borjús mn és fn 

I. mn 15A2

1. borjas, bornyas (nyj) ’vemhes v. borjat ellett 〈nagy testű, növényevő nőstény állat, kül. szarvasmarha〉’ ❖ Bornyas Tehenek (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332006, 104) | A’ borjus (vemhes) Marhákat […] borjuk el-vetésére [erőltetni] nagy veszedelmü dolog (1784 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4225, 55) | a tehén borjus-állapot alatti tejelhetése (1847 Magyar írók élete CD27) | a tehenet, borjas korában, egy cseh városon hajtották keresztül (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Az afrikai folyókon a hajózás sokszor felette veszedelmes a bornyas vizilovak miatt (1857 Magyar László 8286002, 40) | bornyus marha (1858 Xantus János 8531003, 45) | borjas és fejős tehenek (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A meddő suták szőrözete simább és világosabb, mint a borjusoké (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 10) | bornyas lesz a tehén! (1990 Magyar néprajz CD47).

2. (ritk) ’katonai menetfelszerelést tartalmazó, rendsz. borjúbőrből készült hátitáskát viselő 〈katonák csoportja, ill. testrész〉’ ❖ – Hát én bizony pajtikám bakának állok. – Lehetetlen! – De biz annak; […] hiszem, hogy komolyan beillek a borjas hátu atyafiak sorába (1848 Bernát Gáspár 8052002, 25) | elől tisztek, kivont kardok, hátul bornyús feszengő csapatok (1915 Kertész István CD10).

II. fn 4A (rég v. nyj)

’borjakat őrző, legeltető pásztor’ ❖ bepanaszlotta az acquisitort [ti. a borjút eltulajdonító személyt]; de ettől annyira félt, mihez képest mikor vele „összehomlokoztatnék”, azt állitá, hogy a borjut neki ajándékozta, – és […] csaknem odébbállt a terrorist borjús (1857 Széchenyi István CD1501) | Azért nyári borgyus, mert a nyaranta künn legelő borjúkat őrzi. Van téli borgyus is, aki a rugott [= elválasztott, már nem szopós] borjukat az istállóban gondozza (1911 Malonyay Dezső 8292023, 77) | Szalay József gulyás, borgyus (1979 Szabó József³ CD36).

Vö. CzF. borjas[¹], bornyas; ÉrtSz.; TESz. borjú; SzT. borjús · borjas, borjúsan; ÚMTsz. borjas, ~

borjús ❖ melléknév és főnév
I. melléknév ◦ 15A2
1.
borjas 15A2
bornyas 15A2 (nyj)
vemhes v. borjat ellett 〈nagy testű, növényevő nőstény állat, kül. szarvasmarha〉
Bornyas Tehenek
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand)
A’ borjus (vemhes) Marhákat […] borjuk el-vetésére [erőltetni] nagy veszedelmü dolog
(1784 Tolnay Sándor ford.–Wolstein)
a tehén borjus-állapot alatti tejelhetése
(1847 Magyar írók élete)
a tehenet, borjas korában, egy cseh városon hajtották keresztül
(1854 Vasárnapi Újság)
Az afrikai folyókon a hajózás sokszor felette veszedelmes a bornyas vizilovak miatt
(1857 Magyar László)
bornyus marha
(1858 Xantus János)
borjas és fejős tehenek
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A meddő suták szőrözete simább és világosabb, mint a borjusoké
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
bornyas lesz a tehén!
(1990 Magyar néprajz)
2. (ritk)
katonai menetfelszerelést tartalmazó, rendsz. borjúbőrből készült hátitáskát viselő 〈katonák csoportja, ill. testrész〉
– Hát én bizony pajtikám bakának állok. – Lehetetlen! – De biz annak; […] hiszem, hogy komolyan beillek a borjas hátu atyafiak sorába
(1848 Bernát Gáspár)
elől tisztek, kivont kardok, hátul bornyús feszengő csapatok
(1915 Kertész István)
II. főnév ◦ 4A ◦ (rég v. nyj)
borjakat őrző, legeltető pásztor
bepanaszlotta az acquisitort [ti. a borjút eltulajdonító személyt]; de ettől annyira félt, mihez képest mikor vele „összehomlokoztatnék”, azt állitá, hogy a borjut neki ajándékozta, – és […] csaknem odébbállt a terrorist borjús
(1857 Széchenyi István)
Azért nyári borgyus, mert a nyaranta künn legelő borjúkat őrzi. Van téli borgyus is, aki a rugott [= elválasztott, már nem szopós] borjukat az istállóban gondozza
(1911 Malonyay Dezső)
Szalay József gulyás, borgyus
(1979 Szabó József³)
Vö. CzF. borjas[¹], bornyas; ÉrtSz.; TESz. borjú; SzT. borjús · borjas, borjúsan; ÚMTsz. borjas, ~

Beállítások