle bódító gyógyszerek túlzott mértékű fogyasztásával összefüggő betegségekben (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ) ’ilyen 〈növény〉’ ❖ bódító Baraboly (Ch. [= Chaerophyllum] ternulum) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 206) | bódító napfényvirág H. [= Helenum] amarum (1998 Növényneveink C6120, 184).

2. ’mámorba, ámulatba ejtő, ill. vkire zsongítóan ható 〈látvány, zene, érzés stb.〉’ ❖ A’ föld alatt lévö tekervényes utak, és barlangok Szirákusában még bódittóbbak, hogy sem Romában (1783 Molnár János C0292, 434) | a’ félelem bóditóbb volt (1836 Gaal József C1790, 23) | Hallom a bódító hangzavart (1882 Mikszáth Kálmán 8312138, 133) | Jó néhány bódítóan csillogó-villogó, de belül bizony kongó film után különösen szembetűnnek a Zápor [című film] érdemei (1961 Népszabadság jan. 26. C4813, 8).

III. fn 1A (kissé rég)

’kábulatot, bódult (tudat)állapotot előidéző, idegnyugtató v. fájdalomcsillapító (gyógy)szer, készítmény’ ❖ a bóditók által ugyanis nem jönnek gyuladásba a gyomor részei (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Bóditót Adék nekik, hogy álom és halál Versengjenek fölöttük (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3725, 29) | [a költő versével] bódítókkal élő szerencsétlen barátját igyekezett igazolni (1933 Kosztolányi Dezső 9359224, 199) | az eszpresszóasztalkán egymás után írja nekem a vényeket, a nyugtatókat, az altatókat, a bódítókat (1990 Kertész Imre² CD41).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.

bódító melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévbódít
II. melléknév 17A2
1.
(enyhe) kábulatot, (kellemes) szédülést okozó, es. mérgező 〈növényi rész〉, ill. ilyen hatású 〈szer〉
Kolompír Tsutsór. […] Szára, levelei, virági nehéz szagúk, bódítók, bogyói émelygősök, mérgesek
(1813 Diószegi Sámuel)
bódító gyökért evénk
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
egyszer nyíló virág, bódító-kelyhű
(1954 Juhász Ferenc)
205 személy halt meg a drogfogyasztással, ragasztóbeszívással, különféle bódító gyógyszerek túlzott mértékű fogyasztásával összefüggő betegségekben
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ)
ilyen 〈növény〉
bódító Baraboly (Ch. [= Chaerophyllum] ternulum)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
bódító napfényvirág H. [= Helenum] amarum
(1998 Növényneveink)
2.
mámorba, ámulatba ejtő, ill. vkire zsongítóan ható 〈látvány, zene, érzés stb.〉
A’ föld alatt lévö tekervényes utak, és barlangok Szirákusában még bódittóbbak, hogy sem Romában
(1783 Molnár János)
a’ félelem bóditóbb volt
(1836 Gaal József)
Hallom a bódító hangzavart
(1882 Mikszáth Kálmán)
Jó néhány bódítóan csillogó-villogó, de belül bizony kongó film után különösen szembetűnnek a Zápor [című film] érdemei
(1961 Népszabadság jan. 26.)
III. főnév 1A (kissé rég)
kábulatot, bódult (tudat)állapotot előidéző, idegnyugtató v. fájdalomcsillapító (gyógy)szer, készítmény
a bóditók által ugyanis nem jönnek gyuladásba a gyomor részei
(1858 Vasárnapi Újság)
Bóditót Adék nekik, hogy álom és halál Versengjenek fölöttük
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
[a költő versével] bódítókkal élő szerencsétlen barátját igyekezett igazolni
(1933 Kosztolányi Dezső)
az eszpresszóasztalkán egymás után írja nekem a vényeket, a nyugtatókat, az altatókat, a bódítókat
(1990 Kertész Imre²)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.

Beállítások