ájulat fn 3A

1. (kissé rég, irod) ’az eszméletvesztést követő öntudatlan állapot; ájultság’ ❖ a’ gyönyörű termet hideg ájúlatra leomlott (1831 Vörösmarty Mihály 8524388, 243) | félóráig kellett hideg vízzel öntözni, mig magához tért ájulatából (1857 Jókai Mór C2233, 149) | az ájulatból ébredőknek stereotip első kérdése a „Hol vagyok?” (1918 Tóth Árpád CD10).

1a. (birtokszóként is) (vál) ’vmely érzelem kiváltotta szinte önkívületi állapot’ ❖ Közönnyel mások miért nézik azt, Mi engem édes ájulatba ejt? (1912 Lányi Sarolta 9380008, 13) | hosszú csókok ájulatától (1921 Babits Mihály ford. C0587, 219) | A félelem ájulata, a kényszer megteremtette a maga kezdetleges erkölcsét (1935 Kosztolányi Dezső 9359453, 107) | A 156 éves Bécsi Filharmonikusok, akiket elsősorban precizitásuk és hagyománytiszteletük miatt az ájulatig imádnak (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk) ’az eszmélet elvesztése; ájulás’ ❖ [férje néhány kalandja Idának] hatalmas szívgörcsöket okozott, mellyeket gyakori ájulat követett (1845 Pesti Divatlap C5837, 961) | e találkozás a nőnek majdnem egy ájulatába került (1853 Jósika Miklós C2362, 24) | Napóleon e találkozáskor véletlenül ájulatba esett – gyakran rájött ez a baj (1954 Makai Imre ford.–Tolsztoj² 9418007, 21).

Sz: ájulatnyi, ájulatos.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ájul; ÉKsz.

ájulat főnév 3A
1. (kissé rég, irod)
az eszméletvesztést követő öntudatlan állapot; ájultság
a’ gyönyörű termet hideg ájúlatra leomlott
(1831 Vörösmarty Mihály)
félóráig kellett hideg vízzel öntözni, mig magához tért ájulatából
(1857 Jókai Mór)
az ájulatból ébredőknek stereotip első kérdése a „Hol vagyok?”
(1918 Tóth Árpád)
1a. (birtokszóként is) (vál)
vmely érzelem kiváltotta szinte önkívületi állapot
Közönnyel mások miért nézik azt, Mi engem édes ájulatba ejt?
(1912 Lányi Sarolta)
hosszú csókok ájulatától
(1921 Babits Mihály ford.)
A félelem ájulata, a kényszer megteremtette a maga kezdetleges erkölcsét
(1935 Kosztolányi Dezső)
A 156 éves Bécsi Filharmonikusok, akiket elsősorban precizitásuk és hagyománytiszteletük miatt az ájulatig imádnak
(1998 Magyar Hírlap)
2. (ritk)
az eszmélet elvesztése; ájulás
[férje néhány kalandja Idának] hatalmas szívgörcsöket okozott, mellyeket gyakori ájulat követett
(1845 Pesti Divatlap)
e találkozás a nőnek majdnem egy ájulatába került
(1853 Jósika Miklós)
Napóleon e találkozáskor véletlenül ájulatba esett – gyakran rájött ez a baj
(1954 Makai Imre ford.Tolsztoj²)
Sz: ájulatnyi, ájulatos
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ájul; ÉKsz.

Beállítások