bolyog ige 7a7bolyg

1. tn (/ritk, irod, átv is) ’céltalanul v. irányt vesztve hosszasan járkál, kószál, kóborol’ ❖ Prétus Királynak leányi […] a’ szántó-fldeken bolyogván (1789 Rájnis József ford.–Vergilius C3578, 138) | futár jön, hogy az erdőkben bolygó rabló tömeg Betlenre akar törni (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | [az édesanya] kötögetve űl csak agg karszékén, Elméje mélán bolyg múltak nyomán (1866 Szász Károly² 8426033, 39) | Szíved még egyszer megszakad tán, Ha hosszan bolygasz a cyrillbetűs Szabadkán S nem értenek (1920 Kosztolányi Dezső CD10) | Merre bolygok? (1964 Hajdu Henrik ford.–Ibsen 9212005, 10).

1a. ts (rég, átv is) ’〈utat, területet〉 jár, hosszú ideig céltalanul kószál rajta’ ❖ Magamba’ bolygom néma búval A’ forrás’ tündér partjait (1835 Bajza József 8021007, 23) | A költő és a sorsharag Egy anyaméhből született; Ikertestvérek voltak ők, Együtt bolygák az életet (1843 Petőfi Sándor 8366015, 34) | Ott maradt a hervadó színésznő is, örökre, – noha már ki tudja, hányadik határát bolygja azóta a „honnak” (1926 Babits Mihály 9014128, 363).

2. tn (rég) ’〈élő szervezetben folyadék〉 áramlik, kering’ ❖ ſzakaſſz-ki Gyenge füvet tbl: egy réſzét vízbe merítvén, Áztaſſad; más réſze kivl tsüggjön-le pohárból: Mind-kettt azon egy bolygó nedv élteti (1794 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière C0829, 150).

J: bolyong.

ÖU: be~, el~, keresztül~, ki~, szerte~.

Vö. CzF. bolyg, bolygó², ~; ÉrtSz.; TESz. bolyong; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bolyog ige 7a7
bolyg 3a2
1. tárgyatlan (/ritk, irod, átv is)
céltalanul v. irányt vesztve hosszasan járkál, kószál, kóborol
Prétus Királynak leányi […] a’ szántó-fldeken bolyogván
(1789 Rájnis József ford.Vergilius)
futár jön, hogy az erdőkben bolygó rabló tömeg Betlenre akar törni
(1848 Kossuth Hírlapja)
[az édesanya] kötögetve űl csak agg karszékén, Elméje mélán bolyg múltak nyomán
(1866 Szász Károly²)
Szíved még egyszer megszakad tán, Ha hosszan bolygasz a cyrillbetűs Szabadkán S nem értenek
(1920 Kosztolányi Dezső)
Merre bolygok?
(1964 Hajdu Henrik ford.Ibsen)
1a. tárgyas (rég, átv is)
〈utat, területet〉 jár, hosszú ideig céltalanul kószál rajta
Magamba’ bolygom néma búval A’ forrás’ tündér partjait
(1835 Bajza József)
A költő és a sorsharag Egy anyaméhből született; Ikertestvérek voltak ők, Együtt bolygák az életet
(1843 Petőfi Sándor)
Ott maradt a hervadó színésznő is, örökre, – noha már ki tudja, hányadik határát bolygja azóta a „honnak”
(1926 Babits Mihály)
2. tárgyatlan (rég)
〈élő szervezetben folyadék〉 áramlik, kering
ſzakaſſz-ki Gyenge füvet tbl: egy réſzét vízbe merítvén, Áztaſſad; más réſze kivl tsüggjön-le pohárból: Mind-kettt azon egy bolygó nedv élteti
(1794 Baróti Szabó Dávid ford.Vanière)
J: bolyong
ÖU: bebolyog, elbolyog, keresztülbolyog, kibolyog, szertebolyog
Vö. CzF. bolyg, bolygó², ~; ÉrtSz.; TESz. bolyong; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások