boldog mn és fn 

I. mn 12A8

1. ’helyzetével, állapotával, körülményeivel elégedett és ennek örömteli érzésével áthatott 〈ember, közösség, es. állat〉’ ❖ A’ te ſzeretetedre inkább mintſem ditſéretedre vágyódom […], tedd bóldoggá magadat, és a’ léſzen élegend jutalmam (1772 Zechenter Antal ford.–Voltaire 7386008, 31) | Bátorságos tanyája ez az erd a’ vadállatoknak, ’s kedves menedék helye a’ bóldog madaraknak (1790 Péczeli József ford.–Hervey 7267021, 192) | Ha én csaltam volna, talán szerencsésebb vagy gazdagabb volnék, de boldogabb nem (1836 Táncsics Mihály 8463005, 27) | [az esküvő után] a boldog pár még az nap este hosszabb nászutra kelt (1891 Debrecen–Nagyváradi Értesítő 8611001, 2) | [Kacsóh Pongrác] hóna alá csapta a matematikai tankönyvet és elindult a VII. osztály felé, katonásabban, mint valaha, boldogabban, mint valaha (1961 e. Bókay János 9065002, 325).

1a. ’〈jó kívánságként, búcsúzáskor haszn. köszönési formában〉’ ❖ – Élj boldogul! – Rövid nap alatt, reménlem, hogy ölelni foglak! (1779 Ányos Pál CD01) | Élj boldogul kedves barátom s tarts meg engem továbbra is kedvező indulatidban. szerető barátod Lévai József (1859 Lévay József 8173073, 369) | Élj boldogan nélkülem legyél sokkal boldogabb, mint velem (1976 Bródy János C5696, 241).

2. ’ilyen lelkiállapotra valló, azt tükröző 〈arc, magatartás, megnyilvánulás〉’ ❖ Bóldog gyönyörködéssel írom e’ ſoraimat; mert azt hirdetik, hogy engem Bárótzy esmért; – ſzeretetére méltóztatott; – Barátom vólt! (1789 Kazinczy Ferenc 7163033, V) | a megelégedés boldog mosolyával (1869 Toldy István 8482003, 32) | Annyi boldog arcot, annyi önfeledt tavaszi mosolyt, olyan égbe néző, hivő, szinte paradicsomi emberszemeket még esküvőkön, keresztelőkön, sőt disznótorokon sem láttam[, mint a földosztás napján Kápolnán] (1919 Krúdy Gyula CD54) | A gyerekek boldogan szaladgálnak a hatalmas kertben (1999 Új Könyvek CD29).

3. ’megelégedést, örömöt nyújtó, boldogító’ ❖ élj ezen bóldog órával; élj haſznoſſan ſzerentſéddel (1772 Zechenter Antal ford.–Voltaire 7386008, 32) | nincs-e ösvény, mely boldogabb tájra viszen (1840 Hunfalvy Pál 8192003, 151) | Boldog házasságukat az ég hat gyermekkel áldá meg (1896 Evangélikus Családi Lap 8617001, 148) | Az egyensúly boldog állapota, melybe az országot a tatárjárás után IV. Béla helyezte, nem tartott sokáig (1939 Váczy Péter CD43) | Jöttem boldog új évet kívánni (1987 Bodor Pál 1019017, 145) | hosszú, boldog öregség vár Önre! (1994 Magyar Hírlap CD09).

4. (Vall is) ’〈keresztények szóhasználatában:〉 olyan 〈személy〉, aki halála után az örök élet, az üdvösség részese’ ❖ Azok egyedl, a’ kik az igazságot ſzeretik, ez életben tsendeſek, és ſzerentséſek, ’s halál utánn bóldogok lehetnek (1782 ABC-könyvecske 7391003, 64) | A képzet szárnyain egekig repülök; És ott mulatok én a mennyeiekkel, Társalkodván lelkem a boldog lelkekkel (1811 k. Dukai Takách Judit 8117019, 77) | Ábrahám kebelét nevezik a szent és boldog lelkek gyülekező helyének (1910 Rábold Gusztáv ford.–Calvin CD1211).

4a. (katol) ’az egyház által hivatalos eljárással üdvözültnek nyilvánított, de szentté (még) nem avatott 〈személy〉’ ❖ Ezen sz. zsinatban pedig tisztelend László királytól rendeltetett, és minden püspöktl megdicsértetett és jóváhagyatott, hogy a’ vigiliák [= virrasztó istentiszteletek] megtartassanak; boldog István királyé, Gerárd martiré, melly napon szenvedett (1808 Virág Benedek 8522057, 141) | a Margit-legenda (boldog Margitról, IV. Béla királyunk leányáról) (1896 PallasLex. CD02) | a katolikus Egyház boldoggá avatta Maksymilian Kolbét, a lengyel papot, aki családos fogolytársa helyett önként vállalta Auschwitzban az éhhalált (1979 Kerényi Grácia 9324041, 131).

4b. ’〈(kellemetlen) meglepetést, ijedelmet stb. kifejező felkiáltásban〉’ ❖ Boldog Iſten! mennyit kell ſzenvednem (1776 Klein Efraim 7182001, 254) | „Minő szép állat, boldog ég!” Sohajt az ábrándos királynő [ti. a lepkét meglátva] (1851 Tompa Mihály CD01) | Boldog Isten, hát lehetséges volna? (1982 Jékely Zoltán 9278103, 47).

5. (rég) ’szerencsét hozó, ill. szerencsés, előnyös, kedvező (helyzetű), sikeres’ ❖ Boldog az az Orſzág! a’ mellynek Királya, A’ ſzép virtuſoknak eleven példája (1785 Göböl Gáspár 7121008, 52) | olly boldog tsillag alatt ſzülettettél (1798 Batsányi János 7023022, X) | lehet szorgalom és törekedés által olly boldog hazát formálni, mellynél csak a’ paradicsom lehet még felyebb való (1832 Cserna János 8496002, 38) | boldog nemzet, melynek nincs szüksége rá, hogy költészetét a közügyekkel összekeverje (1936 Vas István CD10).

5a. ’〈cselekménnyel rendelkező műalkotásokban:〉 olyan 〈befejezés〉, amely megfelelő előkészítés nélkül old meg konfliktusokat, amelyben a pozitív hősök elnyerik jutalmukat, a szerelmesek egymásra találnak stb.’ ❖ [Endrődy Sándor költő Nagyváradon] vette nőül 1880 nov. 15. Écsy Antóniát, […] mi által egy hét éves szerelmi regény nyert boldog befejezést (1894 PallasLex. CD02) | A mese világa pedig nem a borzalom világa: ami borzalom van benne, az csak azért van, hogy a boldog vég, a nagyszerű kibontakozás, a hős nagy diadala csak annál fényesebben álljon a hallgató előtt (1937 Honti János 9255002, 108) | [a nézők a színházi előadás] legvégén sem kapták meg azt, ami pedig a közönség elvitathatatlan joga, a boldog végkifejletet, a konfliktus feloldását, a szereplők sorsának jobbra fordulását (1995 Magyar Hírlap CD09).

5b. (rég, átv is)(anyagi) javakban bővelkedő, gazdag’ ❖ Látástokra mint örvendnek Boldog, ’s szegény rendüek (1786 Mátyus István C3067, 2) | Körmöt, szarvat, gyapjat, a boldog természet Nem adot: fegyvered mind kezénél veszet (1801 Bessenyei György¹ 7044014, 57) | a király [palotájába] … szegényt, boldogot meghivnak (1848 Népdalok és mondák C2983, 261).

6. (birtokszói alaptaggal, középfokban kiemelő jellel is) (tréf) boldog vég ’vmely dolog, kül. (ütésre alkalmas) eszköz, szerszám vastagabb, súlyosabb vége’ ❖ megfordítom puskámat és boldog végével egyenest a nevetőkre rohanok (1823 Kisfaludy Károly C2679, 101) | [a férfi] nagyokat nyögött, a zongora boldog végét czipelve (1889 Kacziány Géza C2470, 92) | [Pong] bunkója boldogabbik végével kergetett mindenkit a meredeknek (1937 Szentiványi Jenő 1145003, 130) | [a katonák] vagy szuronyt szegezve rohantak, vagy megfordították fegyvereiket s annak boldogabb végével manipuláltak (1998 Petneki Áron CD17).

II. fn 3A1 (rendsz. tbsz-ban)

1. ’〈keresztények szóhasználatában:〉 olyan személy, aki halála után az örök élet, az üdvösség részese’ ❖ Míg fagyos testednek készűl csendes sírja, A boldogok közzé az Úr neved írja (1794 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Elhunyt müvész atyja ezt az estét irigyelhette még a boldogok paradicsomában is (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A föld csak cella, és [Fra Filippónak] igaz hazája Az arany menny, hol élnek boldogok! (1910 Juhász Gyula¹ 9284210, 244) | Ha ugyanis egyetlen az igaz vallás, ha egy út vezet a boldogok helyére, micsoda reménység élhetne az emberek nagyobb részében, hogy el fog oda jutni (1991 Beszélő 2003062, 48).

1a. ’a katolikus egyház által hivatalos eljárással üdvözültnek nyilvánított, különös tiszteletben részesített meghalt személy’ ❖ [Gizella magyar királynét az egyház] a boldogok sorába vette fel (1858 Vasárnapi Újság CD56) | az egyház ma is a boldogok közt tiszteli Bánffy Lukácsot [ti. a néhai esztergomi érseket] (1893 PallasLex. CD02) | 1334 után Avignonban megpróbálták egybegyűjteni a domonkos szentek és boldogok legendáit (1998 Klaniczay Gábor CD17).

2. a boldogok álmát alussza (rég) a) ’holtan fekszik, nyugszik’ ❖ Nagyon válságos időket élünk. Az uralkodók ölelkeznek, de lábaik alatt vulkán forr; a gőz feszül, s csak a ki a boldogok álmát alussza, az nem érzi, hogy reng a föld (1874 Kossuth Lajos CD32) | Ez a jeles főpap most már a boldogok álmát aluszsza (1881 Boross Mihály C1152, 303) | A buzgó piarista házfőnök … a kolozsvári temetőben alussza a boldogok álmát (1884 Hang Ferenc C2014, 18) b) ’mélyen alszik’ ❖ Ő, ki hajnalban már mindig talpon volt, egyszerre oly házba lép, hol délben még a boldogok álmát aluszszák (1879 Endrődi Sándor C1572, 43) | [Bagi uram] leteríti jó zsíros bundáját a suvikszos padimentumra, s ott telepedik le a szoba közepén, aludván a boldogok álmát a hajnali csillag feljöttéig (1883 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. CzF. boldog¹, boldogok, boldogul; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, boldogabbul, boldogul¹; ÚMTsz.

boldog melléknév és főnév
I. melléknév 12A8
1.
helyzetével, állapotával, körülményeivel elégedett és ennek örömteli érzésével áthatott 〈ember, közösség, es. állat〉
A’ te ſzeretetedre inkább mintſem ditſéretedre vágyódom […], tedd bóldoggá magadat, és a’ léſzen élegend jutalmam
(1772 Zechenter Antal ford.Voltaire)
Bátorságos tanyája ez az erd a’ vadállatoknak, ’s kedves menedék helye a’ bóldog madaraknak
(1790 Péczeli József ford.Hervey)
Ha én csaltam volna, talán szerencsésebb vagy gazdagabb volnék, de boldogabb nem
(1836 Táncsics Mihály)
[az esküvő után] a boldog pár még az nap este hosszabb nászutra kelt
(1891 Debrecen–Nagyváradi Értesítő)
[Kacsóh Pongrác] hóna alá csapta a matematikai tankönyvet és elindult a VII. osztály felé, katonásabban, mint valaha, boldogabban, mint valaha
(1961 e. Bókay János)
1a.
〈jó kívánságként, búcsúzáskor haszn. köszönési formában〉
– Élj boldogul! – Rövid nap alatt, reménlem, hogy ölelni foglak!
(1779 Ányos Pál)
Élj boldogul kedves barátom s tarts meg engem továbbra is kedvező indulatidban. szerető barátod Lévai József
(1859 Lévay József)
Élj boldogan nélkülem legyél sokkal boldogabb, mint velem
(1976 Bródy János)
2.
ilyen lelkiállapotra valló, azt tükröző 〈arc, magatartás, megnyilvánulás〉
Bóldog gyönyörködéssel írom e’ ſoraimat; mert azt hirdetik, hogy engem Bárótzy esmért; – ſzeretetére méltóztatott; – Barátom vólt!
(1789 Kazinczy Ferenc)
a megelégedés boldog mosolyával
(1869 Toldy István)
Annyi boldog arcot, annyi önfeledt tavaszi mosolyt, olyan égbe néző, hivő, szinte paradicsomi emberszemeket még esküvőkön, keresztelőkön, sőt disznótorokon sem láttam[, mint a földosztás napján Kápolnán]
(1919 Krúdy Gyula)
A gyerekek boldogan szaladgálnak a hatalmas kertben
(1999 Új Könyvek)
3.
megelégedést, örömöt nyújtó, boldogító
élj ezen bóldog órával; élj haſznoſſan ſzerentſéddel
(1772 Zechenter Antal ford.Voltaire)
nincs-e ösvény, mely boldogabb tájra viszen
(1840 Hunfalvy Pál)
Boldog házasságukat az ég hat gyermekkel áldá meg
(1896 Evangélikus Családi Lap)
Az egyensúly boldog állapota, melybe az országot a tatárjárás után IV. Béla helyezte, nem tartott sokáig
(1939 Váczy Péter)
Jöttem boldog új évet kívánni
(1987 Bodor Pál)
hosszú, boldog öregség vár Önre!
(1994 Magyar Hírlap)
4. (Vall is)
〈keresztények szóhasználatában:〉 olyan 〈személy〉, aki halála után az örök élet, az üdvösség részese
Azok egyedl, a’ kik az igazságot ſzeretik, ez életben tsendeſek, és ſzerentséſek, ’s halál utánn bóldogok lehetnek
(1782 ABC-könyvecske)
A képzet szárnyain egekig repülök; És ott mulatok én a mennyeiekkel, Társalkodván lelkem a boldog lelkekkel
(1811 k. Dukai Takách Judit)
Ábrahám kebelét nevezik a szent és boldog lelkek gyülekező helyének
(1910 Rábold Gusztáv ford.Calvin)
4a. (katol)
az egyház által hivatalos eljárással üdvözültnek nyilvánított, de szentté (még) nem avatott 〈személy〉
Ezen sz.szent zsinatban pedig tisztelend László királytól rendeltetett, és minden püspöktl megdicsértetett és jóváhagyatott, hogy a’ vigiliák [= virrasztó istentiszteletek] megtartassanak; boldog István királyé, Gerárd martiré, melly napon szenvedett
(1808 Virág Benedek)
a Margit-legenda (boldog Margitról, IV. Béla királyunk leányáról)
(1896 PallasLex.)
a katolikus Egyház boldoggá avatta Maksymilian Kolbét, a lengyel papot, aki családos fogolytársa helyett önként vállalta Auschwitzban az éhhalált
(1979 Kerényi Grácia)
4b.
(kellemetlen) meglepetést, ijedelmet stb. kifejező felkiáltásban〉
Boldog Iſten! mennyit kell ſzenvednem
(1776 Klein Efraim)
„Minő szép állat, boldog ég!” Sohajt az ábrándos királynő [ti. a lepkét meglátva]
(1851 Tompa Mihály)
Boldog Isten, hát lehetséges volna?
(1982 Jékely Zoltán)
5. (rég)
szerencsét hozó, ill. szerencsés, előnyös, kedvező (helyzetű), sikeres
Boldog az az Orſzág! a’ mellynek Királya, A’ ſzép virtuſoknak eleven példája
(1785 Göböl Gáspár)
olly boldog tsillag alatt ſzülettettél
(1798 Batsányi János)
lehet szorgalom és törekedés által olly boldog hazát formálni, mellynél csak a’ paradicsom lehet még felyebb való
(1832 Cserna János)
boldog nemzet, melynek nincs szüksége rá, hogy költészetét a közügyekkel összekeverje
(1936 Vas István)
5a.
〈cselekménnyel rendelkező műalkotásokban:〉 olyan 〈befejezés〉, amely megfelelő előkészítés nélkül old meg konfliktusokat, amelyben a pozitív hősök elnyerik jutalmukat, a szerelmesek egymásra találnak stb.
[Endrődy Sándor költő Nagyváradon] vette nőül 1880 nov. 15. Écsy Antóniát, […] mi által egy hét éves szerelmi regény nyert boldog befejezést
(1894 PallasLex.)
A mese világa pedig nem a borzalom világa: ami borzalom van benne, az csak azért van, hogy a boldog vég, a nagyszerű kibontakozás, a hős nagy diadala csak annál fényesebben álljon a hallgató előtt
(1937 Honti János)
[a nézők a színházi előadás] legvégén sem kapták meg azt, ami pedig a közönség elvitathatatlan joga, a boldog végkifejletet, a konfliktus feloldását, a szereplők sorsának jobbra fordulását
(1995 Magyar Hírlap)
5b. (rég, átv is)
(anyagi) javakban bővelkedő, gazdag
Látástokra mint örvendnek Boldog, ’s szegény rendüek
(1786 Mátyus István)
Körmöt, szarvat, gyapjat, a boldog természet Nem adot: fegyvered mind kezénél veszet
(1801 Bessenyei György¹)
a király [palotájába] … szegényt, boldogot meghivnak
(1848 Népdalok és mondák)
6. (birtokszói alaptaggal, középfokban kiemelő jellel is) (tréf)
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
boldog vég
vmely dolog, kül. (ütésre alkalmas) eszköz, szerszám vastagabb, súlyosabb vége
megfordítom puskámat és boldog végével egyenest a nevetőkre rohanok
(1823 Kisfaludy Károly)
[a férfi] nagyokat nyögött, a zongora boldog végét czipelve
(1889 Kacziány Géza)
[Pong] bunkója boldogabbik végével kergetett mindenkit a meredeknek
(1937 Szentiványi Jenő)
[a katonák] vagy szuronyt szegezve rohantak, vagy megfordították fegyvereiket s annak boldogabb végével manipuláltak
(1998 Petneki Áron)
II. főnév 3A1 (rendsz. tbsz-ban)
1.
〈keresztények szóhasználatában:〉 olyan személy, aki halála után az örök élet, az üdvösség részese
Míg fagyos testednek készűl csendes sírja, A boldogok közzé az Úr neved írja
(1794 Csokonai Vitéz Mihály)
Elhunyt müvész atyja ezt az estét irigyelhette még a boldogok paradicsomában is
(1856 Vasárnapi Újság)
A föld csak cella, és [Fra Filippónak] igaz hazája Az arany menny, hol élnek boldogok!
(1910 Juhász Gyula¹)
Ha ugyanis egyetlen az igaz vallás, ha egy út vezet a boldogok helyére, micsoda reménység élhetne az emberek nagyobb részében, hogy el fog oda jutni
(1991 Beszélő)
1a.
a katolikus egyház által hivatalos eljárással üdvözültnek nyilvánított, különös tiszteletben részesített meghalt személy
[Gizella magyar királynét az egyház] a boldogok sorába vette fel
(1858 Vasárnapi Újság)
az egyház ma is a boldogok közt tiszteli Bánffy Lukácsot [ti. a néhai esztergomi érseket]
(1893 PallasLex.)
1334 után Avignonban megpróbálták egybegyűjteni a domonkos szentek és boldogok legendáit
(1998 Klaniczay Gábor)
2.
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
a boldogok álmát alussza (rég)
a)
holtan fekszik, nyugszik
Nagyon válságos időket élünk. Az uralkodók ölelkeznek, de lábaik alatt vulkán forr; a gőz feszül, s csak a ki a boldogok álmát alussza, az nem érzi, hogy reng a föld
(1874 Kossuth Lajos)
Ez a jeles főpap most már a boldogok álmát aluszsza
(1881 Boross Mihály)
A buzgó piarista házfőnök … a kolozsvári temetőben alussza a boldogok álmát
(1884 Hang Ferenc)
b)
mélyen alszik
Ő, ki hajnalban már mindig talpon volt, egyszerre oly házba lép, hol délben még a boldogok álmát aluszszák
(1879 Endrődi Sándor)
[Bagi uram] leteríti jó zsíros bundáját a suvikszos padimentumra, s ott telepedik le a szoba közepén, aludván a boldogok álmát a hajnali csillag feljöttéig
(1883 Mikszáth Kálmán)
Vö. CzF. boldog¹, boldogok, boldogul; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, boldogabbul, boldogul¹; ÚMTsz.

Beállítások