bohó mn és fn (vál) 

I. mn 11A

1. (rég) ’balga, együgyű, naivan gyermeteg 〈személy, csoport〉’ ❖ Angélyika. […]. Pontyi bátſi, mind érti azt mit teſzen? Pontyi.: Hogyne érteném? meg-eſne neki belé; hiſzen mind úgy hijják azt, ha bohó nem vagy (1777 Bessenyei György¹ 7044002, 91) | Boldog, ki bölcsen él rejtekben! Bohó, ki sorsán felül vágy! (1815 Kis János¹ 8240011, 15) | Bohóbb népet, mint amit Prometheusz gyúra, alig képzelhetni; és mégis, embernek lenni kimondhatatlan öröm (1828 Kazinczy Ferenc 7163031, 550) | Milyen bohó vagyok, istenem (1885 Mikszáth Kálmán CD04).

1a. (rég) ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, gondolkodásmód stb.〉’ ❖ [a Dorottya című műnek] is fő czélja az Emberi Szív’ jó vagy roſſz, nemes vagy erőtlen, okos vagy bohó voltának előadása (1803 Csokonai Vitéz Mihály 7069015, [XX]) | Elragadna Sandnak […] bohó philosophiája, megtanulnál belőle néhány haszontalan phrasist a férfiak, a házasság és társadalom ellen (1867 Gyulai Pál 8173002, 84) | Erdélyben ilyen bahó szokás van (1877 Jókai Mór CD18).

2. ’szeretetreméltóan vidám, pajkosan felelőtlen, (játékosan) szertelen 〈(fiatal) személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ volt, ki a zaj közepette kedvet mutatott egy sort alunni, nehéz kivihetelü szándék, ennyi bohó czimbora közt (1853 Jósika Miklós 8212014, 100) | Lássa, tisztelendő úr, azt az egész világ tudja, hogy én bohó, tréfás ember vagyok (1857 Jókai Mór CD18) | lejt lenge táncot a nimfák Játszi, bohó serege (1917 Cholnoky László CD10) | volt egy szőke hadnagyocska, ifjú volt és bohó (1978 Lengyel Péter 9397002, 225).

2a. ’ilyen személyre jellemző, rá valló 〈viselkedés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Reménylem, nem fogom elfelejteni [Teleki József] holmi bohó cselekedeteit feljegyezni (1812 Kazinczy Ferenc 7163010, 213) | Felébredtél valahára? – szólt bohó tréfás arccal Mausmann (1869 Jókai Mór CD18) | játszott neki, nótázott és fütyült Bohón, tréfásan, hogy nevesen ő (1897 Gaál Mózes¹ 8151001, 6) | A méltóságos asszony sokat áldozott a templomra […]. Bízvást megbocsáthatjuk bohó szeszélyeit! (1987 Márton László 1107003, 134).

2b. ’ilyen személyre emlékeztető, játékos 〈állat〉’ ❖ Parro bíborszínű, bohó és fiatal papagáj volt (1912 Szini Gyula CD10) | Mentünk tovább, el is feledtük a bohó kis mókusokat (1932 Erdélyi József CD10).

3. (kissé rég) ’mulatságos, szórakoztatóan vidám 〈esemény, helyzet〉, ill. mókás, mosolyra késztető, derültséget keltő 〈tárgy, jelenség〉’ ❖ A bohó temetési paródia összevissza keveredve a táncoló párokkal, a muzsikáló úr hegedűvel kezében […] pokoli charivarit [= zenebonát] szolgáltattak szemnek és fülnek (1853 Jókai Mór CD18) | a vaksors forgása, nem Más mint: bohó czigánykerék, Alig állít talpra, már is Fejre buktat (1857 Szemere Miklós 8438016, 46) | Az öregurat még meg is nevettette a kis bohó portéka [ti. a játékbaba] (1877 Jókai Mór CD18) | bohó farsang (1886 Benedek Elek C0912, 165) | A komikum nem annyira a semmivel sem törődő víg legények jelleméből, mint inkább a bohó helyzetekből áll elő [Herczeg Ferenc Gyurkovics-trilógiájának harmadik kötetében] (1940 Pintér Jenő CD44).

3a. (kissé rég) ’vidám témájú, játékos, könnyed (hangvételű) 〈történet, műalkotás〉’ ❖ Moliérnek két bohó darabját fordítottam (1802 Kazinczy Ferenc C2555, 514) | bohó francia operettek […] váltották ki a tetszést a padsorokból (1913 Krúdy Gyula C2834, 39) | El tudok képzelni naturalista írót, aki ezt a bohó históriát úgy írja meg, hogy sorsokat, embereket éreztet (1922 Kosztolányi Dezső CD10) | furcsa bohó Vers (1938 e. Dsida Jenő 9114054, 27).

4. ’a valóságot figyelmen kívül hagyó, attól távol álló, megvalósíthatatlan, hiú 〈ábránd, terv stb.〉’ ❖ A tengerész azt hitte, hogy már most kiábrándult, egészen más emberré lett; átlátta, hogy az bohó álom volt csak, amit a Mocha-szigeti magányban kigondolt (1858 Jókai Mór CD18) | Hiába vágyunk messze, elvonulni, Jobb észretérni hát s kijózanulni. Jer, próza; fesd ama képnek viszáját, Míg e bohó ábránd el nem ragad (1873 Arany László CD01) | Határtalan, merész, bohó remények! (1875 Vajda János 8503062, 166) | bohó tervekkel bátorította magát (1920 Kosáryné Réz Lola CD10) | bohó ötlet (1974 Balogh Edgár 2049023, 37).

II. fn 1A

1. (rég) ’együgyű, balga személy’ ❖ Jéhh bedits tzipell! Igy kiáltanak némely bohók! (1786 Szacsvay Sándor ford. 7301007, 127) | Ezek a bohók azt képzelik, hogy itt Pozsonyban csak úgy lövöldözik le az embereket, mint a madarat (1854 Jókai Mór C2244, 430).

2. ’pajkos, játékos gyermetegségével mosolyt keltő személy, ritk. állat’ ❖ Ez a kis Clementine csakugyan szerelmes belém. A kis bohó (1859 Matkovics Pál 8299001, 64) | [az anyát] oly vidámság szállja meg, hogy csaknem kedve volna versenyt dalolni kis kanári madarával s biztatja a kis bohót: – Énekelj csak, énekelj! (1877 Vértesi Arnold 8520002, 91) | én tizenhétéves voltam, ő harminc; én egy kis szeles bohó voltam, ő egy komoly, roppant komoly ember (1926 Móricz Zsigmond 9462010, 129).

3. (rég) ’mókázásával, tréfáival másokat (hivatásszerűen) mulattató, szórakoztató személy, bohóc’ ❖ A’ ruhában tsak a’ veres, és zöld szint kerüllyük: mert az a’ játékos bohóké (1793 Molnár János C0294, 95) | [a hiúság a] maga bohójának tartja a különben nagytehetségű férfiút is (1853 Fáy András¹ C1714, 63) | Teleki Mihálylyal is számos tréfát követett el kedvelt udvari bohója (1904 A magyar anekdotakincs C4256, 215) | vándorló hivatalos és alkalmi „chalókák”, „bohók” (diákok, mesterlegények, katonák) éltek hosszabb-rövidebb ideig ebből a mai ember szemében kissé különös mesterségből [ti. tréfák nyilvános előadásából] (1982 NéprajziLex. CD47).

Sz: bohós, bohózik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.