bomlás fn 4A
’a bomlik igével kifejezett történés’ ❖ azért halnéké meg, a’ ki leg kisseb kedve bomlása nélkül válik meg én töllem (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 137).
a. (rég) ’egynemű dolgok összefogott tömegének a szétesőben, széthullóban levő állapota’ ❖ fürtjei rendetlen bomlásban szóródtak-el vállain (1832 Fáy András¹ C1703, 2).
b. (rég) ’vminek a működésében megzavart állapota’ ❖ Mentl nagyobb az akadály és a’ bomlás, mentl tbbek és az életre ſzkségeſebbek azok a’ munkálkodáſok, a’ mellyek meg-bomlattak [!]; mentl keményebbek az okok, és a’ trténetek (ſymptomata); annál ſúlyoſabb és veſzedelmeſebb a’ nyavaly-is (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 2) | A pénzpiacon déroute [= zavar] van (bomlás) (1898 Jókai Mór CD18) | elmebeli bomlás (1901 Gárdonyi Géza 9173006, 312).
c. ’szétesettség, zűrzavar, fejetlenség állapota’ ❖ A törökök ujjongani kezdének a képzelt Hunyady elestén; de örömüket csakhamar félbeszakitá a hátuk megett keletkezett csatazaj, bomlás és szaladás (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Kiki szabott helyét mint nyil odahagyja, S vissza megint fusson egy bizonyos jelre; Zavaros bomlásból rend legyen egyszerre (1863 Arany János CD01) | [reggelre] a vőlegény eltünik … micsoda bomlás volt ott! A menyasszony sirt és ájuldozott (1907 Gárdonyi Géza C5321, 162) | Bármily fokú is a bomlás az ellenség táborában, bármily jelentős is az ingadozás soraiban, az ellenséget szét kell verni (1949 Marxizmus–leninizmus olvasókönyv C6907, 253).
d. (Kém) ’az a kémiai folyamat, amelynek során vmely anyagnak az alkotóelemeire való szétbomlása megtörténik’ ❖ szénsav kifejlése alatt bomlást szenvednek [az oldatba helyezett anyagok] (1844 Nendtvich Károly 8330009, 242) | sikerült élő szervezetekből olyan élettelen szerves anyagot elkülöníteni, melyek sok tekintetben az élő erjesztőkhöz hasonló bomlásokat hoztak létre (1912 RévaiNagyLex. C5702, 646) | [napozáskor] a 7-dehidro-koleszterin molekula (a D3-vitamin provitaminja) fotokémiai bomlást szenved és D3-previtaminná alakul (1995 Természet Világa CD50).
e. (Fiz) ’radioaktív anyagnak elemi részecskékre való szétesése mint fizikai folyamat, jelenség’ ❖ a föld belsejében radioaktív bomlás egyáltalán nem, vagy csak elenyésző csekély mértékben lehetséges és ha a földkéreg mélyebb rétegei tartalmaznak is radioaktív anyagokat, azok nem lehetnek a bomlás állapotában, különben földünknek fokozatosan melegednie kellene (1924 Gál Vilmos CD10) | a reaktorban a ²³⁸U izotóp neutront fog be, ²³⁹U izotóp keletkezik, ami radioaktív bomlással átalakul egy transzurán elemmé, neptúniummá (1997 Marx György CD30).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.