ájul tn ige 1a1

1. ’〈rosszulléttől v. váratlan meglepetéstől〉 eszméletét vesztve (szinte) összeesik’ ❖ Bádgyadozik, ájúl a’ nagy keſerségeknek mélységiben (1790 Virágszótár 7248007, 225) | nem alhattam, jajjal véttem lélekzetet, […] ha egyeneſſen ültem, ájultam (1802 Molnár János 7445028, 97) | Más kárán, a’ mellyet kívánt, könnyet tsordít; Halottján, belölről örvendezvén, ordít; Álnokul hűl hevűl ájul beszédjére, Holott vére tsendes, bár tapints erére (1821 Mátyási József 7221008, 186) | [a] csúffá tett úrnő ájulva rogyott inasa karjai közé (1879 e. Vahot Imre 8502001, 115) | Peer: […] gyi! Jól tartalak. Te leszel Peer s én a bak. Ase: Ájulok! (1941 Áprily Lajos ford.–Ibsen 9008100, 22).

1a. ájul vhova ’megrázkódtatástól, kimerültségtől stb. (szinte) eszméletét vesztve vhova esik, rogy’ ❖ rá borúlván néha [halott férjének] lelketlen mellyére, elel megy ájúlni az ágynak ſzélére (1806 Verseghy Ferenc 8518008, 41) | [Ilonka] halálfehérre váltan rátekint, majd meginog s a puha gyepre ájul (1938 e. Dsida Jenő 9114059, 141) | [a futók] a végén bezuhantak a célba, és egymás mellé ájultak (1974 Zsolt István 9808003, 133).

2. (rég, ritk) ’ámul, álmélkodik’ ❖ Ájúlnak a’ Stutzerek’ [= ficsúrok] truppjai [= csoportjai] egy Nimfa előtt, kire ſzülettekor ſem a’ Bába ſem édes Mámikája nem nevetett; és a’ Nimfa maga is kezdi hinni hogy […] a jó Tűkör csak reggel hazudik (1803 Csokonai Vitéz Mihály 7069015, XIV).

Ö: el~.

ÖU: bele~, vissza~.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

ájul tárgyatlan ige 1a1
1.
〈rosszulléttől v. váratlan meglepetéstől〉 eszméletét vesztve (szinte) összeesik
Bádgyadozik, ájúl a’ nagy keſerségeknek mélységiben
(1790 Virágszótár)
nem alhattam, jajjal véttem lélekzetet, […] ha egyeneſſen ültem, ájultam
(1802 Molnár János)
Más kárán, a’ mellyet kívánt, könnyet tsordít; Halottján, belölről örvendezvén, ordít; Álnokul hűl hevűl ájul beszédjére, Holott vére tsendes, bár tapints erére
(1821 Mátyási József)
[a] csúffá tett úrnő ájulva rogyott inasa karjai közé
(1879 e. Vahot Imre)
Peer: […] gyi! Jól tartalak. Te leszel Peer s én a bak. Ase: Ájulok!
(1941 Áprily Lajos ford.Ibsen)
1a. ájul vhova
megrázkódtatástól, kimerültségtől stb. (szinte) eszméletét vesztve vhova esik, rogy
rá borúlván néha [halott férjének] lelketlen mellyére, elel megy ájúlni az ágynak ſzélére
(1806 Verseghy Ferenc)
[Ilonka] halálfehérre váltan rátekint, majd meginog s a puha gyepre ájul
(1938 e. Dsida Jenő)
[a futók] a végén bezuhantak a célba, és egymás mellé ájultak
(1974 Zsolt István)
2. (rég, ritk)
ámul, álmélkodik
Ájúlnak a’ Stutzerek’ [= ficsúrok] truppjai [= csoportjai] egy Nimfa előtt, kire ſzülettekor ſem a’ Bába ſem édes Mámikája nem nevetett; és a’ Nimfa maga is kezdi hinni hogy […] a jó Tűkör csak reggel hazudik
(1803 Csokonai Vitéz Mihály)
Ö: elájul
ÖU: beleájul, visszaájul
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások