borongós mn 15A
1. ’felhős, borult 〈ég, ill. időjárás v. időszak〉’ ❖ Egygy keveset borongós volt [az idő] (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 336) | Hajnalban nagy eső esett, egyébiránt egész nap borongós idő volt (1831 Jászay Pál 8207001, 229) | Bús őszi nap, borongós éggel (1870 Benedek Aladár C3308, 149) | borongós, korai délután (1911 Kaffka Margit 9290054, 138) | Az eső elállt, hűvös és borongós tél eleji nap (1984 Szántó Piroska 2025064, 79).
1a. (irod) ’borult időt v. homályt okozó 〈felhő, köd〉, ill. homályos 〈világítás〉’ ❖ Küszködtek a’ hólddal borongós fellegek (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 36) | A’ borongós fellegek azonban derűre kezdenek oszlani (1843 Széchenyi István 8429030, 267) | A város házira borongós köd borult (1910 György Mátyás CD10) | [Ferenczy Károly] elfordult a borongós megvilágítástól és a napsütést kereste (1922 Elek Artúr CD10).
2. ’rosszat előrevetítő 〈gondolat, előrejelzés〉, ill. bajjal fenyegető, nem (sok) jót ígérő 〈korszak, helyzet stb.〉’ ❖ ha e hir való, ugy ez a második nagyszerü esemény, mellyet a magyarnak hazaszeretete jelen borongós körülményeink közt fölmutat (1848 Március Tizenötödike C3027, 594) | borongós sejtelem szállta meg szívét (1852 Jókai Mór CD18) | Borongós időket élünk (1860 Izsó Miklós CD10) | ujjaival a homlokát simogatta, mintha valamely borongós gondolatokat akart volna onnan elűzni (1909 Krúdy Gyula CD54) | egyre borongósabbak az inflációs kilátások (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. ’bánatot, lelki fájdalmat érző, gondterhelt 〈személy〉, ill. ilyen érzelmet tükröző 〈arc, szem stb.〉’ ❖ Ki-ki-törte magát borongós ábrázattyakon a’ kétséges gyanú (1786 Dugonics András 7087011, 320) | Ez a levél nagyon borongóssá tette tekintetét (1871 Jókai Mór CD18) | A festő borongósan tekintett a vásznáról a folyóra (1936 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309085, 97) | ma szokatlanul borongós, komor vagyok (1956 Németh László² ford.–Lessing 9485063, 35) | nem leli a helyét, s vidám szeme borongós, kifejezéstelen (1966 Sipkay Barna 9606001, 30).
3a. ’szomorú, komor 〈érzés, lelkiállapot〉, ill. ezt tükröző 〈stílus(jegy) v. mű〉’ ❖ kedélyem borongós; semmivel sem törődöm (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3731, 209) | a kis könyv Miczkievicz Ádám, a nagy lengyel költő borongós verseit tartalmazta (1896–1898 Gracza György CD45) | borongós érzések kedvetlenítik (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | a maga borongós modorában (1935 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309084, 41) | [Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalokra épülő zenéje] fájdalmas, megtört hangjaival, disszonanciájával, ideges-keserű, borongós hangzásaival nyomasztó egyéni-társadalmi közérzet kifejezésévé vált (1982 Berend T. Iván 9049003, 78).
J: borús.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.