bodzafa fn és mn 6A
I. fn
1. (Növ is) ’elsősorban a mérsékelt égöv alatt honos, szárnyasan összetett levelű, bogernyővirágzatú, bogyótermésű cserje v. fa, kül. az ún. fekete bodza fajba (Sambucus nigra) tartozó, tojásdad levelű, sárgásfehér virágzatú növény (fává nőve)’ ❖ a’ bodza fa virágán kivül, mellyet herba thée gyanánt iſzik, nem ſzükſég eröſebb izzaſztó orvoſſágot adni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 39) | Volt a Gyurkovicsék kertjében egy ősrégi bodzafa, ennek az alacsony koronájában egy titkos kis zugot talált magának Liza (1893 Herczeg Ferenc 9241020, 93) | Pilisszántón, egy udvarban – ki tudja? ki tartja számon? Számontartom én, – van egy hatalmas bodzafa, diónak beillene (1934 Erdélyi József CD10) | A századfordulón több vidéken főztek rövidesen fogyasztásra kerülő lekvárt cukor nélkül bodzából, mind a bodzafa, mind a földibodza bogyóterméséből (1997 Magyar néprajz CD47).
2. ’az ilyen fás szárú növények vmelyikének, kül. az ún. fekete bodzának a puha belű fája, kül. mint kisebb tárgyak készítéséhez haszn. alapanyag’ ❖ bodza fából kéſzittetett fetskendez (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 81) | Gyuri díszes rovásokat vájt a nyélnek formált bodzafába (1911 Malonyay Dezső CD07) | Furulyakészitéshez leginkább bodza- vagy juharfát használnak (1979 NéprajziLex. CD47).
II. mn
’ebből az anyagból való 〈tárgy〉’ ❖ [a kólikás lónak] egy egéſz portió orvosſágot kell bé adni, ha ahoz való Inſtrumentum nem vólna, tsak Bodzafa Tsövön is bé lehet néki torkába taſzitani (1791 Fekésházy György 7105001, 9) | Ha egy közönséges bodzafa puskának alsó végét erősen becsinálod, s ekkor az ebbe járó kerek léccel egy kis kócgolyót próbálsz lenyomni: azt tapasztalod, hogy e kócgolyót jó mélyen le lehet a csőbe nyomni (1843 Tarczy Lajos 8464002, 22) | A vérdíjban kapott aranyat Hamlet megolvasztá s beletölté két üres bodzafa pálczába (1858 Jókai Mór C2249, 82) | A vetélő közepén, vékony pálcára fűzve, kis nád- vagy bodzafa csévén […] van a fonal (1982 NéprajziLex. CD47).
J: bodza.
ÖE: ~gomba, ~vessző, ~virág.
Sz: bodzafás.
Vö. CzF. ~, borza¹ · borzafa; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. bodza, bodzfa; ÉKsz.; SzT. borzafa; ÚMTsz. ~, bodzafacséve, bodzafacső, bodzafapuska