bolyh (3A) l. boholy

boholy fn 9A4bolyh (kissé rég)

1. (átv is) ’vmiből kiálló, sűrű, puha, finom tapintású (göndör) szál(ak tömege)’ ❖ az elmállott fénytestek cifra világa Mint hal, s mint elegyűl a kóválygó komor éjjnek Bolyhaival! – Lássad – megenyész! (1789–1790 Fazekas Mihály 8138037, 20) | bojh, gubantz, gyapj (1818 Lexicon trilingve C3044, 1711. hasáb) | a pillangós szőnyeg mintha oda akarná szivni puha bolyhai közé a lábát (1897 Abonyi Árpád C0479, 20) | Mintha gyermekláncfű bolyhát fújta volna világgá a szél (1980 Csoóri Sándor 9090076, 240).

2. (Orvos v. Anat is) ’élő szervezet vmely szövetét v. szervét tömegesen borító parányi nyúlvány’ ❖ [a vékonybelek] belseje bojhos; ezek a’ bojhok […] a’ szivárványoknak és életereknek […] kinyúló végetskéi (1812 Ercsei Dániel C1616, 43) | [a tápanyag bizonyos részei bejutnak] a hámsejtekkel egybefüggő csillagalaku kötőszöveti sejteket tartalmazó boholy üregeibe (1893 PallasLex. CD02) | Az ízhártya belső felszine sima, vagy helyenkint az ízületi üregbe benyuló vörhenyes nyujtványok vannak rajta, u. n. ízületi bolyhok (1895 PallasLex. CD02) | A legegyszerűbb és legtökéletesebb módja a magzat táplálásának, hogy a külső magzatburok felületén szétszórtan apró bolyhok keletkeznek, melyek segítségével a fejlődő magzat az anyaméh (uterus) nyálkahártyájához tapad (1929 Az állatok világa ford. CD46).

Ö: bél~.

Vö. CzF. bojh, bolyh; ÉrtSz. bolyh; TESz. bolyhos; ÉKsz. bolyh; ÚMTsz. ~, bolyh

bolyh lásd boholy
boholy főnév 9A4
bolyh 3A (kissé rég)
1. (átv is)
vmiből kiálló, sűrű, puha, finom tapintású (göndör) szál(ak tömege)
az elmállott fénytestek cifra világa Mint hal, s mint elegyűl a kóválygó komor éjjnek Bolyhaival! – Lássad – megenyész!
(1789–1790 Fazekas Mihály)
bojh, gubantz, gyapj
(1818 Lexicon trilingve)
a pillangós szőnyeg mintha oda akarná szivni puha bolyhai közé a lábát
(1897 Abonyi Árpád)
Mintha gyermekláncfű bolyhát fújta volna világgá a szél
(1980 Csoóri Sándor)
2. (Orvos v. Anat is)
élő szervezet vmely szövetét v. szervét tömegesen borító parányi nyúlvány
[a vékonybelek] belseje bojhos; ezek a’ bojhok […] a’ szivárványoknak és életereknek […] kinyúló végetskéi
(1812 Ercsei Dániel)
[a tápanyag bizonyos részei bejutnak] a hámsejtekkel egybefüggő csillagalaku kötőszöveti sejteket tartalmazó boholy üregeibe
(1893 PallasLex.)
Az ízhártya belső felszine sima, vagy helyenkint az ízületi üregbe benyuló vörhenyes nyujtványok vannak rajta, u. n.úgynevezett ízületi bolyhok
(1895 PallasLex.)
A legegyszerűbb és legtökéletesebb módja a magzat táplálásának, hogy a külső magzatburok felületén szétszórtan apró bolyhok keletkeznek, melyek segítségével a fejlődő magzat az anyaméh (uterus) nyálkahártyájához tapad
(1929 Az állatok világa ford.)
Vö. CzF. bojh, bolyh; ÉrtSz. bolyh; TESz. bolyhos; ÉKsz. bolyh; ÚMTsz. ~, bolyh

Beállítások