bohó mn és fn (vál)

I. mn 11A

1. (rég) ’balga, együgyű, naivan gyermeteg 〈személy, csoport〉’ ❖ Angélyika. […]. Pontyi bátſi, mind érti azt mit teſzen? Pontyi.: Hogyne érteném? meg-eſne neki belé; hiſzen mind úgy hijják azt, ha bohó nem vagy (1777 Bessenyei György¹ 7044002, 91) | Boldog, ki bölcsen él rejtekben! Bohó, ki sorsán felül vágy! (1815 Kis János¹ 8240011, 15) | Bohóbb népet, mint amit Prometheusz gyúra, alig képzelhetni; és mégis, embernek lenni kimondhatatlan öröm (1828 Kazinczy Ferenc 7163031, 550) | Milyen bohó vagyok, istenem (1885 Mikszáth Kálmán CD04).

1a. (rég) ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, gondolkodásmód stb.〉’ ❖ [a Dorottya című műnek] is fő czélja az Emberi Szív’ jó vagy roſſz, nemes vagy erőtlen, okos vagy bohó voltának előadása (1803 Csokonai Vitéz Mihály 7069015, [XX]) | Elragadna Sandnak […] bohó philosophiája, megtanulnál belőle néhány haszontalan phrasist a férfiak, a házasság és társadalom ellen (1867 Gyulai Pál 8173002, 84) | Erdélyben ilyen bahó szokás van (1877 Jókai Mór CD18).

2. ’szeretetreméltóan vidám, pajkosan felelőtlen, (játékosan) szertelen 〈(fiatal) személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ volt, ki a zaj közepette kedvet mutatott egy sort alunni, nehéz kivihetelü szándék, ennyi bohó czimbora közt (1853 Jósika Miklós 8212014, 100) | Lássa, tisztelendő úr, azt az egész világ tudja, hogy én bohó, tréfás ember vagyok (1857 Jókai Mór CD18) | lejt lenge táncot a nimfák Játszi, bohó serege (1917 Cholnoky László CD10) | volt egy szőke hadnagyocska, ifjú volt és bohó (1978 Lengyel Péter 9397002, 225).

2a. ’ilyen személyre jellemző, rá valló 〈viselkedés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Reménylem, nem fogom elfelejteni [Teleki József] holmi bohó cselekedeteit feljegyezni (1812 Kazinczy Ferenc 7163010, 213) | Felébredtél valahára? – szólt bohó tréfás arccal Mausmann (1869 Jókai Mór CD18) | játszott neki, nótázott és fütyült Bohón, tréfásan, hogy nevesen ő (1897 Gaál Mózes¹ 8151001, 6) | A méltóságos asszony sokat áldozott a templomra […]. Bízvást megbocsáthatjuk bohó szeszélyeit! (1987 Márton László 1107003, 134).

2b. ’ilyen személyre emlékeztető, játékos 〈állat〉’ ❖ Parro bíborszínű, bohó és fiatal papagáj volt (1912 Szini Gyula CD10) | Mentünk tovább, el is feledtük a bohó kis mókusokat (1932 Erdélyi József CD10).

3. (kissé rég) ’mulatságos, szórakoztatóan vidám 〈esemény, helyzet〉, ill. mókás, mosolyra késztető, derültséget keltő 〈tárgy, jelenség〉’ ❖ A bohó temetési paródia összevissza keveredve a táncoló párokkal, a muzsikáló úr hegedűvel kezében […] pokoli charivarit [= zenebonát] szolgáltattak szemnek és fülnek (1853 Jókai Mór CD18) | a vaksors forgása, nem Más mint: bohó czigánykerék, Alig állít talpra, már is Fejre buktat (1857 Szemere Miklós 8438016, 46) | Az öregurat még meg is nevettette a kis bohó portéka [ti. a játékbaba] (1877 Jókai Mór CD18) | bohó farsang (1886 Benedek Elek C0912, 165) | A komikum nem annyira a semmivel sem törődő víg legények jelleméből, mint inkább a bohó helyzetekből áll elő [Herczeg Ferenc Gyurkovics-trilógiájának harmadik kötetében] (1940 Pintér Jenő CD44).

3a. (kissé rég) ’vidám témájú, játékos, könnyed (hangvételű) 〈történet, műalkotás〉’ ❖ Moliérnek két bohó darabját fordítottam (1802 Kazinczy Ferenc C2555, 514) | bohó francia operettek […] váltották ki a tetszést a padsorokból (1913 Krúdy Gyula C2834, 39) | El tudok képzelni naturalista írót, aki ezt a bohó históriát úgy írja meg, hogy sorsokat, embereket éreztet (1922 Kosztolányi Dezső CD10) | furcsa bohó Vers (1938 e. Dsida Jenő 9114054, 27).

4. ’a valóságot figyelmen kívül hagyó, attól távol álló, megvalósíthatatlan, hiú 〈ábránd, terv stb.〉’ ❖ A tengerész azt hitte, hogy már most kiábrándult, egészen más emberré lett; átlátta, hogy az bohó álom volt csak, amit a Mocha-szigeti magányban kigondolt (1858 Jókai Mór CD18) | Hiába vágyunk messze, elvonulni, Jobb észretérni hát s kijózanulni. Jer, próza; fesd ama képnek viszáját, Míg e bohó ábránd el nem ragad (1873 Arany László CD01) | Határtalan, merész, bohó remények! (1875 Vajda János 8503062, 166) | bohó tervekkel bátorította magát (1920 Kosáryné Réz Lola CD10) | bohó ötlet (1974 Balogh Edgár 2049023, 37).

II. fn 1A

1. (rég) ’együgyű, balga személy’ ❖ Jéhh bedits tzipell! Igy kiáltanak némely bohók! (1786 Szacsvay Sándor ford. 7301007, 127) | Ezek a bohók azt képzelik, hogy itt Pozsonyban csak úgy lövöldözik le az embereket, mint a madarat (1854 Jókai Mór C2244, 430).

2. ’pajkos, játékos gyermetegségével mosolyt keltő személy, ritk. állat’ ❖ Ez a kis Clementine csakugyan szerelmes belém. A kis bohó (1859 Matkovics Pál 8299001, 64) | [az anyát] oly vidámság szállja meg, hogy csaknem kedve volna versenyt dalolni kis kanári madarával s biztatja a kis bohót: – Énekelj csak, énekelj! (1877 Vértesi Arnold 8520002, 91) | én tizenhétéves voltam, ő harminc; én egy kis szeles bohó voltam, ő egy komoly, roppant komoly ember (1926 Móricz Zsigmond 9462010, 129).

3. (rég) ’mókázásával, tréfáival másokat (hivatásszerűen) mulattató, szórakoztató személy, bohóc’ ❖ A’ ruhában tsak a’ veres, és zöld szint kerüllyük: mert az a’ játékos bohóké (1793 Molnár János C0294, 95) | [a hiúság a] maga bohójának tartja a különben nagytehetségű férfiút is (1853 Fáy András¹ C1714, 63) | Teleki Mihálylyal is számos tréfát követett el kedvelt udvari bohója (1904 A magyar anekdotakincs C4256, 215) | vándorló hivatalos és alkalmi „chalókák”, „bohók” (diákok, mesterlegények, katonák) éltek hosszabb-rövidebb ideig ebből a mai ember szemében kissé különös mesterségből [ti. tréfák nyilvános előadásából] (1982 NéprajziLex. CD47).

Sz: bohós, bohózik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bohó melléknév és főnév (vál)
I. melléknév 11A
1. (rég)
balga, együgyű, naivan gyermeteg 〈személy, csoport〉
Angélyika. […]. Pontyi bátſi, mind érti azt mit teſzen? Pontyi.: Hogyne érteném? meg-eſne neki belé; hiſzen mind úgy hijják azt, ha bohó nem vagy
(1777 Bessenyei György¹)
Boldog, ki bölcsen él rejtekben! Bohó, ki sorsán felül vágy!
(1815 Kis János¹)
Bohóbb népet, mint amit Prometheusz gyúra, alig képzelhetni; és mégis, embernek lenni kimondhatatlan öröm
(1828 Kazinczy Ferenc)
Milyen bohó vagyok, istenem
(1885 Mikszáth Kálmán)
1a. (rég)
ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, gondolkodásmód stb.〉
[a Dorottya című műnek] is fő czélja az Emberi Szív’ jó vagy roſſz, nemes vagy erőtlen, okos vagy bohó voltának előadása
(1803 Csokonai Vitéz Mihály)
Elragadna Sandnak […] bohó philosophiája, megtanulnál belőle néhány haszontalan phrasist a férfiak, a házasság és társadalom ellen
(1867 Gyulai Pál)
Erdélyben ilyen bahó szokás van
(1877 Jókai Mór)
2.
szeretetreméltóan vidám, pajkosan felelőtlen, (játékosan) szertelen (fiatal) személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
volt, ki a zaj közepette kedvet mutatott egy sort alunni, nehéz kivihetelü szándék, ennyi bohó czimbora közt
(1853 Jósika Miklós)
Lássa, tisztelendő úr, azt az egész világ tudja, hogy én bohó, tréfás ember vagyok
(1857 Jókai Mór)
lejt lenge táncot a nimfák Játszi, bohó serege
(1917 Cholnoky László)
volt egy szőke hadnagyocska, ifjú volt és bohó
(1978 Lengyel Péter)
2a.
ilyen személyre jellemző, rá valló 〈viselkedés, megnyilvánulás stb.〉
Reménylem, nem fogom elfelejteni [Teleki József] holmi bohó cselekedeteit feljegyezni
(1812 Kazinczy Ferenc)
Felébredtél valahára? – szólt bohó tréfás arccal Mausmann
(1869 Jókai Mór)
játszott neki, nótázott és fütyült Bohón, tréfásan, hogy nevesen ő
(1897 Gaál Mózes¹)
A méltóságos asszony sokat áldozott a templomra […]. Bízvást megbocsáthatjuk bohó szeszélyeit!
(1987 Márton László)
2b.
ilyen személyre emlékeztető, játékos 〈állat〉
Parro bíborszínű, bohó és fiatal papagáj volt
(1912 Szini Gyula)
Mentünk tovább, el is feledtük a bohó kis mókusokat
(1932 Erdélyi József)
3. (kissé rég)
mulatságos, szórakoztatóan vidám 〈esemény, helyzet〉, ill. mókás, mosolyra késztető, derültséget keltő 〈tárgy, jelenség〉
A bohó temetési paródia összevissza keveredve a táncoló párokkal, a muzsikáló úr hegedűvel kezében […] pokoli charivarit [= zenebonát] szolgáltattak szemnek és fülnek
(1853 Jókai Mór)
a vaksors forgása, nem Más mint: bohó czigánykerék, Alig állít talpra, már is Fejre buktat
(1857 Szemere Miklós)
Az öregurat még meg is nevettette a kis bohó portéka [ti. a játékbaba]
(1877 Jókai Mór)
bohó farsang
(1886 Benedek Elek)
A komikum nem annyira a semmivel sem törődő víg legények jelleméből, mint inkább a bohó helyzetekből áll elő [Herczeg Ferenc Gyurkovics-trilógiájának harmadik kötetében]
(1940 Pintér Jenő)
3a. (kissé rég)
vidám témájú, játékos, könnyed (hangvételű) 〈történet, műalkotás〉
Moliérnek két bohó darabját fordítottam
(1802 Kazinczy Ferenc)
bohó francia operettek […] váltották ki a tetszést a padsorokból
(1913 Krúdy Gyula)
El tudok képzelni naturalista írót, aki ezt a bohó históriát úgy írja meg, hogy sorsokat, embereket éreztet
(1922 Kosztolányi Dezső)
furcsa bohó Vers
(1938 e. Dsida Jenő)
4.
a valóságot figyelmen kívül hagyó, attól távol álló, megvalósíthatatlan, hiú 〈ábránd, terv stb.〉
A tengerész azt hitte, hogy már most kiábrándult, egészen más emberré lett; átlátta, hogy az bohó álom volt csak, amit a Mocha-szigeti magányban kigondolt
(1858 Jókai Mór)
Hiába vágyunk messze, elvonulni, Jobb észretérni hát s kijózanulni. Jer, próza; fesd ama képnek viszáját, Míg e bohó ábránd el nem ragad
(1873 Arany László)
Határtalan, merész, bohó remények!
(1875 Vajda János)
bohó tervekkel bátorította magát
(1920 Kosáryné Réz Lola)
bohó ötlet
(1974 Balogh Edgár)
II. főnév 1A
1. (rég)
együgyű, balga személy
Jéhh bedits tzipell! Igy kiáltanak némely bohók!
(1786 Szacsvay Sándor ford.)
Ezek a bohók azt képzelik, hogy itt Pozsonyban csak úgy lövöldözik le az embereket, mint a madarat
(1854 Jókai Mór)
2.
pajkos, játékos gyermetegségével mosolyt keltő személy, ritk. állat
Ez a kis Clementine csakugyan szerelmes belém. A kis bohó
(1859 Matkovics Pál)
[az anyát] oly vidámság szállja meg, hogy csaknem kedve volna versenyt dalolni kis kanári madarával s biztatja a kis bohót: – Énekelj csak, énekelj!
(1877 Vértesi Arnold)
én tizenhétéves voltam, ő harminc; én egy kis szeles bohó voltam, ő egy komoly, roppant komoly ember
(1926 Móricz Zsigmond)
3. (rég)
mókázásával, tréfáival másokat (hivatásszerűen) mulattató, szórakoztató személy, bohóc
A’ ruhában tsak a’ veres, és zöld szint kerüllyük: mert az a’ játékos bohóké
(1793 Molnár János)
[a hiúság a] maga bohójának tartja a különben nagytehetségű férfiút is
(1853 Fáy András¹)
Teleki Mihálylyal is számos tréfát követett el kedvelt udvari bohója
(1904 A magyar anekdotakincs)
vándorló hivatalos és alkalmi „chalókák”, „bohók” (diákok, mesterlegények, katonák) éltek hosszabb-rövidebb ideig ebből a mai ember szemében kissé különös mesterségből [ti. tréfák nyilvános előadásából]
(1982 NéprajziLex.)
Sz: bohós, bohózik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások