boldogtalanság fn 3A8

1. ’az az érzelmi v. lelkiállapot, amelyre a helyzettel, állapottal, környezettel stb. való elégedetlenség, elkeseredettség jellemző, ill. vkinek boldogtalan volta’ ❖ moſt pedig bóldogtalanſágomnak tellyes ſullyára, kéntelen vagyok örökké le-mondani ſzerelmemrl (1772 Zechenter Antal ford.–Voltaire 7386008, 29) | A folytonos boldogtalanság a gyönge lelket eltompitja; az erőset küzködésre birja (1841 Kőváry László 8255007, 2) | a boldogtalanság kínját (1906 Krúdy Gyula C2830, 120) | A világnak nem szabad az ő boldogtalanságáról értesülnie (1961 Füst Milán 9161044, 95).

1a. ’ennek külső jele, tükröződése 〈kül. az arcon〉’ ❖ Boldogtalanság ült csak arczain (1886 Radó Antal ford.–Leopardi 8383007, 138) | a boldogtalanság oly élénken látszott az arcán (1904 Rákosi Viktor 8387018, 263) | Nagy borjúszemében sűrített boldogtalanság lobogott (1981 Grendel Lajos 1060001, 36).

2. (rég) ’előnytelen, szerencsétlen, szánalomra méltó állapot’ ❖ Egy eſztelen tekintet, egy ketts-értelm ſzó fel-háboritja nyugalmamat, meg-rontja erkltſimet, és leg nagyobb veſzedelembe helyheztet, a’ tiſztátalan gondolatokban gyönyörködtet és arra öſztönöz ſzüntelen. E’ boldogtalansághoz gyakran olly közel járok, hogy réá való kéſz akaratomnak el-tökéllésérl kételkedem (1773 Kónyi János ford.–Fénelon 7190034, 99) | A’ vizet korsókban hordani haza tsupa bóldogtalanság (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417006, 297) | minden igaz magyarnak kötelességévé teszik, a feudalismus nevetséges pöffeszkedései ellenében, vállat vállhoz vetve, azon iparkodni, hogy nemes és polgárrend között a kiváltságos különözések erőszakító boldogtalansága megszüntessék (1841 Kossuth Lajos CD32).

3. (rég, ritk) ’szenvedést okozó esemény’ ❖ [a kínai példabeszéd szerint] még a kutya is szerencsésb békében, mint ember forradalmak és háborúk boldogtalanságai közt (1858 Széchenyi István CD1501) | [édesanyámra] akartam emlékezni Debrecenben a nagy boldogtalanságok idején (1939 Móricz Zsigmond C5087, 307).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

boldogtalanság ❖ főnév ◦ 3A8 ◦
permalink
1.
az az érzelmi v. lelkiállapot, amelyre a helyzettel, állapottal, környezettel stb. való elégedetlenség, elkeseredettség jellemző, ill. vkinek boldogtalan volta
moſt pedig bóldogtalanſágomnak tellyes ſullyára, kéntelen vagyok örökké le-mondani ſzerelmemrl
(1772 Zechenter Antal ford.–Voltaire)
A folytonos boldogtalanság a gyönge lelket eltompitja; az erőset küzködésre birja
(1841 Kőváry László)
a boldogtalanság kínját
(1906 Krúdy Gyula)
A világnak nem szabad az ő boldogtalanságáról értesülnie
(1961 Füst Milán)
1a.
ennek külső jele, tükröződése 〈kül. az arcon〉
Boldogtalanság ült csak arczain
(1886 Radó Antal ford.–Leopardi)
a boldogtalanság oly élénken látszott az arcán
(1904 Rákosi Viktor)
Nagy borjúszemében sűrített boldogtalanság lobogott
(1981 Grendel Lajos)
2. (rég)
előnytelen, szerencsétlen, szánalomra méltó állapot
Egy eſztelen tekintet, egy ketts-értelm ſzó fel-háboritja nyugalmamat, meg-rontja erkltſimet, és leg nagyobb veſzedelembe helyheztet, a’ tiſztátalan gondolatokban gyönyörködtet és arra öſztönöz ſzüntelen. E’ boldogtalansághoz gyakran olly közel járok, hogy réá való kéſz akaratomnak el-tökéllésérl kételkedem
(1773 Kónyi János ford.–Fénelon)
A’ vizet korsókban hordani haza tsupa bóldogtalanság
(1796 Gazdaságot Célozó Újság)
minden igaz magyarnak kötelességévé teszik, a feudalismus nevetséges pöffeszkedései ellenében, vállat vállhoz vetve, azon iparkodni, hogy nemes és polgárrend között a kiváltságos különözések erőszakító boldogtalansága megszüntessék
(1841 Kossuth Lajos)
3. (rég, ritk)
szenvedést okozó esemény
[a kínai példabeszéd szerint] még a kutya is szerencsésb békében, mint ember forradalmak és háborúk boldogtalanságai közt
(1858 Széchenyi István)
[édesanyámra] akartam emlékezni Debrecenben a nagy boldogtalanságok idején
(1939 Móricz Zsigmond)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások