bogrács fn 3A bagrács (nyj) , bográncs (rég)
1. ’rendsz. vasból készült, domború fenekű, félkör alakú fogantyúval ellátott, s ennél fogva nyílt tűz fölé akasztható (főző)edény, üst’ ❖ bográts [=] vas-üst, vas-fazék (1784 Kisded szótár C0815, 16) | Almában [!] is a’ bokrácshoz űl (1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások C1477, 308) | [a gazdasszony] a bográncsot (vasüst) felakasztotta két ágos fa közi a tűz felibe, szalonnát aprított, a bográncsba hányta, megolvasztotta (1823 Fogarasi Sámuel 7109011, 265) | a bográcsban főtt halászlének nincsen párja az egész világon (1947 Szabad Föld júl. 27. C1537, 2) | [A varázsfüveket] odatëtték ëgy nagy bagrácsba, főzték, mëgtörték (1956 Kakasdi népmesék C6193, 25) | otthon, a szabad kéményből lógó láncra akasztva bográcsban is készültek az ételek (2000 Füvessy Anikó–Vadász István CD36).
1a. (jelzőként) ’annyi 〈étel, kül. hús〉, amennyi egy ilyen edénybe, üstbe belefér’ ❖ Tett a’ tz mellé még egy bográts káposztát (1788 Gvadányi József C1936, 28) | egy bogrács gulyáshús! (1836 Gaal József 8149003, 8) | Akasztott egy bogrács hust a szolgafára (1860 Tatár Péter 8303005, 62) | Hatszáz bogrács halászlé Baján (1997 Magyar Hírlap CD09).
1b. ’ennek tartalma’ ❖ a’ jóra roszra szövetséges két barát a’ felségesen párolgó bográcsnak késeikkel és fa kanalaikkal teljes becsületet tőnek (1834 Vörösmarty Mihály 8524421, 47) | Éleszté a tüzet […], mig fel nem főtt a bogrács (1858 Mátyás Flórián ford.–Bresnier 8301002, 22) | Még megérem, hogy az egész bográcsot megeszi! (1929 Krúdy Gyula CD54) | A veres juhász odaadta a villát, amivel a bográcsot keverte. – No egyék kend (1932 Móricz Zsigmond 9462021, 13).
2. (Konyha) ’ilyen alakú(, nikkelből v. nikkelezett) fémből készült kisebb (vendéglői) tálalóedény’ ❖ [a nagy bográcsban elkészített pörköltet] már kitálalják tálakba vagy apróbb bográcsokba (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [a halászlét] csöves csípős paprikával és hófehér parasztkenyérrel tálalom. Ha van bográcsom, akkor abba (1997 Magyar Hírlap CD09).
ÖE: ~étel, ~hús.
Sz: bográcsos.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.