bomlott mn-i ign és mn
I. mn-i ign → bomlik.
II. mn 12A
1. (túlzó is) ’zavart, megzavarodott, ill. meghibbant 〈ember, elme〉, ill. ilyen emberre jellemző 〈lelkiállapot, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Te ſzép leányoknak moslékos dézsája Sem lehetnél, bomlott; nem mondom mátkája, Te Czudar (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 185) | bomlott kedély ömlik el rajta (1850 Gyulai Pál 8173040, 63) | Vagy tán valami bomlott eszű, ártatlan tébolygó, ki az emberek közt szabadon mozoghat, mert mindenki tudja, hogy nem bánt? (1875 Reviczky Gyula 8392099, 337) | Reggelre én már messze futok S bomlottan sírok valahol (1906 Ady Endre 9003102, 81) | bomlott, hibbant ember (1928 Kosztolányi Dezső 9359454, 134) | nem veszi észre, hogy bomlott pszichikumának szerencsétlen kényszermegoldása a szüzen alvók legyilkolása (1980 Sebeők János 1139001, 79).
2. (rég) ’józan megfontolás híjával levő, esztelen 〈dolog〉’ ❖ az ő bomlott, üres és magában-is ellenkező theorémájok’ ’s zavaros és theoriátlan szisztémájokkal meg nem egygyez (1798 Batsányi János 7023018, 271) | Révai a’ maga ellenségét … pirongatja a’ bomlott nyelv szépítés miatt (1806 Révai Miklós C3623, 12) | lehetetlen vólt meg-gátlani bomlott Szándékjok (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 77) | Ha el nem szédit bennünket Bomlott kor sok csábtana, Felragyog még nemzetünknek Fényességes csillaga (1895 Palágyi Lajos 8348006, 26).
3. (rég) ’rosszul működő 〈szerkezet, kül. óra〉’ ❖ gondolati … Mint a’ bomlott órák össze-vissza vernek (1798 Mátyási József C3064, 274) | összeszidtam az órást, mert bomlott portékája több izben rászedett (1862 Vas Gereben C4383, 267) | azon a sok bomlott gépen, a mi ott mozgott-nyüzsgött, nem egy kerék forgott olyanformán, mint a rouletta-tányér (1880 e. Csepreghy Ferenc C1282, 274) | [a pálinkától] úgy érezte zakatolni-loholni szívét, mint egy bomlott ringispilt (1922 Szabó Dezső 9623012, 168) | Valahányszor kinézek, mind nagyobb inga-lengésben lódul az a fenti perc! De a lenti? Melynek bomlott órája én vagyok? (1968 Illyés Gyula 9274243, 47).
3a. (rég) ’hamis hangokat adó 〈hangszer〉, ill. ilyen hangszeren megszólaló 〈hang〉’ ❖ bomlott hangú heged vígságos ebédnél … boszontó (1815 Virág Benedek ford.–Horatius C4507, 109) | Omlik belőle a hazug rágalom, mint bomlott orgonából a hangzavar (1840 Szigligeti Ede C3999, 32) | Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom; Örűl a szívem és mégis sajog belé (1847 Arany János CD01) | Babylon ha erre volna, nemde bomlott cimbalomkint lenne hangolt lelked, annak hallva zenéjét koronkint (1909 Babits Mihály 9014003, 16).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.