bólint ige 4a3
1. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈helyeslésként, beleegyezésként, tetszés, figyelem v. köszönés jeléül〉 határozottan előrebillenti a fejét vki’ ❖ [Emilia] igen nyájasan bólintott fejével (1846 Kelmenfy László C2041, 107) | Az öreg csak a fejével bólintott egyet, hogy az bizony úgy van. Nem bolond a száját koptatni (1877 Mikszáth Kálmán 8312002, 127) | A boltajtó kinyílott. Szindbád mély tisztelettel leemelte a kalapját, a nők fátyoluk mögül bólintottak (1912 Krúdy Gyula C2837, 72) | Ha valaki mond, kér vagy kérdez valamit, a fejemmel bólintva beleegyezést, helyeslést tudok kifejezni akár a beszéd hangsúlyozására, akár pedig a szóbeli igenlés helyett (1986 Az emberi test 1114004, 991) | Gertrúd néni megkérdezte, kedvelem-e a török kávét. Fogalmam sem volt róla, mi az, de lelkesen bólintottam (1989 Eörsi István 9125031, 5).
1a. tn bólint vmire ’helyesel, jóváhagy vmit, beleegyezik vmibe’ ❖ Ha ő valamire bólint, az aztán szent (1881 Mikszáth Kálmán 8312102, 93) | Anyámtól könyörögve kértem Pár krajcárt papírkatonákra. Előre tudta, előre mosolygott, Adta a pénzt, És megenyhülten bólintott reája (1934 Reményik Sándor CD01) | úgy tett, ahogy az oktalan gyerekek szoktak ilyen helyzetben: bólintott a csábító ajánlatra (1967 Rónay György ford.–Collodi 9573161, 66).
1b. ts (ritk) ’fejének határozott előrebillentésével kifejez vmit’ ❖ Karikássy Gyula szomorúan bólint igent (1871 Beöthy Zsolt C1015, 48) | „A törvény törvény”. A kegyetlen fej helyeslést bólint a túlvilági hangnak […]: – Kisérje ön el Bede Annát a fogházi felügyelőhöz (1882 Mikszáth Kálmán 8312030, 105) | csengettek. A kapus apáca üdvözlést bólintott, mikor meglátta őket az ajtó ablakocskáján át (1907 Gárdonyi Géza 9173003, 235) | [a tanárok] hálás „nagyon jól van”-t bólintottak, ha valamelyik fiúból a beedzett diákautomata mégis csak visszabukta a leckét (1928 Németh László² 9485038, 229) | Kérdésemre, hogy megpróbálkoznak-e újra a határral [ti. a tiltott határátlépéssel], négy fej bólintott egyszerre néma igent (1994 Magyar Hírlap CD09).
2. tn ’〈növény, árnyék stb. kül. szélben〉 föl-le v. ide-oda mozdul, hajlik’ ❖ Halvány köd űl a földre, szürke árnya Minden jól ismert tárgyat átbüvöl, Ábrándos rémek himbálnak bolintva (1842 Madách Imre 8284022, 19) | Piroslik a pipacs, Bólint az árnyéka (1860 Thaly Kálmán C4125, 88) | Bólint a láng az üres kaszinóban (1914 Juhász Gyula¹ C2454, 82) | az ágak fenn a fán gyáván bólintanak, ha elleng köztük […] a szél (1934 Babits Mihály C0695, 472).
3. tn (rég, ritk) ’(fejét lebillentve) bóbiskol, szunyókál, alszik’ ❖ a szúnyadozó őr Épen bólintott (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | amíg a nyeregben ülve egyet szunyókált, egyszer csak arra ébredt fel, hogy már lement a nap. Lehetetlen, hogy nyeregben ekkorát bólinthasson az ember (1891 Jókai Mór CD18) | [a vonat] újra köznapi gyorsított személyként halad, bólintani, bóbiskolni biztatva egyre több [utast] (1965 Illyés Gyula 9274213, 47).
4. ts (Sp) ’〈labdát〉 fejjel továbbít, fejel’ ❖ Pisont távolról egyből kapura vágta a labdát, […] majd Kovács a gólvonalról a kapuba bólintotta (1994 Magyar Hírlap CD09) | Pár perc múlva Vieri bólintotta a labdát a kapu mellé (1998 Magyar Hírlap CD09).
Ö: be~, el~, rá~.
ÖU: meg~, vissza~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bólint; ÉKsz.