bogáncs fn 3A bogács (/nyj)
1. ’gömb alakú virágzatú, szúrós szárú v. levelű, ill. termésű (gyom)növény; bogáncskóró’ ❖ bogáts [=] bogáts-kóró, héja-kút (1784 Kisded szótár C0815, 14) | csak a bogács (carduus) tenyészik a magas északon és az egyenlitő alatt, de az ázsiai és amerikai hideg sarkoknál ez sem találtatik (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Bogács, bogáncs v. bogácskóró (növ.), a közéletben minden tövises növény, melynek gömbalaku szurós fészekvirágzata van. Ilyen főképen a Carduus, Cirsium […], az Onopordon, ágas Carlinák, meg a Mária-bogács, sőt Beythe szerint a hélyakut is (1893 PallasLex. CD02) | Ül a bogáncson a sárga csicsörke (1961 Jékely Zoltán 9278046, 35) | A tövis és a bogáncs úgy jelenik meg a természetben és a bibliai hasonlatokban, mint az élet ellensége, a pusztulás jelképe (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (rég, Növ) ’〈ilyen növények fajainak elnevezésében nemzetségnévi elemként〉’ ❖ Bóldog-aszszony tövisse: vagy tenyere, Szüz Mária teje, vagy tenyere, Fejér hátú tövis, Kerti bogánts, Töviſſes fejér kerti bogáts-koró. Deák: Carduus Mariæ (1775 Csapó József 7062001, 38) | Rövidfészkű bogács. Cirsium brachycephalum (1902 Wagner János CD35) | átoktüske Cenchrus pauciflorus (batatüske, baracsi bogáncs, nyúlbogáncs, süncincor) (1965 Magyar növénynevek szótára C5201, 24).
1b. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈ilyen növények közül a fészekvirágzatú, sima v. rücskös bóbitaszőrű, rendsz. sötétvörös v. fehér virágú növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Bogáts. (Carduus) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 456) | Horgas bogács. Carduus hamulosus (1902 Wagner János CD35) | Carduus L. (bogács, bogáncs, növ.), a Compositae (Fészkesek) család csöves virágú génusza, melynek 100 faja Európában, különösen a mediterrán vidéken, továbbá Ázsiában és Észak-Afrikában van elterjedve (1912 RévaiNagyLex. C5700, 280) | Carduus crispus L. – Fodros bogáncs (1998 Király Gergely CD52).
1c. (egysz-ban) ’ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve’ ❖ becsetlen puszta bogács fedi Hadház homokján szent tetemid helyét (1801 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Néha a bogáncs közt is találni virágot (1892 Mikszáth Kálmán CD04) | [a bozontos szőrzet hátrányt jelentett,] ha a kutyának keresztül-kasul kellett rohannia csalánon és bogáncson, tüskén és sövényen (1995 Szinák János–Veress István CD59).
2. ’ilyen növények horgas tüskékkel borított, szúrós, tapadós termése’ ❖ a’ Juhok a Bogáts-Kórók között legelnek, és a’ Bógátsok, azoknak Gyapjába, nagy Srséggel belé-ragattak (1796 Takács Ádám ford.–Scriver C4081, 23) | – Miért nem hagyod ott, hisz nem vagytok megesküdve… – Nem lehet, rám ragadt, mint a bogáncs (1885 Gerő Károly C1879, 9) | [Sári néni] szoknyájába zöld bogáncs akadt (1949 Aczél Tamás 9002004, 52) | A szó olyan, mint a bogáncs, odaragad az emberre, ha megdobják vele (1985 Szász Imre 9639001, 64).
3. (irod) ’ilyen növény elszáradt, tövéről leszakadt(, széltől görgetett) szára’ ❖ Szélvész bogáncsot kerget sírjokon (1821 Döbrentei Gábor C2570, 640) | Pusztább az élet, mint egy puszta domb, Melyen bogácsot kerget a vihar (1830 Vörösmarty Mihály CD01) | Nem hiszek az Elrendelésben, mert szabad vagyok: oly szabad, mint a bolond bogáncs a szélben vagy vad bozót között a vad (1934 Babits Mihály CD10).
Ö: szamár~.
ÖU: mária~, tarka~.
ÖE: ~bokor, ~fej, ~fő, ~koszorú, ~pinty, ~virág.
Vö. CzF. bogács¹, bogáncs vagy bógáncs; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.