bódul tn ige 1a1
1. ’〈vmely anyag, illat, ill. lelki-szellemi megterhelés stb. hatására〉 enyhe kábulatba, zsongító tompultságba esik vki, ritk. vmi’ ❖ Ott Páris Helenát ragadgya férjétől, Ott szökik Medea Kolchis szigettyétől; Ott egy vak gyermeknek bódulnak mérgétől (1777 Ányos Pál CD01) | A leány maga is bódulni érzé fejét e helyen, ahol nem beszélnek egyébről, mint pénzről, aranyról, nyereségről! (1860 Jókai Mór CD18) | Az ország vérszagtól bódult aréna (1968 Kovács Vilmos 1083023, 54) | Az „illattól” bódulva petézőhelyet keresgélő legyek (1998 Természet Világa CD50).
1a. (kissé rég, átv is) ’öntudatlan állapotban, elkábulva jut, kerül, esik vhova’ ❖ a’ legkevertebb rosz hireknek egyike sem bódult tévutakra (1834 Széchenyi István 8429025, 72) | Bús boszorkánylepke lódul Hűs bozótbúl, Tűzre röppen, tűzbe bódul (1916 Jászay Horváth Elemér CD10) | Bódultak ide [ti. Magyarország területére] folyton a népek, s ezért az ittlévőnek őrködnie kellett szüntelenül (1942 Tamási Áron 9701026, 262).
2. ’〈érzelem, zene stb. hatására〉 mámorossá válik, megrészegül, ill. elkábul, elandalodik vki’ ❖ honnan ime’ ſzerelem? […] miért bódúlſz? lám a’ te Likóriſod (úgy mond) Mást követ (1787 Rájnis József ford.–Vergilius 7201001, 220) | örömtűl bódulok (1841 Teleki László² 8473001, 25) | bódultak mind a muzsikámon (1923 Szomory Dezső 9683010, 76) | Ilyen kazalnak [ti. a tárolóban levő almáknak] együtt már nem színe van, hanem sajátságosan valami varázslatos valósága, szinte mámorba bódul tőle az ember (1947 Szabó Pál² 2005109, 47).
2a. ’elkábulva, elámítva vkinek, ritk. vminek hatása alá, a bűvöletébe kerül’ ❖ tévelygéſi kzt, máſokba bódúlván, Fel-kel gyakran, ura’ ſzékére tódúlván (1772 Bessenyei György¹ 7044019, 13) | kezeit csipejére téve, illegetve sétál, s hátra néz, hogy lássa, mennyire bódulnak utána! (1857 Vajda János 8503089, 122) | Amíg papjai vannak egy vallásnak, addig lehet bódulni érte vagy gyűlölni, de a történelmi ítéletet még nem lehet kimondani felette (1911 Szabó Dezső CD10) | A filmet kifejezetten ajánlhatjuk a virtuális valóságba bódult gyermekes felnőtteknek is (2000 Figyelő CD2601).
Ö: bele, el~, meg~.
Vö. CzF. bódúl, bódult; ÉrtSz.; TESz. bódít; ÉKsz.