borongós mn 15A

1. ’felhős, borult 〈ég, ill. időjárás v. időszak〉’ ❖ Egygy keveset borongós volt [az idő] (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 336) | Hajnalban nagy eső esett, egyébiránt egész nap borongós idő volt (1831 Jászay Pál 8207001, 229) | Bús őszi nap, borongós éggel (1870 Benedek Aladár C3308, 149) | borongós, korai délután (1911 Kaffka Margit 9290054, 138) | Az eső elállt, hűvös és borongós tél eleji nap (1984 Szántó Piroska 2025064, 79).

1a. (irod) ’borult időt v. homályt okozó 〈felhő, köd〉, ill. homályos 〈világítás〉’ ❖ Küszködtek a’ hólddal borongós fellegek (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 36) | A’ borongós fellegek azonban derűre kezdenek oszlani (1843 Széchenyi István 8429030, 267) | A város házira borongós köd borult (1910 György Mátyás CD10) | [Ferenczy Károly] elfordult a borongós megvilágítástól és a napsütést kereste (1922 Elek Artúr CD10).

2. ’rosszat előrevetítő 〈gondolat, előrejelzés〉, ill. bajjal fenyegető, nem (sok) jót ígérő 〈korszak, helyzet stb.〉’ ❖ ha e hir való, ugy ez a második nagyszerü esemény, mellyet a magyarnak hazaszeretete jelen borongós körülményeink közt fölmutat (1848 Március Tizenötödike C3027, 594) | borongós sejtelem szállta meg szívét (1852 Jókai Mór CD18) | Borongós időket élünk (1860 Izsó Miklós CD10) | ujjaival a homlokát simogatta, mintha valamely borongós gondolatokat akart volna onnan elűzni (1909 Krúdy Gyula CD54) | egyre borongósabbak az inflációs kilátások (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. ’bánatot, lelki fájdalmat érző, gondterhelt 〈személy〉, ill. ilyen érzelmet tükröző 〈arc, szem stb.〉’ ❖ Ki-ki-törte magát borongós ábrázattyakon a’ kétséges gyanú (1786 Dugonics András 7087011, 320) | Ez a levél nagyon borongóssá tette tekintetét (1871 Jókai Mór CD18) | A festő borongósan tekintett a vásznáról a folyóra (1936 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309085, 97) | ma szokatlanul borongós, komor vagyok (1956 Németh László² ford.–Lessing 9485063, 35) | nem leli a helyét, s vidám szeme borongós, kifejezéstelen (1966 Sipkay Barna 9606001, 30).

3a. ’szomorú, komor 〈érzés, lelkiállapot〉, ill. ezt tükröző 〈stílus(jegy) v. mű〉’ ❖ kedélyem borongós; semmivel sem törődöm (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3731, 209) | a kis könyv Miczkievicz Ádám, a nagy lengyel költő borongós verseit tartalmazta (1896–1898 Gracza György CD45) | borongós érzések kedvetlenítik (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | a maga borongós modorában (1935 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309084, 41) | [Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalokra épülő zenéje] fájdalmas, megtört hangjaival, disszonanciájával, ideges-keserű, borongós hangzásaival nyomasztó egyéni-társadalmi közérzet kifejezésévé vált (1982 Berend T. Iván 9049003, 78).

J: borús.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

borongós melléknév 15A
1.
felhős, borult 〈ég, ill. időjárás v. időszak〉
Egygy keveset borongós volt [az idő]
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
Hajnalban nagy eső esett, egyébiránt egész nap borongós idő volt
(1831 Jászay Pál)
Bús őszi nap, borongós éggel
(1870 Benedek Aladár)
borongós, korai délután
(1911 Kaffka Margit)
Az eső elállt, hűvös és borongós tél eleji nap
(1984 Szántó Piroska)
1a. (irod)
borult időt v. homályt okozó 〈felhő, köd〉, ill. homályos 〈világítás〉
Küszködtek a’ hólddal borongós fellegek
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
A’ borongós fellegek azonban derűre kezdenek oszlani
(1843 Széchenyi István)
A város házira borongós köd borult
(1910 György Mátyás)
[Ferenczy Károly] elfordult a borongós megvilágítástól és a napsütést kereste
(1922 Elek Artúr)
2.
rosszat előrevetítő 〈gondolat, előrejelzés〉, ill. bajjal fenyegető, nem (sok) jót ígérő 〈korszak, helyzet stb.〉
ha e hir való, ugy ez a második nagyszerü esemény, mellyet a magyarnak hazaszeretete jelen borongós körülményeink közt fölmutat
(1848 Március Tizenötödike)
borongós sejtelem szállta meg szívét
(1852 Jókai Mór)
Borongós időket élünk
(1860 Izsó Miklós)
ujjaival a homlokát simogatta, mintha valamely borongós gondolatokat akart volna onnan elűzni
(1909 Krúdy Gyula)
egyre borongósabbak az inflációs kilátások
(1995 Magyar Hírlap)
3.
bánatot, lelki fájdalmat érző, gondterhelt 〈személy〉, ill. ilyen érzelmet tükröző 〈arc, szem stb.〉
Ki-ki-törte magát borongós ábrázattyakon a’ kétséges gyanú
(1786 Dugonics András)
Ez a levél nagyon borongóssá tette tekintetét
(1871 Jókai Mór)
A festő borongósan tekintett a vásznáról a folyóra
(1936 Karinthy Frigyes ford.Milne)
ma szokatlanul borongós, komor vagyok
(1956 Németh László² ford.Lessing)
nem leli a helyét, s vidám szeme borongós, kifejezéstelen
(1966 Sipkay Barna)
3a.
szomorú, komor 〈érzés, lelkiállapot〉, ill. ezt tükröző 〈stílus(jegy) v. mű〉
kedélyem borongós; semmivel sem törődöm
(1867 Rákosi Jenő ford.Shakespeare)
a kis könyv Miczkievicz Ádám, a nagy lengyel költő borongós verseit tartalmazta
(1896–1898 Gracza György)
borongós érzések kedvetlenítik
(1916 e. Malonyay Dezső)
a maga borongós modorában
(1935 Karinthy Frigyes ford.Milne)
[Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalokra épülő zenéje] fájdalmas, megtört hangjaival, disszonanciájával, ideges-keserű, borongós hangzásaival nyomasztó egyéni-társadalmi közérzet kifejezésévé vált
(1982 Berend T. Iván)
J: borús
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások